Miért létezünk?

Mi az élet értelme?

A FENTI, gyakran feltett kérdések mellett sokan a következőt is megkérdeznék: „Csupán annyit remélhetünk az élettől, hogy egy rövid ideig, 70 vagy 80 évig élünk, és azután meghalunk?” (Zsoltárok 90:9, 10).

Lehet, hogy ilyen kérdések csak akkor kavarnak fel bennünket igazán, amikor rádöbbenünk, hogy valójában milyen rövid is az élet. Persze ahhoz, hogy megkérdezzük, miért létezünk, nem kell átélnünk egy életveszélyes helyzetet. A csalódottság miatt is feltehetjük ezt a kérdést. És vannak, akik akkor gondolkodnak el ezen, amikor eltűnődnek az életmódjukon.

Dave-nek jól fizető állása, szép lakása és sok-sok barátja volt, akikkel szívesen töltötte együtt az idejét. Ezt meséli: „Egyszer késő éjjel hazafelé sétáltam egy partiról, amikor belém nyilallt a kérdés: »Csak ennyi lenne az élet? Csupán egy rövid ideig élek, azután meghalok? Ennyi az egész, semmi több?« Teljesen letört, mennyire üres az életem.”

Viktor E. Frankl egy könyvében megjegyezte, hogy néhányan, akik vele együtt túlélték a holokausztot, ugyanezt a kérdést tették fel, miután kiszabadultak a koncentrációs táborból. Voltak, akik a hazatéréskor tudták meg, hogy a szeretteik az életüket vesztették. Frankl ezt írta: „Jaj annak, aki a vágyálmaiban ezerszer átélt pillanatot most a valóságban átéli, csak éppen másként, egészen másként, mint amilyennek álmaiban kiszínezte” (. . . mégis mondj Igent az Életre!: Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort).

Kik teszik fel a kérdést?

Az emberek minden generációja megkérdezi, hogy miért létezünk. A Biblia beszél olyanokról, akik tudni szerették volna, hogy mi az életük célja. Jób elveszítette a vagyonát és a gyermekeit, majd mialatt gyötrelmes betegségben szenvedett, ezt kérdezte: „Miért nem haltam meg már az anyaméhben? Miért nem  pusztultam el, mihelyt kijöttem anyám méhéből?” (Jób 3:11).

Illés prófétának hasonló érzései voltak. Úgy érezte, egyedül maradt, rajta kívül nincs más, aki Istent imádja, ezért így kesergett: „Elég! Most tehát, ó, Jehova, vedd el az én lelkemet” (1Királyok 19:4). Az érzései egyáltalán nem egyediek. A Biblia valójában azt mondja Illésről, hogy „olyan ember volt, akinek a mieinkhez hasonló érzései voltak” (Jakab 5:17).

Sikeres életút

Az életet gyakran egy utazáshoz hasonlítják. Lehet, hogy úgy vágsz neki egy útnak, hogy nincs konkrét úti célod. Éppen így az is előfordulhat, hogy anélkül éled az életedet, hogy tudnád, mi a valódi célja. Stephen R. Covey író szavaival élve, ennek könnyen az lehet a vége, hogy „megpróbálod mindenfélével lefoglalni magad”. Covey írt azokról, akik „rájöttek, hogy értelmetlen győzelmeket arattak, sikereket értek el olyan dolgoknak a feláldozásával, amikről egyszer csak felismerték, hogy mennyire értékesek voltak nekik”.

Biztosan te is egyetértesz azzal, hogy egy út során értelmetlen egyre gyorsabban haladni, ha közben nem is a jó irányba tartunk. Ehhez hasonlóan, ha úgy próbáljuk megtalálni az élet értelmét, hogy csupán egyre több mindennel lefoglaljuk magunkat, az életünk üres lesz, és nem leszünk igazán megelégedettek.

Kultúrától és életkortól függetlenül mi, emberek vágyunk rá, hogy megértsük, miért létezünk. Ez azért van így, mert mindannyiunknak van egy alapvető szellemi szükséglete, mely akkor is kielégítetlen maradhat, ha anyagilag nem szenvedünk hiányt. Figyeld meg, hogyan próbáltak meg néhányan törődni ezzel a szükségletükkel, miközben az élet célját keresték.

[Oldalidézet a 4. oldalon]

Ha úgy próbáljuk megtalálni az élet értelmét, hogy csupán egyre több mindennel lefoglaljuk magunkat, az életünk üres lesz, és nem leszünk igazán megelégedettek

[Kép a 3. oldalon]

Jób tudni szerette volna, hogy miért is született meg

[Kép a 4. oldalon]

Illésnek „a mieinkhez hasonló érzései voltak”