Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Tinédzserek nevelése – A bölcsesség szerepe

Tinédzserek nevelése – A bölcsesség szerepe

Tinédzserek nevelése – A bölcsesség szerepe

„Minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy jó vezetést nyújtsunk a fiunknak és a lányunknak, de olyan, mintha örökké csak dorgálnánk őket. Néha azon tűnődünk, hogy vajon építjük vagy romboljuk az önbizalmukat. Nagyon nehéz kiegyensúlyozottnak lenni” (George és Lauren, Ausztrália)

NEM könnyű kamaszokat nevelni. Amellett, hogy a gyermekek jó néhány új nehézség elé állítják a szülőket, a szülőknek talán azokkal az aggodalmakkal is meg kell küzdeniük, melyek a fiuk vagy lányuk felnövésével kapcsolatosak. „Szomorú ráébredni arra, hogy a gyermekeink egy nap elhagyják a szülői házat, és nem könnyű elfogadni, hogy már nem irányíthatjuk az életüket” – ismeri el Frank, egy ausztrál édesapa.

Lia, akit ebben a cikksorozatban már idéztünk, valószínűleg egyetért ezzel. „Nehéz fiatal felnőttként bánnom a fiammal, hiszen nekem ő még mindig az én kicsi fiam – mondja. – Mintha csak tegnap kezdte volna az iskolát.”

Akármilyen nehéz elfogadni, a kamaszok már nem kisgyermekek, hanem „felnőttpalánták”, a szüleik pedig a tanáraik és a legfőbb támogatóik. Ahogyan azonban a fentiekben már George és Lauren kifejtette, a szülők építhetik, de rombolhatják is a gyermekük önbizalmát. Hogyan találhatják meg a helyes egyensúlyt? A Biblia hasznos tanácsokat ad erre vonatkozóan (Ézsaiás 48:17, 18). Nézzünk meg közülük néhányat.

Nélkülözhetetlen a jó kommunikáció

A Biblia azt mondja a keresztényeknek, hogy legyenek ’gyorsak a hallásra, és lassúak a szólásra’ (Jakab 1:19). Bár ez a tanács bármilyen korú gyermek nevelésekor hasznos, a kamaszokat különösen fontos meghallgatni. Ám ez nagy erőfeszítést kívánhat meg.

„Amikor a fiaim tizenévesek lettek, változtatnom kellett azon, hogy miként beszélgetek velük – mondja Peter, egy nagy-britanniai apa. – Mikor még kisebbek voltak, a feleségemmel megmondtuk nekik, hogy mit csináljanak, ők pedig engedelmeskedtek. De most, hogy már idősebbek, érvelnünk kell nekik, alaposan meg kell beszélnünk a dolgokat, és engednünk kell, hogy használják a gondolkodóképességüket a helyzetek megoldására. Egyszóval el kell érnünk a szívüket” (2Timóteusz 3:14).

Különösen akkor fontos meghallgatni a gyermekeket, ha nézeteltérés adódik (Példabeszédek 17:27). A Nagy-Britanniában élő Danielle úgy érezte, hogy ez az ő esetében is igaz. Ezt meséli: „Összezördültem az egyik lányommal, mivel folyton visszafeleselt, amikor kértem, hogy csináljon meg valamit. Erre ő azt mondta, hogy egyfolytában csak kiabálok vele, és parancsolgatok neki. A helyzet orvoslása végett leültünk, és meghallgattuk egymást. Elmondta, hogyan beszélek vele, és hogy ez milyen érzéseket vált ki belőle, majd én is elmondtam, mit gondolok és hogyan érzek.”

Danielle felismerte, hogy mivel ’gyors volt a hallásra’, jobban meg tudta érteni a lánya viselkedését. Ezt mondja: „Most megpróbálok türelmes lenni a lányommal, és igyekszem akkor beszélni vele, amikor nem vagyok mérges.” Még ezt is hozzáfűzte: „Egyre jobb a kapcsolatunk.”

A Példabeszédek 18:13 kijelenti: „Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve.” Egy ausztrál édesapa, Greg egyetért ezzel. „Akkor szoktunk összeszólalkozni a gyermekeinkkel, amikor nem hallgatjuk meg őket, és nem vesszük tudomásul az érzéseiket, hanem azonnal kiselőadást tartunk nekik – mondja. – Még ha egyáltalán nem értünk is egyet a viselkedésükkel, szerintünk nagyon fontos, hogy hagyjuk elmondani, mit éreznek, és csak ezután adjuk meg nekik a szükséges helyreigazítást vagy tanácsot.”

Mekkora szabadságot adj a gyermekednek?

