Puerto Rico kincsei

KOLUMBUSZ KRISTÓF 1493. november 19-én egy spanyol flottillával egy dús növényzetű, karib-tengeri sziget partjaihoz érkezett, és kikötött az öbölben. Még ottléte alatt San Juan Bautistának (Keresztelő Szent Jánosnak) nevezte el a szigetet. Sietve feltöltötte a készleteit, majd továbbhajózott és folytatta második felfedezőútját.

A pálmafákkal szegélyezett, aranyló partok és a gazdag trópusi növényzet nem igazán érdekelte ezt a felfedezőt. Kolumbusz nagyobb szigeteket szemelt ki magának, és azok kincseit akarta felkutatni.

A spanyol származású Ponce de León, aki némelyek szerint elkísérte Kolumbuszt erre az útra, elhatározta, hogy visszamegy a szigetre, melyet a helyi lakosok Boriquénnek neveztek. Hallott arról, hogy a bennszülöttek arany ékszereket viselnek, így azt gondolta, hogy a sziget hegyei aranyat rejtenek. Tizenöt évvel később visszatért, hogy megszerezze az aranyat. A spanyolok 1521-ben megalapították legjelentősebb településüket a sziget északi partján. Mivel Ponce de León arra számított, hogy sok kincset talál, Puerto Ricónak, azaz ’gazdag kikötőnek’ nevezte el az új várost. *

Ponce de León derűlátása alaptalannak bizonyult. Puerto Rico szűkös aranykészletét hamar kiaknázták, és a politikai gondok is fokozódtak. Ponce de León végül a mai Florida állam területére hajózott.

Bár a sziget szegény volt természeti kincsekben, a spanyolok hamar felismerték, hogy Puerto Rico fő kikötője nagyon értékes. A XVI. század folyamán a sziget fővárosát biztonságos kikötővé építették, hogy megóvhassák a galeonokat (spanyol vitorlásokat), melyek rúdaranyat szállítottak az amerikai kontinensről Spanyolországba. Nemsokára San Juanban lett a „legerősebb a spanyolok befolyása Amerikában”.

A 13 méter magas és 6 méter széles, erős városfal, és két masszív erőd is arról tanúskodik, hogy San Juan lakosai rendkívüli erőfeszítéseket tettek a városuk megóvására. San Juant még mindig előszeretettel keresik fel a karib-tengeri térségbe látogató emberek. Amint a turisták elsétálnak a városfal mellett, és szemügyre veszik a régi épületeket, könnyen el tudják képzelni, milyen lehetett az élet a gyarmatosítás idején.

Látogatás San Juan óvárosában

A fallal övezett városrész, San Juan óvárosa, teljesen elüt a körülötte lévő, nyüzsgő és modern metropolistól. Az óváros egy óceánban úszó hajóra emlékeztet. A tenger által majdhogynem körülölelt földnyelv vízből kimagasló, meredek, sziklás vége egy hajóorrhoz hasonlóan emelkedik ki az Atlanti-óceánból. Ezen a stratégiai fontosságú „éken” fekszik El Morro, a spanyol erőd, mely a kikötő bejáratát védte. El Morro mögött, a keskeny földnyelv mindkét partján fal húzódik. Úgy egy kilométernyire keletre egy másik hatalmas erőd áll, San Cristóbal, mely egykor az esetleges szárazföldi támadásoktól védte a „hajófart”. E két erőd között helyezkedik el San Juan óvárosa, melyet az UNESCO 1983-ban a világörökség részévé nyilvánított.

Az óvárost gondosan helyreállították. Lakosai színesre festik a házaik falát, színpompás virágokkal díszítik a kovácsoltvas balkonjaikat, udvaraikon  pedig trópusi növények pompáznak. A kékesszürke macskakövek, melyekkel egykor San Juan szűk utcáit kövezték ki, Spanyolország vasbányáiból származnak. A macskaköveket a bányákban visszamaradt salakból készítették, és nehezékként használták a Puerto Ricóba tartó spanyol hajókon.

San Cristóbal falain a régi, spanyol ágyúk még mindig éberen őrzik a kikötőt. Az arannyal megrakott, spanyol galeonok helyett ma gyakran turistákkal telezsúfolt, óriás tengerjáró hajókat látni a kikötőben. A nyugodt légkörnek és a barátságos szigetlakóknak is köszönhető, hogy a város népszerű a turisták körében. Az óvárosban a gyalogosoknak ma is elsőbbségük van a járművekkel szemben, ezért a békés sofőrök rendszerint türelmesen várnak, amíg az utcán sétáló emberek megörökítik a vakációjuk pillanatait.

Négy, kincset érő ökoszisztéma

Bár a sziget lakosságának egyharmada San Juan területén él, Puerto Ricónak sok más látványossága is van. Igaz, hogy a sziget viszonylag kicsi, de változatos klímája és felszíne miatt sokféle növénynek és állatnak ad otthont. Az alábbiakban csupán négyet említünk azok közül a páratlan  ökoszisztémák közül, melyeket Puerto Rico hatóságai igyekeznek megóvni.

El Yunque-i Nemzeti Erdő: Ebben a rezervátumban próbálják megőrizni a Karib-tenger vidékén megmaradt néhány trópusi esőerdő egyikét. Az erdőt vízesések díszítik. A narancssárga broméliák csak úgy virítanak a köderdő zöld növényzete között, míg a hatalmas páfrányfák liánokkal és pálmafákkal harcolnak a helyért. Bár a Puerto Ricó-i amazonpapagáj veszélyeztetett faj, itt biztos menedékre talál. Puerto Rico egyik szimbóluma, az apró, fán lakó coquí béka pedig szüntelenül kuruttyolva, ritmusos muzsikával tölti meg az erdőt.

