Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az európai bölény – Megmenekül a kipusztulástól

Az európai bölény – Megmenekül a kipusztulástól

Az európai bölény – Megmenekül a kipusztulástól

AZ ÉBREDJETEK! LENGYELORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

Az orvvadászok nagyon izgatottak voltak. Rábukkantak a keresett lábnyomokra. Nekiiramodtak, és végül megpillantották a zsákmányt. Szőre sötétbarna volt, szakálla pedig majdnem fekete. Feje tetején a szarvak élesen felfelé görbültek. Húsa és bőre igencsak keresett volt, és nem kevés pénzt hozott a konyhára.

Az első lövéssel csak megsebezték az állatot, mire az oltalmat keresve az erdőbe menekült. De mindhiába! A második golyó célba talált, és a féltonnás teremtmény a földre rogyott. Az orvvadászoknak fogalmuk sem volt arról, hogy ezzel a tettükkel történelmet írtak: 1919 áprilisában megölték Lengyelország utolsó vadon élő, síksági erdei bölényét. Szerencsére állatkertekben és magángyűjteményekben még élt egy-egy fogva tartott bölény.

EREDETILEG szinte az egész európai kontinensen nagyon sok, időnként bizonnak is nevezett európai bölény (Bison bonasus) élt. Egy kifejlett bika akár 900 kilogrammot is nyomhat, és marmagassága elérheti a 2 métert. Ezeket a nagy testű emlősöket az erdő császárainak hívják.

A bölény egyik figyelemre méltó jellegzetessége, hogy elülső és hátulsó testtája egymáshoz képest aránytalan. Széles és erős lapockáján egy nagy púp van, fartájéka pedig viszonylag kicsi. Szőrzete testének hátsó részén rövid, míg elülső testtáján hosszú és bozontos. Az állatnak szakálla is van.

A kipusztulás szélén

Úgy becsülik, hogy ma már csak néhány ezer európai bölény él. A földművelés és erdőirtás megfosztotta őket a természetes élőhelyüktől, az orvvadászok pedig könyörtelenül mészárolták őket. Az európai bölény a VIII. századra kihalt Galliában (a mai Franciaország és Belgium területe).

A XVI. században lengyel királyok lépéseket tettek, hogy megóvják ezt a fajt. II. Zsigmond Ágost király az elsők között cselekedett. Úgy rendelkezett, hogy főbenjáró bűn európai bölényt ölni. Miért tette ezt? „Azért akarta, hogy az állatok életben maradjanak, hogy az uralkodók és a főurak vadászhassanak rájuk” – mondta dr. Zbigniew Krasiński, a Bialowieza Nemzeti Park munkatársa. Bár a büntetés szigorú volt, a rendeletek nem tudták megvédeni a vadon élő bölényeket. A XVIII. század végére már csak a kelet-lengyelországi bialowiezai erdőben és a Kaukázusban voltak európai bölények.

Végül a XIX. században kezdett jobbra fordulni a helyzet. Miután az Orosz Birodalom bekebelezte a bialowiezai erdőt, I. Sándor cár elrendelte az európai bölény védelmét. Az eredmény csakhamar nyilvánvaló lett. A bölénypopuláció folyamatosan növekedett, és 1857-re közel 1900 európai bölény élvezte a kormány védelmét. Később etetőket állítottak fel, hogy a bölényeknek legyen télen élelmük. Ezenkívül jól megtervezték, hol legyenek itatók, és tisztásokat alakítottak ki, hogy növényeket termesszenek az etetéshez.

A bölények jó élete sajnos nem tartott sokáig. A számuk 60 éven belül a felére csökkent. Lengyelország vadon élő bölényeinek a végső csapást az I. világháború kirobbanása jelentette. Bár egy német rendelet kimondta, hogy „ezeket a bölényeket meg kell őrizni az utókornak mint egyedülálló természeti értékeket”, a csordát megtizedelték a visszavonuló német seregek, az orosz ellenállók, és a hajthatatlan orvvadászok. Ahogy azt a cikk bevezetője is említette, 1919-ben Lengyelországban megölték az utolsó vadon élő európai bölényt.

Visszatérés

A faj megmentése érdekében 1923-ban megalapították a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaságot. Ennek első célkitűzése az volt, hogy felmérje, mennyi tiszta vérű bölény él fogságban. * Mint kiderült, 54 fajtiszta síksági erdei bölény élt különböző állatkertekben és vadasparkokban a világon. Ám nem mindegyik volt alkalmas a tenyésztésre. Némelyik túl öreg volt, másokat pedig betegség sújtott. Végül a bölények szaporítására kiválasztottak 12 egyedet. Tudva levő, hogy ezek közül mindössze öttől származik az összes ma élő síksági erdei bölény.

1929 őszén sikeresen visszatelepítettek két síksági erdei bölényt a vadonba. Egy nagy gonddal előkészített rezervátumba helyezték őket a bialowiezai erdőben. A számuk tíz év alatt 16-ra gyarapodott.

Vajon megmenekült a kipusztulástól?

A XXI. század elején hozzávetőleg 2900 európai bölény élt világszerte, közülük úgy 700 Lengyelországban. Az évek alatt Fehéroroszországban, Kirgizisztánban, Litvániában, Oroszországban és Ukrajnában is alakultak csordák.

De ez nem jelenti azt, hogy az európai bölény már nincs veszélyben. Az élősködők, a betegségek, az élelem- és vízhiány, valamint az orvvadászok még mindig fenyegetik őket. A korlátozott génállomány miatt a genetikai rendellenességek is komoly problémát jelentenek. Ezen okokból az európai bölény még mindig rajta van a vörös listán, mely jegyzékbe veszi az egész világon lévő veszélyeztetett növény- és állatfajokat.

Az ember azon elhatározása, hogy megmenti ezt a fajt, hozzájárult ahhoz, hogy a bölények a mai napig fennmaradtak. Viszont dr. Krasiński, akit korábban már idéztünk, a következőkre emlékeztet: „Az európai bölény sorsa jól példázza, hogyan lehet egy fajt gyorsan a kihalás szélére sodorni, és hogy ezután csak komoly erőfeszítések árán menthető meg.” A bölénynek és sok más állatnak is bizonytalan a jövője. De „az erdő császára” pillanatnyilag megmenekült attól, hogy a feledés homályába vesszen.

[Lábjegyzet]

^ 13. bek. A európai bölénynek két alfaja van, a síksági erdei bölény és a kaukázusi, vagy más néven hegyi bölény. Az utolsó kaukázusi bölény 1927-ben pusztult el. Ám még előtte egy másik hím kaukázusi bölényt síksági bölényekkel párosítottak, és hibrid utódai lettek. Még ma is élnek ilyen nem fajtiszta kaukázusi bölények.

[Képek a 10. oldalon]

Európai bölény a bialowiezai erdőben

[Forrásjelzés]

Összes kép: Białowieski Park Narodowy