A szülők és kamaszkorú gyermekeik között legtöbbször a függetlenség kérdése okozhat feszültséget. Mekkora szabadságot kellene adni egy tizenévesnek? Egy apuka ezt mondja: „Néha úgy érzem, hogy ha a kisujjamat mutatom a lányomnak, akkor ő az egész kezemet kéri.”

Az biztos, hogy rossz következménye lesz annak, ha korlátlan szabadságot adnak a fiataloknak. A Biblia is megerősíti ezt, amikor arra figyelmeztet, hogy „a szabadjára engedett fiú . . . megszégyeníti anyját” (Példabeszédek 29:15). Koruktól függetlenül a fiataloknak egyértelmű irányelvekre van szükségük, a szülőknek pedig szeretettel, ám következetesen be kell tartatniuk a családi szabályokat (Efézus 6:4). De emellett bizonyos fokú függetlenséget kell biztosítani a fiataloknak, hogy így felkészültebbek legyenek arra, hogy a későbbiekben bölcs döntéseket hozzanak.

Gondolj például arra, hogyan tanultál meg járni. Amikor még csecsemő voltál, ölben kellett vinni. Idővel elkezdtél négykézláb mászkálni, majd pedig járni. Persze veszélyes lehet egy kisgyermeknek, amikor már egyedül tud járkálni. Ezért a szüleid mindig rajtad tartották a szemüket, sőt talán korlátokat is felszereltek, nehogy valamilyen veszélyes helyre menj, például a lépcsőhöz. De azért engedték, hogy egyedül járkálj, hogy így idővel – sok elkerülhetetlen esés után – megtanuld, hogyan kell járni.

A függetlenség elérése hasonló folyamat. A szülők először úgyszólván az ölükben viszik a kisgyermekeiket. Ezt úgy teszik, hogy döntéseket hoznak helyettük. Később, amint a gyermekeik már kicsit érettebbek, megengedik nekik, hogy mondhatni négykézláb mászkáljanak. Hagyják, hogy bizonyos döntéseket ők hozzanak meg. Mindeközben korlátokat állítanak fel, melyek megvédik a fiatalokat a bajtól. Ahogy a gyermekeik még érettebbé válnak, engedik, hogy egyedül „járkáljanak”. Így felnőttkorukra képesek lesznek ’a saját felelősségük terhét hordozni’ (Galácia 6:5).

Tanulságos bibliai példa

Úgy tűnik, a 12 éves Jézusnak adtak némi szabadságot a szülei, de ő nem élt vissza a bizalmukkal. Épp ellenkezőleg, „továbbra is alárendelte magát” a szüleinek, amint „növekedett bölcsességben, termetben és az Isten és emberek előtti kegyben” (Lukács 2:51, 52).

Mint szülő, tanulhatsz ebből a példából, és több szabadságot adhatsz a gyermekeidnek, ha bebizonyítják, hogy tudnak vele bánni. Figyeld meg, mit tapasztalt néhány szülő.

„Régebben állandóan beleszóltam a gyermekeim dolgaiba. Ám idővel alapelveket tanítottam nekik, és hagytam, hogy a tanultak alapján hozzanak döntéseket. Később láttam, hogy egyre jobban átgondolják a döntéseiket” (Hjun Szoo, Korea).

„A férjemmel mindig tartottunk egy kicsit attól, hogy mi lesz, ha több szabadságot adunk a gyermekeinknek, de nem hagytuk, hogy ez meggátolja őket abban, hogy felősségteljesen használják a kiérdemelt szabadságukat” (Daria, Brazília).

„Fontosnak tartom, hogy megdicsérjem a tizenéves fiamat, amiért helyesen használja a tőlem kapott szabadságot. Ezenkívül én is azt teszem, amit tőle kérek. Például elmondom neki, hogy hova megyek, és mit csinálok. És ha tudom, hogy késni fogok, szólok neki” (Anna, Olaszország).

„Otthon egyértelművé tesszük a fiainknak, hogy nem jogosultak csak úgy a függetlenségre, hanem be kell bizonyítaniuk, hogy megérdemlik azt” (Peter, Nagy-Britannia).

A következmények elviselése

A Biblia kijelenti: „Javára van az életerős férfinak, ha igát hordoz ifjúkorában” (Siralmak 3:27). Az az egyik legjobb módja annak, hogy egy fiatal viselje a felelősség igáját, ha tapasztalat által megtanulja a következő kijelentés igaz voltát: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7).

Néhány szülő, valószínűleg jó szándékból, megvédi tizenéves korú gyermekeit az ostoba tettek következményeitől. Tegyük fel például, hogy egy fiú szórja a pénzt, és adósságba veri magát. Vajon tanulna valamit abból, ha a szülei egyszerűen kifizetnék helyette az adósságát? Ezzel szemben mit tanulna abból, ha a szülők segítenének neki átgondolni, hogyan tudná ő maga kifizetni az adósságot?

