Tervezés eredménye?

A termeszvár szellőzése

▪ A termeszvárakat a mérnöki tervezés csodájaként emlegetik, mégpedig jó okkal. Ezek az ámulatba ejtő építmények – melyek földből és nyálból készülnek – akár 6 méter magasak is lehetnek. A 45 centiméter vastag falakat a nap kőkeményre égeti. Vannak olyan termeszvárak, amelyek egyetlen éjszaka alatt épültek fel.

A termeszvár közepének közelében élő királynő naponta több ezer petét rak le. A szárnyatlan és vak dolgozók különlegesen megépített üregekbe viszik a petéket, ahol gondját viselik a kikelő lárváknak. Ám talán a termeszvár legnagyobb csodája a szellőzőrendszere.

Gondolkodj el ezen: Az egymást követő kamrák és csarnokok állandó hőmérsékletet tartanak fenn a termeszvárban a változó külső körülmények ellenére. Az afrikai Zimbabwéban például nagy a hőmérséklet-ingadozás: éjszaka körülbelül 2, nappal több mint 38 Celsius-fok is lehet. A termeszvár belsejében viszont 31 Celsius-fok az állandó hőmérséklet. Miért?

A termeszvár alján módszeresen kialakított szellőzőlyukak lehetővé teszik, hogy beáramoljon a friss levegő, miközben a meleg, elhasznált levegő felül távozik. Egy földalatti kamrából hűvösebb levegő jut a termeszvárba, és áthalad a járatokon meg az üregeken. A termeszek úgy szabályozzák a hőmérsékletet, hogy kinyitják, illetve bezárják a lyukakat. Az állandó hőmérséklet nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezek a rovarok megtermesszék azt a gombát, amely a fő táplálékuk.

Olyannyira lélegzetelállító a termeszvár felépítése, hogy az építészek hasonló technológiát alkalmaztak egy zimbabwei irodaház megépítésénél. Ez az épület mindössze 10 százalékát használja annak az energiának, amely egy ugyanilyen méretű, hagyományos épület szellőzőrendszeréhez szükséges.

Mit gondolsz? Vajon a termeszek azon képessége, hogy szabályozni tudják a váruk hőmérsékletét, véletlenül jött létre? Vagy tervezés eredménye?

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

Fent: Stockbyte/​Getty Images; lent: Scott Bauer/​Agricultural Research Service, USDA