A Biblia nézőpontja

Megbocsátja Isten a súlyos bűnöket?

AZ IRGALOM Isten egyik legfontosabb tulajdonsága (Zsoltárok 86:15). De vajon meddig terjed Isten irgalma? Egy zsoltáríró így fogalmazott: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg? Mert nálad van az igazi megbocsátás, hogy féljenek téged” (Zsoltárok 130:3, 4). Más versekben ezt olvashatjuk: „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messzire veti el tőlünk törvényszegéseinket. Ahogy az apa irgalmaz fiainak, úgy irgalmaz Jehova az őt félőknek. Mert ő jól ismeri formáltatásunkat, megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:12–14).

Egyértelmű, hogy Jehova teljes mértékben és nagylelkűen megbocsát, és figyelembe veszi a korlátainkat, a tökéletlenségünket, vagyis hogy „por” vagyunk. Vizsgáljunk meg néhány bibliai példát, melyek megmutatják, hogy meddig terjed Isten irgalma.

Péter apostol háromszor megtagadta Jézust (Márk 14:66–72). Pál apostol még hitetlenként üldözte Krisztus követőit. Amikor néhányuk kivégzés előtt állt, Pál ellenük szavazott. Sőt, egyikük meggyilkolását még helyeselte is (Cselekedetek 8:1, 3; 9:1, 2, 11; 26:10, 11; Galácia 1:13). A korintuszi gyülekezet némely tagja, mielőtt keresztény lett, részeges, zsaroló és tolvaj volt (1Korintusz 6:9–11). Mégis, idővel mindannyian elnyerték Isten helyeslését. Miért bocsátott meg nekik Isten?

Három lépés ahhoz, hogy elnyerjük Isten irgalmát

„Irgalmasságot tanúsítottak irántam, mivelhogy tudatlan voltam, és hitetlenségben cselekedtem” – írta Pál (1Timóteusz 1:13). Őszinte szavai elvezetnek minket az első lépéshez, mely szükséges ahhoz, hogy elnyerjük Isten megbocsátását: pontos ismeretet kell szereznünk Jehováról és a Bibliában található irányadó mértékeiről (2Timóteusz 3:16, 17). Egy biztos, nem nyerhetjük el Teremtőnk  tetszését, ha nem ismerjük meg őt alaposan. „Az pedig az örök élet – mondta Jézus az Atyjához intézett imájában –, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3).

Amikor a tiszta szívűek egyre több ismeretet szereznek, mélységesen sajnálják a múltban elkövetett hibáikat, és ez szívből jövő megbánásra indítja őket. Ez a második lépés ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekünk. A Cselekedetek 3:19 ezt írja: „Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek”.

Ez a vers a harmadik lépést is megemlíti: a megtérést. Megtérni annyit jelent, hogy az ember elhagyja régi életmódját és gondolkodásmódját, és elsajátítja Isten irányadó mértékeit és nézőpontját (Cselekedetek 26:20). Egyszerűen szólva, egy személy azáltal, hogy megváltoztatja az életét, kimutatja, hogy amikor azt kéri Istentől, hogy bocsásson meg neki, akkor azt komolyan is gondolja.

Isten nem mindent bocsát meg

Vannak emberek, akiknek a bűneit Isten nem bocsátja meg. Pál ezt írta: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, hanem valami félelmetes ítéletvárás” (Héberek 10:26, 27). A ’készakarva gyakorol bűnt’ kifejezés mélyen gyökerező gonoszságról, igazán gonosz szívről árulkodik.

Iskariót Júdásban ilyen szív fejlődött ki. „Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik” – mondta Jézus (Máté 26:24, 25). Korának bizonyos vallási vezetőiről Jézus így beszélt: „Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok . . . Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja” (János 8:44). Sátánhoz hasonlóan azok a férfiak is velejükig romlottak voltak. Nem bánták meg a tetteiket, hanem még inkább elmerültek a gonoszság cselekvésében. * Igaz, a tökéletlenség és a gyengeségek miatt még őszinte keresztények is követnek el bűnt, olykor súlyos bűnöket. De a hibáik nem azt mutatják, hogy megátalkodott gonoszok lennének (Galácia 6:1).

Mindvégig irgalmas volt

Jehova nemcsak a bűnt, hanem a bűnös személy hozzáállását is figyelembe veszi (Ézsaiás 1:16–19). Gondoljunk a két gonosztevőre, akik Jézus mellett voltak oszlopra feszítve. Minden bizonnyal mindketten súlyos bűnöket követtek el, hiszen az egyikük elismerte: „teljes mértékben azt kapjuk, amit megérdemlünk a tetteinkért, de ez az ember [Jézus] semmi kivetnivalót nem tett.” A gonosztevő szavaiból arra következtethetünk, hogy valamelyest ismerte Jézust, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy jó irányba változzon a gondolkodása. Ez kiderül a Jézushoz intézett következő kéréséből: „emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz.” Hogyan reagált Jézus erre a szívből jövő esedezésre? „Bizony mondom neked ma – mondta –, velem leszel a Paradicsomban” (Lukács 23:41–43).

Gondolj bele: Jézus emberi életének végén utolsó szavaival irgalmat tanúsított egy olyan férfi iránt, aki magáról is elismerte, hogy méltó a halálra. Mennyire buzdító ez! Tehát biztosak lehetünk abban, hogy mind Jézus Krisztus, mind pedig az Atyja, Jehova könyörületes lesz mindenki iránt, aki valódi megbánást mutat, függetlenül attól, hogy mit követett el a múltban (Róma 4:7).

[Lábjegyzet]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Hogyan jellemeznéd Isten irgalmát? (Zsoltárok 103:12–14; 130:3, 4)

▪ Milyen lépéseket kell megtennie annak, aki szeretné elnyerni Isten helyeslését? (János 17:3; Cselekedetek 3:19)

▪ Mit ígért Jézus egy oszlopra feszített gonosztevőnek? (Lukács 23:43)

[Kép a 10. oldalon]

Jézus megmutatta, hogy a súlyos bűnök is megbocsáthatók