A szülők azzal nem segítenek a gyermekeiknek, ha meggátolják, hogy tanuljanak a felelőtlen viselkedésük következményeiből. Ha ezt tennék, nem készítenék fel őket a felnőttkorra, csupán azt tanítanák meg nekik, hogy mindig lesz valaki, aki kihúzza őket a bajból, helyrehozza, amit elrontottak, és elkendőzi a hibáikat. Sokkal jobb, ha hagyjuk, hogy a tizenévesek learassák, amit elvetettek, és hogy megtanulják megoldani a nehézségeiket. Ez fontos ahhoz, hogy ’edzett legyen az érzékelőképességük a helyes és a helytelen közötti különbségtételre’ (Héberek 5:14).

Változó és fejlődésben lévő személy

Kétségtelen, hogy a kamaszok szüleinek nehéz feladatuk van. Miközben igyekeznek „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” nevelni a gyermekeiket, olykor talán sírnak csalódottságukban (Efézus 6:4).

Összegzésképpen, a hatásos gyermeknevelés nem csupán szabályok felállításából áll, hanem azt is magában foglalja, hogy helyes értékeket tanítunk meg a gyermekeinknek, és beléjük csepegtetjük azokat (5Mózes 6:6–9). Könnyebb mondani, mint megtenni? Ez igaz. „Olyan személlyel van dolgunk, aki változik és fejlődésben van – mondja Greg, akit korábban már idéztünk. – Ez azt jelenti, hogy folyamatosan meg kell ismernünk ezt az új személyt, és alkalmazkodnunk kell hozzá.”

Próbáld meg alkalmazni az ebben a cikkben tárgyalt bibliai alapelveket. Legyenek ésszerűek az elvárásaid a gyermekeiddel szemben. Te vagy a gyermekeid példaképe, ehhez a szerepedhez mindenképp ragaszkodj. A Biblia kijelenti: „Neveld fel a fiút a neki való út szerint; még amikor megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6).

[Oldalidézet a 7. oldalon]

A függetlenség elérése olyan, mint amikor valaki megtanul járni – fokozatosan történik

[Oldalidézet a 8. oldalon]

A 12 éves Jézusnak adtak némi függetlenséget

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Erősítsd meg a szülői tekintélyedet

Csak azért, mert a tizenéves gyermekedet feldúlják az általad felállított korlátok, még nem kellene lemondanod a szülői tekintélyről. Ne feledd, hogy a kamaszoknak nincs tapasztalatuk az életben, és még mindig szükségük van irányításra (Példabeszédek 22:15).

John Rosemond a New Parent Power! című könyvében ezt írja: „A szülők könnyen megijedhetnek, amikor a gyermekeiknek érzelmi kilengéseik vannak, és hogy elkerüljék az összetűzéseket, kezdenek több felelősséget ruházni a gyermekeikre annál, mint amennyit el tudnak viselni. Pedig ennek épp az ellenkezőjét kellene tenniük. Ez annak az ideje, hogy megerősítsd a szülői tekintélyedet, nem pedig, hogy engedd, hogy a gyermekeid semmibe vegyék azt. Ekkor van itt az ideje annak is, hogy a gyermekekben tudatosodjon, hogy ha szükség van rá, a szüleik készek a helyes irányba terelni őket, bár minden valószínűség szerint ez ellen tiltakozni fognak.”

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

Adj több szabadságot

A tizenévesek gyakran a kelleténél több szabadságra vágynak. Ám vannak szülők, akik hajlamosak kevesebb szabadságot adni a gyermekeiknek, mint amennyit adhatnának. A kiegyensúlyozott nézet valahol a két véglet között van. Hogyan találhatod meg az egyensúlyt? Először talán elgondolkodhatnál az alábbi felsoroláson. Mely területeken bizonyítja a gyermeked, hogy felelősségteljes?

□ Jól választja meg a barátait

□ Megfelelően öltözködik

□ Ügyesen osztja be a pénzt

□ Időben jön haza

□ Elvégzi a házimunkákat

□ Megcsinálja a házi feladatát

□ Bocsánatot kér, ha hibázik

□ Egyéb ․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․․

Ha a kamaszkorú gyermeked a fent említettek közül több területen is bizonyítja, hogy érett, miért ne bíznál meg benne jobban?

[Kép a 7. oldalon]

Hagyd, hogy elmondják, mit éreznek, és csak azután add meg nekik a szükséges helyreigazítást vagy tanácsot

[Kép a 8–9. oldalon]

A szülők tanítsák meg a gyermekeiknek, hogy felelősségteljesek legyenek