Messziről úgy tűnik, mintha El Yunque lejtőit ezüstfátyol borítaná. A látványt a yagrumo (ujjas hangyafa) leveleinek a színe adja. Ez a faj az évekkel ezelőtti Hugo hurrikán pusztítása után gyorsan elszaporodott, ami jó jel. „Az erdő különösebb segítség nélkül is helyre tud jönni a természeti katasztrófák után – magyarázta a park egyik biológusa. – A valódi veszélyt az emberi beavatkozás jelenti.” A park mintegy 225 fa-, 100 páfrány- és 50 orchideafajnak ad otthont. Gazdag növényvilága miatt az Egyesült Nemzetek Szervezete bioszféra-rezervátummá nyilvánította.

Guánicai bioszféra-rezervátum: A világon valaha létezett, száraz éghajlatú trópusi erdőkből alighanem csak 1 százalék maradt fenn. Ám El Yunque-tól csupán néhány órányi autóútra van egy ilyen gyönyörű erdő. Itt, Guánicában él a Puerto Ricóban honos legtöbb madár, valamint 750 növényfaj, melynek 7 százaléka veszélyeztetett. A különös virágok kolibriket és sok-sok pillangót vonzanak. Az erdő határán egy érintetlen tengerpart húzódik. A levesteknősök és a kérgesteknősök itt rakják le a tojásaikat.

 Mangroveerdők és korallzátonyok: A guánicai rezervátum területén, a tengerpart mentén egy sávban mangroveerdő is található. „Mivel a rezervátumunkban nincsen ipari vagy mezőgazdasági vízelvezető, biztosítani tudjuk, hogy a mangroveerdő egészséges maradjon – magyarázta az egyik parkőr. – Így a mangroveerdő ideális ívóhelye a korallzátonyokat benépesítő halaknak.” A foszforeszkáló öblök is egyedülálló turistalátványosságnak számítanak, és szintén az érintetlen mangroveerdőktől függnek. Közülük több Puerto Ricóban található. (Lásd a lenti  kiemelt részt.)

A parthoz közeli korallzátonyokat óvják a nagyfokú halászattól, számos kis szigetet és víz alatti zátonyt pedig nemzeti parkká nyilvánítottak. Ezekben a víz alatti kertekben csodálatos látvány tárul a búvárok elé, akik teknősökkel, manatuszokkal (a tengeri tehenek egy fajtája) és rengetegféle színes hallal találkozhatnak szemtől szembe.

Igaz, hogy Puerto Rico nem nyűgözte le Kolumbuszt, és a gazdagság után vágyó hódítóknak is csalódást okozott, de a mai turisták örömmel keresik fel. Szerintük Puerto Rico bővelkedik természeti kincsekben.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 16. oldalon]

EGY KÜLÖNLEGES CSILLAGVIZSGÁLÓ

Érdemes ellátogatni a San Juantól mintegy 80 kilométerre, nyugatra található Arecibo Csillagvizsgálóba. Ez a csillagvizsgáló a világ legnagyobb rádióteleszkópjával büszkélkedhet, mivel tányérja, vagyis a tál alakú antennája 305 méter átmérőjű. Méretének köszönhetően a csillagászok olyan objektumokat is képesek észlelni, melyeket más teleszkópokkal nem tudnak.

[Forrásjelzés]

Courtesy Arecibo Observatory/​David Parker/​Science Photo Library

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

 „MINTHA A CSILLAGOK KÖZT ÚSZKÁLNÁL!”

A Puerto Ricótól nem messze található Vieques sziget partjainál van egy kicsi, foszforeszkáló öböl. A világon állítólag itt a legmagasabb a foszforeszkáló vízi organizmusok koncentrációja. Amikor ezeket a magános ostorosnak nevezett apró teremtményeket megzavarják, zöldeskék fényt bocsátanak ki magukból. Így jön létre a természet egyik legszokatlanabb látványa.

Azok a turisták, akik éjszaka keresik fel a lagúnát, először akkor lesznek figyelmesek a foszforeszkálásra, amikor a megriadt halak elillannak a csónakjuk mellől. A halak nyomai úgy villannak fel a sötét vízben, mintha zöld hullócsillagok lennének. A vízben úszó emberek minden mozdulatát látni lehet a sötétben. Amikor kiemelik a kezüket a vízből, a vízcseppek ragyogó csillagokként hullanak alá. „Mintha a csillagok közt úszkálnál!” – meséli az egyik látogató.

[Kép a 15. oldalon]

El Morro

[Kép a 15. oldalon]

Kilátás az óvárosra San Cristóbalból

[Kép a 15. oldalon]

San Juan óvárosa

[Kép a 16. oldalon]

Páfrányfa az El Yunque-i esőerdőben

[Kép a 16–17. oldalon]

Guánica tengerpartja

[Forrásjelzés]

© Heeb Christian/​age fotostock

[Kép a 17. oldalon]

Puerto Ricó-i amazonpapagájok

[Kép a 17. oldalon]

Korallzátony

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

Passport Stock/​age fotostock

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Összes kép: Passport Stock/​age fotostock

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Papagájok: U.S. Geological Survey/​Photo by James W. Wiley; zátony: © Stuart Westmorland 2005; úszó: Steve Simonsen