Baljós jelek?

„Veu Lesa, aki 73 éves, Tuvaluban él. Ennek a falusi férfinak nincs szüksége tudományos beszámolókra, hogy tudja, a tenger szintje emelkedik. Eltűnnek azok a tengerpartok, ahol gyerekkorában járt. A sós víz tönkretette a termést, mellyel egykor ellátta a családját. Áprilisban [2007-ben] el kellett hagynia az otthonát, melyet elöntött egy szökőár. A hullámok kövekkel és törmelékkel árasztották el a házát” (The New Zealand Herald)

TUVALU egy szigetcsoport, melynek tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 4 métert. Az itt élőknek a globális felmelegedés * nem pusztán elmélet, hanem „mindennapos valóság”, írja az előbb említett újság. Már ezrek hagyták el a szigeteket, és még sokkal többen készülnek erre.

Eközben Robert, aki az ausztráliai Brisbane-ben lakik, csak bizonyos napokon öntözheti a kertjét, és akkor sem locsolócsővel, hanem vödörrel. És ha nem olyan autómosóba megy, amelyik újrahasznosítja a vizet, akkor csak az autója némelyik részét moshatja le: a tükröket, az ablakokat és a rendszámtáblát. Miért hoztak ilyen korlátozásokat? Robert abban az országrészben él, melyet az elmúlt száz év legsúlyosabbnak tartott aszálya sújt. A föld más területein még ennél is nagyobb az aszály. Vajon az Ausztráliát és a Tuvalut érintő problémák bizonyítják a globális felmelegedést?

Mit jósolnak?

Sokan úgy gondolják, hogy az emberi tevékenység az egyik fő oka a globális felmelegedésnek, melynek katasztrofális következményei lehetnek az éghajlatra és a környezetre nézve. Például a jégtakarók nagymérvű olvadása és az óceánok felmelegedés miatti térfogat-növekedése a tengerszint drasztikus emelkedéséhez vezethet. Eltűnhetnek az alacsonyan fekvő szigetek, köztük Tuvalu, ahogy Hollandia és Florida nagy része is, csak hogy két másik területet is említsünk. Lehet, hogy emberek millióit kell kitelepíteni, például Sanghajból és Kalkuttából, valamint Banglades egyes részeiről.

Ugyanakkor a hőmérséklet-emelkedés következtében egyre több vihar, árvíz és aszály lehet. Előfordulhat, hogy a Himalája eltűnő gleccserei miatt – melyek hét folyórendszert táplálnak – a világ népességének 40 százaléka édesvízhiánnyal fog küzdeni. Emellett több ezer állatfaj van veszélyben, köztük a jegesmedvék, melyek jobbára jeges vidékeken vadásznak. A beszámolók már arról szólnak, hogy sok medve folyamatosan veszít a testsúlyából, sőt némelyikük éhezik.

A hőmérséklet-emelkedés hozzájárulhat a betegségek terjedéséhez is, azáltal, hogy a szúnyogok, kullancsok és más, betegségeket terjesztő élőlények, köztük a gombák, távolabbi területekre juthatnak el. „A klímaváltozás által okozott veszélyek majdnem olyan fenyegetőek, mint a nukleáris fegyverek. A hatások rövid távon nem annyira érezhetőek . . . , de a következő három-négy évtizedben a klímaváltozás helyrehozhatatlan károkat okozhat a környezetben, melytől az emberi társadalom léte függ” – írja a Bulletin of the Atomic Scientists című folyóirat. Még nyugtalanítóbb, hogy néhány tudós szerint a globális felmelegedés következtében lezajló változások gyorsabban mennek végbe, mint várták.

Higgyünk ezeknek a jóslatoknak? Tényleg veszélyben van a földi élet? Azok, akik szkeptikusok a globális felmelegedést illetően, azt mondják, hogy ezek a szörnyű jóslatok megalapozatlanok. Ugyanakkor mások bizonytalanok. Mi tehát az igazság? Veszélyben van a föld jövője, és vele együtt a miénk is?

[Lábjegyzet]