Látogatás a termálfürdők országában

TÖBB mint 2000 évvel ezelőtt a kelták települést létesítettek egy olyan hely szomszédságában, ahol számos ásványvízforrás létezett. A települést Akinknak nevezték el, melynek jelentése ’bő víz’. Akinkot ma Budapest néven ismerjük, és Európa egyik legrégebbi városa. A korai település lakói élvezettel mártóztak meg a meleg források vizében, ami frissítőleg hatott, és enyhülést nyújtott fájdalmaikra.

Időszámításunk szerint az első században Európának ez a része római uralom alá került. Akinkot a rómaiak nagy településsé építették, egy katonai tábort is létrehoztak itt, és Aquincumnak nevezték el. Az elnevezés a feltételezések szerint vagy a víz jelentésű kelta szóból, vagy a latin aqua quinque kifejezésből származik, melynek jelentése ’öt víz’. A rómaiak vízvezetékeket, csatornahálózatot, valamint magán- és nyilvános fürdőket építettek. Budapest fürdői tehát hosszú múltra tekintenek vissza.

A fürdők csak évszázadokkal a Római Birodalom hanyatlása után kezdtek újra népszerűségnek örvendeni. A XV. század kortárs írói dicsérték az akkori főváros közelében levő termálfürdőket, öregbítve ezzel a város hírnevét. Az 1458–1490-ig uralkodó Mátyás király állítólag fedett folyosóval köttette össze kedvenc gyógyfürdőjét, a Rác fürdőt a királyi várral. Így az időjárástól függetlenül, bármikor eljuthatott a gyógyfürdőbe.

A XVI. és XVII. században az ország jelentős része a fővárossal együtt török megszállás alá került. A törökök gőz- és meleg vizes fürdőket építettek. Mindkettő fontos szerepet játszott az iszlám szertartásos mosdásban, és jelentős szerepe volt a török társadalmi életben. A törökök pompázatos fürdőinek kupolával fedett medencéik voltak, körös-körül lépcsőkkel. A víz vállmagasságig ért. A medencét kádfürdők és pihenőszobák vették körül. A fürdőket felváltva  használták a nők és a férfiak. E fürdők közül néhány még ma is működik.

1673-ban egy útleírás a mai nevén Budapestként ismert terület fürdőit „hévizük bősége és gyógyító ereje, a fürdőépületek méretei, szépsége alapján” Európa legnagyszerűbb fürdői közé sorolta. A XIX. században a fürdőkultúra ismét fellendült, amikor is a finn gőzfürdő, a szauna ismertté vált. Idővel szaunákat, gőzkamrákat és hideg vizű medencéket építettek a budapesti fürdőkben.

A terület földtana

Budapest 123 hőforrása és 400 keserűvízforrása naponta mintegy 70 millió liter vizet ont magából. Mi a magyarázata, hogy ilyen bőségben tör fel a víz? A válasz a terület földtanában rejlik.

Budapestet kettészeli a Duna. Buda, a nyugati oldal hegyvidékes; míg Pest, a keleti oldal síkság. Valamikor a távoli múltban tenger borította a vidéket, így üledékként mészkő és dolomit maradt vissza. Ezekre a kőzetekre agyag-, márga-, homok- és szénréteg települt.

A föld felszínének repedésein át a csapadék a föld mélyébe hatol, ahol az ásványban gazdag forró kőzetek felhevítik a vizet. Nyomás hatására a víz ezután vagy repedéseken át, vagy kutakon keresztül gőzölögve tör a felszínre.

Ez a földtani helyzet nem csupán Budapestre, hanem egész Magyarországra jellemző. Ezért az országban sok település gazdag ásványvízkészlettel és szép fürdőkkel büszkélkedhet, melyek vize sokak szerint gyógyhatású. *

A világ sok részén már régóta nagyra értékelik a hőforrásokat. A Szeir pusztájában felfedezett meleg vizű forrásokról – mely terület a Holt-tenger és az Akabai-öböl között található – már a bibliai patriarchák idejében is említést tettek (1Mózes 36:24).

Még mindig sokat kell tanulnunk arról, hogy milyen bonyolult a bolygónk, melyen élünk. Például hogyan rakta le Isten a föld alapjait, és hogyan alkotott meg minden bámulatos dolgot? Amikor istenfélő emberek ilyen kérdéseken gondolkodnak, az arra indítja őket, hogy félelemmel vegyes tiszteletet érezzenek a Teremtő mérhetetlen bölcsessége iránt (Jób 38:4–6; Róma 1:20).

[Lábjegyzet]

[Kép a 24–25. oldalon]

Termálfürdő a Gellért Szállóban

[Kép a 24. oldalon]

A törökök építette Rudas fürdő

[Kép a 24–25. oldalon]

A Széchenyi fürdő télen

[Képek forrásának jelzése a 24. oldalon]

Minden fotó: Courtesy of Tourism Office of Budapest