EGY régebben bemutatott filmben egy fiatalember egy számára kedves személy sírja előtt áll, és megjegyzi: „Mama azt szokta mondani, a halál is csak az élet része.” Azután, miközben a kamera a sírfeliratot mutatja, hozzáteszi: „Bárcsak ne lenne az.”

Ez a gondolat milliárdok érzéseit tükrözi, azokét, akik elvesztettek egy hozzájuk közel álló személyt. Milyen borzalmas ellenség a halál! Isten mégis ezt ígéri: „Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál” (1Korintusz 15:26). De miért halunk meg, ha látszólag képesek lennénk vég nélkül élni? Hogyan lesz megsemmisítve a halál?

Jehova Istenről, a Teremtőnkről a Biblia ezt írja: „cselekedete tökéletes” (5Mózes 32:4;  Zsoltárok 83:18). Az első ember, Ádám tökéletesnek lett teremtve, és örökké élhetett volna az Éden-kertben, a földi paradicsomban, ahová Isten helyezte (1Mózes 2:7–9). Miért veszítette el Ádám ezt a paradicsomi otthont, és miért öregedett és halt meg?

Röviden szólva: Ádám nem engedelmeskedett a parancsnak, hogy ne egyen egy bizonyos fáról. Isten világosan figyelmeztette, hogy mi lesz a büntetés, ha mégis megteszi: „bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ádám, csatlakozva a feleségéhez, megszegte a parancsot, ezért Isten mindkettőjüket kiűzte az Édenből. Annak, hogy Isten ilyen határozottan cselekedett, komoly oka van. A Biblia ezt mondja: „[Ádám] nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson [a kertben] az élet fájáról is, és egyen róla, s [örökké] éljen” (1Mózes 3:1–6, 22).

Ádám és Éva az engedetlensége miatt halt meg, de miért öregszik és hal meg minden leszármazottjuk? Mert Ádámtól bűnt örököltek, és a bűn minden utódra tökéletlenséget és halált hozott. A Biblia elmagyarázza: „egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12).

Ahogy korábban olvastuk, ’a halál meg fog semmisülni’, igen, örökre megszűnik! (1Korintusz 15:26). De hogyan? A Biblia ezt írja: „egy megigazulást hozó cselekedet eredménye . . . mindenfajta ember számára az ő igazságossá nyilvánításuk az életre” (Róma 5:18). Mi teszi lehetővé, hogy az ember igazságos legyen Isten előtt és örökké éljen?

Az az elrendezés, hogy Isten eltörli a bűnt, melyet mindenki Ádámtól, az első embertől örökölt. A Biblia ezt írja: „az ajándék . . . , amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” (Róma 6:23). Erről az elrendezésről, miszerint az embereket igazságossá nyilvánítják az életre, Jézus ezt mondta: „Isten annyira szerette [az emberiség világát], hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Gondoljunk arra, milyen mélyen szeret minket Isten, és a Fia, Jézus Krisztus is, aki olyan sokat szenvedett értünk. Pál apostol ezt írta: „Isten Fia . . . szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galácia 2:20). De miért Jézus az egyetlen ember, aki ’váltságul adhatta a lelkét’ értünk, és így megmenthet minket a bűn halálos következményeitől? (Máté 20:28).

Jézus az egyetlen, aki váltságul adhatta a lelkét értünk, mivel ő az egyetlen ember, aki nem örökölt bűnt az első embertől, Ádámtól. Miért nem? Mert Jézus élete csoda útján át lett helyezve az égből egy Mária nevű szűz méhébe. Ahogy az angyal mondta Máriának, a fia ’szent lesz, Isten fia’ (Lukács 1:34, 35). Ezért nevezik Jézust az ’utolsó Ádámnak’, és ezért van az, hogy ő nem örökölt bűnt ’az első embertől, Ádámtól’ (1Korintusz 15:45). Így Jézus bűntelen emberként „megfelelő váltságul” adhatta magát, mivel az ő élete egyenértékű volt az egykor tökéletes, bűntelen, első ember életével (1Timóteusz 2:6).

 Azzal, hogy Isten gondoskodott a váltságról, lehetővé tette számunkra, hogy megkapjuk azt, amit az első Ádám elvesztett, vagyis az örök életet egy paradicsomi földön. Az emberiség legnagyobb részének azonban újra életre kell kelnie ahhoz, hogy megkaphassa ezt az áldást. Milyen csodálatos kilátás! De nem túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen?

Vajon túl nehéz elhinni, hogy Jehova Istennek, aki létrehozta az életet, megvan a hatalma ahhoz, hogy újrateremtsen egy személyt, aki egyszer már létezett? Gondoljunk arra, milyen képességet adott Isten az első nőnek, azt, hogy teherbe tudott esni. „Ádám . . . együtt hált Évával”, és kilenc hónappal később világra jött egy kifejlett újszülött, aki mindkettőjükre hasonlított (1Mózes 4:1). Azt, hogy miként fejlődtek ki Éva méhében a gyermek különböző testrészei, az ember képtelen felfogni, a mai napig csodának tartják (Zsoltárok 139:13–16).

A születést általában magától értetődőnek veszik, mivel naponta több százezerszer is megtörténik. Azt azonban, hogy valaki újra élhet, sokan mégis képtelenségnek tartják. Amikor Jézus egy halott kislányt gyászoló csoportnak azt mondta, hogy a kislány nem halt meg, csak alszik, „gúnyosan nevetni kezdtek rajta”. De Jézus így szólt a halott lányhoz: „kelj fel!” „A leány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett . . . És [a jelenlévők] rögtön magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól” (Márk 5:39–43; Lukács 8:51–56).

Amikor Jézus azt kérte, hogy nyissák ki kedves barátjának, Lázárnak a sírját, Márta, Lázár nővére így tiltakozott: „most már biztosan szaga van, hiszen ez már a negyedik nap.” Jézus azonban óriási örömet szerzett azzal, hogy feltámasztotta Lázárt! (János 11:38–44). Sokan hallottak Jézus csodájáról. Amikor Keresztelő János börtönben volt, a tanítványai beszámoltak neki Jézus tevékenységéről. Ezt mondták: „a halottak feltámadnak” (Lukács 7:22).

Miért hajtott végre Jézus ilyen csodákat, tudva azt, hogy akiket feltámaszt, később meg fognak betegedni, és újra meg fognak halni? Azért tette, mert ezzel bebizonyította, hogy amit az első Ádám elveszített – örök életet egy paradicsomi földön –, azt helyre lehet állítani, és helyre is lesz állítva. A Jézus által végrehajtott feltámasztások megmutatták, hogy hogyan fogják végül milliók ’örökölni a földet, és fognak örökké rajta lakozni’ (Zsoltárok 37:29).

Jó tudni, hogy ha ’Isten iránti odaadásban’ élünk, akkor mi is azok között lehetünk, akiknek az a nagyszerű kilátásuk, hogy örökké élhetnek. Az ilyen odaadásban, ahogyan a Biblia fogalmaz, ’megvan a mostani és az eljövendő élet ígérete’ is. Ezt az ’eljövendő életet’ a Biblia ’valódi életnek’ is nevezi (1Timóteusz 4:8; 6:19).

Vizsgáljuk most meg, hogy milyen lesz ez a valódi, eljövendő élet egy igazságos új világban.