Figyeljük a világot

▪ „Teljesen megdöbbentett bennünket, hogy mekkora volt a jégveszteség [az Északi-sarkon] ebben az évben [2007]. Az érték nemcsak hogy magasabb volt az előző évek adataihoz képest, hanem messze felülmúlta azokat” (MARK SERREZE, NEMZETI HÓ ÉS JÉG ADATKÖZPONT, USA).

▪ Az Új Gazdasági Alapítvány nevű elemző szervezet úgy becsüli, hogy „ha a világon mindenki ugyanannyi erőforrást használna fel, mint amennyit az Egyesült Államokban használnak, 5,3 Föld kellene ahhoz, hogy kielégítse a szükségleteket . . . Franciaország és Nagy-Britannia esetében ez az érték 3,1; Spanyolország esetében 3; Németországéban 2,5; Japánéban pedig 2,4” (REUTERS HÍRÜGYNÖKSÉG, NAGY-BRITANNIA).

„Többet árt, mint használ”?

„Úgy tűnik, a tárolt emberi vérrel történő transzfúzió a páciensek nagy részének többet árt, mint használ” – jelenti a durhami Duke Egyetem Orvosi Központja (Észak-Karolina, USA). A tanulmányok szerint a transzfundált betegek között „többször fordul elő szívroham, szívelégtelenség, stroke, sőt még halál is”, mint azok között, akik nem kaptak vérátömlesztést. Mi ennek az oka? „A vörösvérsejtekben levő nitrogén-monoxid szinte azonnal elkezd lebomlani, ahogy elhagyja a szervezetet.” A nitrogén-monoxid elengedhetetlen ahhoz, hogy a véredények kitáguljanak, és így a vörösvérsejtek el tudják szállítani az oxigént a szövetekhez. „Bizonyára több millió beteg kap olyan vért, amely nem tudja megfelelően szállítani az oxigént” – írja a jelentés.

Tévéfüggőség Bhutánban

A Himalájában fekvő kis Bhutáni Királyság évtizedekig ellenállt a modern hírközlés csábításának. De miután 1998-ban sok lakos panaszkodott, hogy nem tudja megnézni a labdarúgó világbajnokságot, a kormány 1999-ben engedélyezte a televíziót az országban. Egy bhutáni jelentés szerint az emberek most már 40 csatornát nézhetnek, és máris a hollywoodi filmek és az indiai szappanoperák rabjai. Míg korábban a családok azért jöttek össze, hogy énekeljenek és beszélgessenek, most a tévét nézik. Egy asszony azon siránkozik, hogy semmire sincs ideje, még az imára sem. „Még akkor is a tévén jár az eszem, amikor az imamalmomat forgatom” – idézte a nőt a The Peninsula című katari napilap. Arról is ír, hogy „sokan attól tartanak csak igazán, hogy beszivárog a vásárlási láz, mely a világ legtöbb részét már megfertőzte. »A tévé és a reklámok olyan vágyakat keltenek az emberekben . . . , melyeket az anyagi helyzetük miatt nem tudnak kielégíteni.«”

Háborgatott dolgozók

„Úgy tűnik, hogy az irodai munka sokszor másból sem áll, mint telefonhívások fogadásából, emlékeztetőkre való reagálásból és más figyelemelterelő dolgok kezeléséből” – mondja a New Scientist című folyóirat. Néhány kutató figyelemmel kísért egy csoportot, amely olyan irodai dolgozókból állt, akik kommunikációs feladatokat is végeznek. A felmérés eredménye szerint a dolgozók átlagosan mindössze három percig tudták megszakítás nélkül végezni a munkájukat. Mivel ezek a figyelemelterelő dolgok akár két órát is felemészthetnek egy nap, néhány elfoglalt irodai alkalmazott beállítja a számítógépét, hogy az elkülönítse a sürgős ügyeket azoktól, amelyek ráérnek. Mindenki megfogadhatja a következő javaslatokat: „Legyen őszinte . . . , mondja meg, ha tényleg nincs egy perce sem”, és bátran „kapcsolja ki az e-mailt, a telefont és az azonnali üzenetküldő funkciót, amíg be nem fejezi a munkáját”.