Egy lenyűgözően szép öböl

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

MEXIKÓ és a Kaliforniai-félsziget között terül el a türkizkék Kaliforniai-öböl (lenti kép), eredeti nevén a Cortés-tenger. Ennek a sivatagos partvidékből és egyenetlen felszínű szigetekből álló területnek a nagy részét az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete a világörökség részévé nyilvánította. Miért olyan különleges ez a hely?

A több mint 1000 kilométer hosszú és átlagosan 153 kilométer széles Kaliforniai-öböl és környezete nemcsak hogy gyönyörű, hanem nyüzsög is az élettől. A bolygón itt van az egyik legnagyobb, árapály miatti tengervíz-ingadozás, mely az öböl északi részén elérheti a 9 métert is. A bőséges napfénynek és a tápanyagban gazdag víz áramlásának köszönhetően rengeteg a plankton, és a tenger hihetetlenül sokféle életnek ad otthont. Ezen jellegzetességek miatt, és mert a víz a terület nagy részén tiszta, Jacques-Yves Cousteau óceánkutató az öbölt „a világ akváriumának” nevezte el.

Több mint 890 halfaj él itt, és ezek közül mintegy 90 csak ezen a területen található meg. Az öböl tehát olyan, mint egy természetes laboratórium, melyben a tengeri életet lehet tanulmányozni. Sajnos azonban sok állatfaj egyre kevesebb egyedet számlál, beleértve egy nagyon ritka barna delfint is, a vaquitát, mely spanyolul ’kicsi tehenet’ jelent.

A barna delfinek családjának legkisebb tagja, a vaquita mintegy 150 centiméter hosszúra nő meg. Bőrének színe a halványszürke és sárgásbarna között igen sokféle lehet, szemei körül pedig fekete foltok vannak. Ezt a kis félénk állatot csak az öböl sekély és zavaros vizeiben lehet megtalálni, közel a Colorado folyó torkolatához, így csak ritkán látható, és a viselkedéséről is keveset tudnak. Először 1958-ban bukkantak rájuk, amikor  a Kaliforniai-félsziget tengerpartján találtak három delfinkoponyát.

Mivel csupán néhány száz példány él belőlük, a vaquita különösen veszélyeztetett faj. Ennek ellenére minden évben több tucat fullad meg a halászok hálóiban. Mexikó, hogy biztosítsa ezeknek a ritka emlősöknek a túlélését, létrehozott egy természetvédelmi területet, mely a vaquita természetes környezetének egy részét is felöleli. Az öböl többi lakója és ideiglenes látogatói között találunk bálnákat, hatalmas ördögrájákat, kérgesteknősöket, kaliforniai oroszlánfókákat, nyársorrú halakat, vitorláshalakat, és hatalmas tonhalrajokat is.

Az öböl déli részén, nagyon mélyen, a természettudósok csak nagyon kevesek által látott, különös életformákat találtak. Ennek az az oka, hogy ezek az organizmusok a közel 2000 méter mély Guaymas-árokban élnek. A mély árokban hidrotermális kürtők vannak, melyek az élőlények virágzó telepeit táplálják. Ezek a teremtmények nem napfényből nyerik az energiát, hanem kén-hidrogénből. Az egyik „ároklakó” a csőféreg. A telepekben élő csőféregnek nincs se szája, se bélrendszere. Felső részén vörös színű tollcsomók találhatók. Pálcaszerű testének alsó részével a tengerfenékhez tapad, és ide-oda himbálódzik. Az óceán hideg vizében és a kürtőknél feltörő meleg vízben is megél. A csőférgek szimbiózisban élnek a testükben lakó baktériumokkal, és a vörös színű tollcsomóikkal jutnak oxigénhez.

Bár az öböl hihetetlenül gazdag élővilága most veszélyben van, a jövője mégis reményteljes. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert a Teremtő törődik az élővilággal. Valójában az egész földdel törődik, mégpedig olyannyira, hogy hamarosan közbe fog lépni, hogy megóvja a további pusztulástól, és helyreállítsa eredeti szándékának megfelelően (1Mózes 1:26–28; Jelenések 11:18). Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen gyönyörű lesz akkor a Kaliforniai-öböl. A „lenyűgöző” szó aligha fejezheti majd ki szépségét.

[Kép a 25. oldalon]

Barázdásbálna

[Kép a 25. oldalon]

Csőférgek

[Képek forrásának jelzése a 24. oldalon]

Műholdkép: NASA/​The Visible Earth (http://​visibleearth.nasa.gov/); zátony: © Dirscherl Reinhard/​age fotostock

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

Tengerpart: Mexico Tourism Board; bálna: © Mark Jones/​age fotostock; csőférgek: © Woods Hole Oceanographic Institution