A Biblia nézőpontja

Hogyan vélekedik Isten az imádatban használt tárgyakról?

A buddhizmusban, a hinduizmusban, az iszlámban, a judaizmusban, a római katolikus és a keleti ortodox vallásban szokás tárgyakat használni, amikor imádkoznak. Ezért szinte az egész világon emberek milliói gondolják úgy, hogy ezeknek a tárgyaknak a segítségével közelebb kerülhetnek Istenhez, elnyerhetik a kegyét, vagy megkaphatják az áldásait. Mit tanít erről a Biblia?

AZ EMBEREK már több ezer éve használnak különféle tárgyakat, amikor imádkoznak. Például az ókori Ninive helyén a régészek feltártak „egy szobrot, mely két szárnyas nőalakot ábrázol, amint a szent fa előtt állnak és imádkoznak . . . ; baljukban virágfüzért vagy rózsafüzért tartanak” (The Catholic Encyclopedia).

Mi a célja a rózsafüzérnek? Ugyanez az enciklopédia így válaszol: „Ha sokszor el kell ismételni egy imát, akkor valószínűleg valamilyen kézi eszközt kell használni, mellyel könnyebben lehet számolni, mint az ujjakon.”

Az imamalom még inkább leegyszerűsíti az imák ismétlését. A kerék minden egyes fordulatát úgy tekintik – függetlenül attól, hogy kézzel, széllel, vízzel vagy elektromos árammal hajtják-e a malmot –, mint ami egyenértékű egy imával. Az imamalomba gyakran mantrákat, vagyis misztikus formulákat, illetve verseket tesznek. Figyeld meg, hogy mit gondol Isten ezekről a tárgyakról.

„Ne mondjátok újra meg újra ugyanazt”

Jézus Krisztus, akit még a nem keresztények közül is sok millióan Isten prófétájának tartanak, elmondta, hogyan vélekedik a Teremtő az imák ismételgetéséről: „Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint ahogy a nemzetekből valók teszik, mert ők azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” (Máté 6:7). *

Így ha Isten nem helyesli azt, hogy „újra meg újra ugyanazt”  mondjuk, akkor vajon elfogadhatóak lennének előtte azok a tárgyak, melyeket az állandóan ismételgetett imákhoz használnak? Ezzel összhangban a Bibliában egyetlen utalás sincs arra, hogy az igaz Isten valamelyik hűséges szolgája valaha is rózsafüzért, imamalmot vagy ehhez hasonló tárgyakat használt volna az imádatban. Annak okai, hogy miért nem használtak tárgyakat az imádatban, még nyilvánvalóbbak lesznek, ha megértjük, mi is valójában az ima, és mi a célja.

Az Istennek tetsző ima

Jézus a mintaimában konkrétan úgy utalt Istenre, hogy „Atyánk”. Igen, Teremtőnk nem egy közömbös személy, és nem is egy misztikus erő, melyet varázsigékkel, szertartásokkal vagy mantrákkal kellene megbékíteni. Ő inkább egy szerető Atya, aki azt szeretné, hogy így gondoljunk rá, és vágyik arra, hogy szeressük. „Szeretem az Atyát” – jelentette ki Jézus (János 14:31). Az ókori Izraelben egy próféta így szólt: „ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk!” (Ézsaiás 64:8).

Hogyan közeledhetünk Jehovához, égi Atyánkhoz? (Jakab 4:8). Úgy, ahogyan minden más kapcsolat is működik, azaz ha kétirányú kommunikáció van közöttünk. Isten a Biblia oldalain, vagyis az írott Szaván keresztül „szól” hozzánk, melyben feltárja a tetteit, személyiségét és a ránk vonatkozó szándékát (2Timóteusz 3:16). Mi pedig imában szólunk Istenhez. Az ilyen imának természetesen őszintének és bensőségesnek kell lennie, és nem formálisnak vagy rutinszerűnek.

Gondolkodj el ezen: Egy szeretetteljes családban hogyan beszélnek az egészséges, értelmes gyermekek a szüleikkel? Vajon ugyanazokat a szavakat szajkózzák, és számolják az ismételgetéseket valamiféle eszközzel? Persze, hogy nem! Inkább értelmesen, tiszteletteljesen és szívből beszélnek.

Az Istenhez intézett imának ugyanilyennek kellene lennie. Jóformán bármiről beszélhetünk égi Atyánkkal, ami foglalkoztat minket. A Filippi 4:6, 7 ezt írja: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje . . . meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket”. Természetesen, ha aggódunk valami miatt, azt talán gyakran belefoglaljuk az imáinkba. De ez nem ugyanaz, mintha szóról szóra ismételgetnénk valamit (Máté 7:7–11).

A Bibliában számos, Istennek tetsző imát találunk, köztük zsoltárokat *, vagyis énekeket, valamint Jézus imáit (17. és 86. zsoltár felirata; Lukács 10:21, 22; 22:40–44). Az ő imái közül az egyiket János evangéliumának a 17. fejezetében olvashatjuk. Szánj néhány percet arra, hogy elolvasod. Miközben ezt teszed, figyeld meg, hogyan öntötte ki Jézus a szívét Istennek. Gondolj bele abba is, hogy mennyire önzetlen az imája, mennyire kifejezi a követői iránt érzett mélységes szeretetét. Ezt mondta: „Szent Atyám”, „őrködj felettük a gonosz miatt”, vagyis Sátán miatt (János 17:11, 15).

Felfedezel bármiféle arra utaló jelet Jézus szavaiban, hogy az imája személytelen vagy gépies lett volna? Biztos, hogy nem. Milyen szép példát állított elénk! Mindenkinek, aki szeretne közeledni az igaz Istenhez, pontosan meg kell ismernie, hogy milyen személy ő. Majd az ismereten alapuló szeretettől indíttatva el kell utasítania azokat a vallásos szokásokat és gyakorlatokat, melyek nem tetszenek Istennek. Az ilyen személyeknek Jehova ezt mondja: „én atya leszek nektek, ti pedig fiak és leányok lesztek nekem” (2Korintusz 6:17, 18).

[Lábjegyzetek]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Vajon Jézusnak az a tanácsa, hogy ne ismételgessük az imákat, vonatkozik a rózsafüzér és az imamalom használatára? (Máté 6:7)

▪ Mit kellene feltárnia az imáinknak azzal kapcsolatban, hogy miként tekintünk Istenre? (Ézsaiás 64:8)

▪ Hogyan fog Isten gondolkodni rólunk, ha elutasítjuk a vallásos hazugságokat? (2Korintusz 6:17, 18)