Niihau apró kincsei

AZ ÉBREDJETEK! HAWAII ÍRÓJÁTÓL

TELENTE viharok által felkorbácsolt hullámok csapdossák Hawaii „Tiltott-szigetének”, Niihaunak a partjait. A hullámok rengeteg üres, pici csigaházat vetnek ki bizonyos partszakaszokra. Niihau, melynek területe mindössze 180 négyzetkilométer, a hét lakott hawaii sziget közül a legkisebb. Mennyire találó hát, hogy pont ez a vulkanikus sziget ad otthont azoknak az elragadó csigaházaknak, melyek a világ legapróbb kincsei közé tartoznak.

Niihau nagyrészt lapos és száraz, ellentétben a legközelebbi szomszédos szigettel, Kauaival, mely 27 kilométerre északkeletre fekszik. De miért nevezik Tiltott-szigetnek? Niihau magánkézben van, és hívatlan vendégek nem látogathatják. A sziget önellátó lakosainak nincsen központi erőművük, vezetékes vizük, nincsenek boltjaik, sem postahivataluk. Az ősi kultúra megőrzése érdekében az itt élő, körülbelül 230 hawaii őslakos hawaii nyelven beszél. Amikor nem juhokat és marhákat terelgetnek, akkor a legtöbben a parányi csigaházakat rejtő „aranybányájukból” húznak hasznot. *

Hawaiin a meleg téli hónapok alatt a családok gyalog vagy kerékpárral lemennek a poros utakon az érintetlen tengerpartokra és sziklás öblökhöz. Ott hosszú napokon át gyűjtögetik a csigaházakat, melyeket aztán szétterítenek az árnyékba, hogy megszáradjanak. Majd kiválogatják, osztályozzák őket, és végül szép leiket (hawaii füzéreket), azaz nyakláncokat fűznek belőlük. Azokon a szigeteken, ahol gazdagabb a növényvilág, a legtöbb lei virágból készül. Niihau szigetén csigaházat használnak virág helyett.

„Ékszerek” a tengerből

A csigaházat már régóta használják ékszerként Hawaiin. A XVIII. század végén tengerjáró felfedezők – így James Cook kapitány is – láttak itt csigaházból készült dísztárgyakat, és írtak ezekről a hajónaplójukban. Néhányat vittek is magukkal, amikor elhagyták a szigeteket, és ezek közül némelyik talán Niihauról származott. Ahogy telt az idő, Niihau elbűvölő füzéreit előkelő hawaii nők kezdték viselni a nyakukban, köztük táncosok, sőt a királyi család tagjai is. A XX. században a helyi ajándékboltoknak, a turizmusnak, és azoknak a katonáknak köszönhetően, akik a második világháború alatt jártak Hawaiin, ezek a különleges „ékszerek” külföldön is ismertté váltak. A szép nyakláncokat, melyek valaha Hawaii előkelőit ékesítették, ma a világ minden táján olyan személyek viselik, akik csodálják ezeket.

A niihaui leik készítéséhez leginkább azokat  a csigaházakat használják, melyeket hawaii nyelven úgy neveznek, hogy momi, laiki és kahelelani. A különféle színek és mintázatok kellemes, ám nehéz feladat elé állítják a leikészítőket, akik általában nők, és akik remekműveket alkotnak, amikor aprólékos munkával felfűzik a csigaházakat. Mintegy 20-féle gyöngyházfényű, ovális alakú momit használnak, melyek különböző színűek lehetnek, a ragyogó fehértől a sötétbarnáig. A lei pikake stílusú, nagy értékű füzér – a mindössze 10 milliméter hosszú momik szikrázó ragyogása és kis mérete miatt – szinte olyan, mintha illatos fehér jázminból, vagyis pikakéból készült volna.

A több sorosan felfűzött, fénylő rizsszemekhez hasonló laiki gyakran ékesíti a menyasszonyokat Hawaiin. Ezeknek a csillogó csigaházaknak a színe a hófehértől kezdve a csontszínen át, egészen a sárgás bézsig változhat, némelyiken barna csíkok is vannak. A csupán 5 milliméter hosszú kahelelanik valószínűleg egy ősi hawaii törzsfőről kapták a nevüket. Ezeket a törékeny, turbán alakú csigaházakat a legnehezebb felfűzni, és a belőlük készült leik a legdrágábbak. A színük a mély burgundi vöröstől az élénk rózsaszínig terjedhet. A rózsaszínű kahelelanik a legritkábbak, és az ezekből fűzött leik háromszor annyiba kerülnek, mint a más színűek.

Hogyan készül a niihaui csigaházfüzér?

Miután a leikészítő kiválasztja a mintát, teljesen megtisztítja a csigaházakat a homoktól, és egy vékony árral átlyukasztja őket. Annak ellenére, hogy óvatosan és ügyesen dolgozik, három csigaházból egy széttörik. Ezért sok csigaháznak kell tartalékban lennie, hogy elkészítsen egyetlen leit, ami akár évekbe is telhet. A lei fűzéséhez nejlonszálat használ, melyet gyorsan száradó kötőanyaggal vagy méhviasszal tesz merevvé. A hagyományok szerint a szál mindkét végére egy kisméretű, gomb alakú csigát, például napcsigát vagy pukát rögzít, és egy vagy két porceláncsigát erősít oda, ahol a lei két vége összekapcsolódik.

Szinte annyi módja van a leifűzésnek, ahány féle csigaház létezik. Többek között ilyen stílusú füzérek vannak: klasszikus egyszálú, fehér momi lei, melynek hossza 150 és 190 centiméter között van; kötél lei, mely több száz icipici kahelelaniból áll; valamint szimmetrikus geometriai alakzatokban összeállított füzérek, melyek némelyikét csigaházak és magok keverékéből készítik. A leikészítés nagy odafigyelést kíván, időigényes, és megerőlteti a szemet. De az alkotókészséggel megáldott, türelmes niihaui kézművesek rendszeresen készítenek különleges szépségű, bonyolult felépítésű leiket. Mindegyik lei páratlan a maga nemében. Némelyik több ezer dollárt ér, és könnyű megérteni, hogy miért vetekedhetnek a drágakövekkel és a családi ékszerekkel.

Lehet, hogy Niihau viszonylag kopár, ritkán lakott, és Hawaii távoli csücskében, egy eldugott helyen van, de a képzelőerővel és művészi érzékkel bíró leikészítőknek köszönhetően még azok az emberek is gyönyörködhetnek a „Tiltott-sziget” kincseinek szépségében, akik távol élnek Niihau napos tengerpartjaitól.

[Lábjegyzet]

[Kép a 24–25. oldalon]

A megszáradt csigaházakat kiválogatják, osztályozzák, és szép leiket fűznek belőlük

[Forrásjelzés]

© Robert Holmes

[Kép a 25. oldalon]

Körkörösen fűzött „momi”-k

[Kép a 24. oldalon]

© drr.net