Paua – A tenger ékköve

LEJÁTSZÁS

Paua – A tenger ékköve

AZ ÉBREDJETEK! ÚJ-ZÉLANDI ÍRÓJÁTÓL

Az óceán alján egy nagy csiga mászik a sziklákon, a part menti vízben lengedező moszatokat legelészve. A csigaház külső, fakó felületén vastag mészkőlerakódás és apró tengeri élőlények láthatók, ám a belseje szivárványszínekben tündököl. A kék, tengerzöld, sötétlila színek halványsárgába és rózsaszínbe mennek át, és mindehhez aranyos, ezüstös csillogás társul.

EZ A lenyűgöző teremtmény nem más, mint a paua, egy tengeri fülcsiga, amely kizárólag Új-Zélandon honos. A fülcsigák – így a paua is – a sziklás partok mentén lévő vizekben élnek. Bár a pauát a csigaház belsejének csillogása miatt tekintik értékesnek, melyből nagyon szép ékszerek készíthetők, sokan magát a csigát is ízletes finomságnak tartják. Ezenkívül ragyogó gyöngyöket is lehet bennük tenyészteni.

A paua egyike annak a több mint 100 fülcsigafajnak, melyek a világ különböző tájain élnek. Bizonyos fajtái fellelhetők például Dél-Afrikában és Kaliforniában. Viszont csak a Csendes-óceán déli részén lévő hideg vizekben, Új-Zélandnál található meg a csodálatos színekben pompázó paua (Haliotis iris).

Egy biológiai csoda

A paua héjában a szabálytalanul elhelyezkedő fehérje- és kalciumrétegeken megtörik a fény, és így a felülete szivárványosan csillog, nagyjából úgy, ahogyan az opál. Éppen ezért nevezhetjük a pauát a tenger ékkövének. Amikor a tenger hőmérséklete csökken, a fülcsigák „hibernálják” magukat, vagyis álomba merülnek. A héjuk ilyenkor lassabban növekszik. Egy szakértő szerint a paua héja valószínűleg a vízben lévő tápanyagoknak, valamint az állat által elfogyasztott különböző színű moszatoknak köszönhetően olyan sokszínű.

A pauák az étrendjüket illetően elég finnyásak, és a szomszédaikat is megválogatják. Nem élnek szívesen a tüskés tengeri sün, vagyis a kina közelében, mert ez az állatka ugyanazokkal a moszatokkal táplálkozik, mint ők. A tengeri csillag szintén veszélyes ellenség. Néhány példány képes kiirtani egy teljes pauakolóniát. A ravasz tengeri csillag a paua légzőnyílásaira helyezi az egyik karját, és így megfojtja. Aztán, amikor a paua már nem tapad a sziklához, a tengeri csillag gond nélkül elfogyaszthatja.

A sokoldalú paua

Noha a paua a sötét külseje miatt nem tűnik túl vonzónak, az új-zélandi őslakos maorik évszázadokon át értékes tápláléknak tartották. A paua ehető része egy nagy izomszövet, vagyis láb, amellyel az állat a sziklás lakóhelyén mozog. A maorik a héját is felhasználták mint csalétket a halászatban, továbbá ékszereket is készítettek belőle, valamint díszítettek vele. A fafaragványaiknak ebből készítettek szemet.

Manapság a paua népszerűbb, mint valaha. Egy Új-Zélandon tett látogatás szinte nem is lehet teljes, ha nem szerzünk be egy pauából készült ékszert.

Napjainkban a búvárok, akik palack nélkül merülnek, rengeteg pauát gyűjtenek be. Ez egy több millió dolláros üzletté vált. Hogy a pauák nehogy kipusztuljanak az új-zélandi vizekből, hivatalosan korlátozzák az évente kifogható egyedek számát. A hús legnagyobb részét konzerv formájában az ázsiai piacra szállítják, egy bizonyos részét pedig fagyasztva küldik Szingapúrba és Hongkongba, ahol a paua egy rendkívül keresett luxusételnek számít. Gyakran nyersen, felszeletelve szolgálják fel, mint a szusit. A tengeren túl akkora az igény a pauára, hogy bár rengeteg található belőle az új-zélandi vizekben, sok helyi lakos még soha sem kóstolta meg ezt a csemegét.

Az egyre növekvő nemzetközi igény miatt mesterséges módszerrel kezdték tenyészteni a pauákat. Ez más fülcsigáknál is sikeresnek bizonyult, például Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Japánban. Egy új módszerrel a pauát szabályozott hőmérsékletű tartályokban tenyésztik, távol a természetes tengeri környezetétől.

A tenyésztett pauák épp olyan falánkok, mint a tengerben élő társaik. Minden héten a testsúlyuk felének megfelelő mennyiségű táplálékot képesek elfogyasztani. És ami meglepő, meglehetősen sportosak. Ha a hátukra fordítjuk őket, egy mozdulattal gyorsan visszafordulnak. A tenyésztésük nem túl nehéz. Egy szakértő szerint „a pauákat élvezet tenyészteni, hiszen könnyen kezelhetők, jól viselkednek, és soha nem makacsolják meg magukat”.

Pauagyöngyök

Amellett, hogy a paua héjából ékszerek készülnek, és a húsa ízletes táplálék, értékes gyöngyök is fejlődhetnek benne. Természetes gyöngyök csak ritkán fordulnak elő a tengerben élő pauákban. De gyöngyöt tenyészteni is lehet egy olyan technikával, melyet egy francia tudós, Louis Boutan fejlesztett ki az 1890-es években. Az eredmény egy félgömb alakú gyöngy, mely ugyanolyan mutatós színekben pompázik, mint a csiga héja. Hogyan tenyésztik a gyöngyöt?

A pauába valamilyen irritáló anyagot ültetnek be, rendszerint három helyen: két helyen a széle mentén, egy helyen pedig a hátán. Ezután a csiga fokozatosan bevonja ezeket az idegen anyagokat, mégpedig gyöngyházzal, amely kalcium-karbonátot és conchiolint tartalmaz. Legalább 18 hónap elteltével, és több ezer réteg kialakulása után, létrejön egy kis gyöngyszem. (Lásd a lenti kiemelt részt.) Egy nagy gyöngy kialakulása hat évbe is beletelhet. Ötven pauából átlagosan egy termel majdnem tökéletes gyöngyöt, mely sima felületű, csillogó színű és kivételes ragyogású.

A kutatók még ma sem tudnak gömb alakú gyöngyöt tenyészteni a pauában. Ez azért van, mert a kagylóval ellentétben a paua gyomrában van egy izom, amely minden behelyezett szemcsét kidob az emésztőrendszerből. Egy nap talán megfejtik a titkot, és képesek lesznek gömb alakú gyöngyöt tenyészteni.

Addig is, élvezzük mindazt, amit ennek a csigának köszönhetünk: csillogó ékszereket, különleges csemegét, szemet gyönyörködtető csigahéjat. Ugye hálásak vagyunk Istennek ezért a nagyszerű ajándékáért? (Jak 1:17).

[Kiemelt rész/kép a 24–25. oldalon]

EGY RENDKÍVÜL ERŐS HÁZ

A paua házának legfőbb alkotóeleme a kalcium-karbonát. Ugyanebből az anyagból készül a kréta is. Ám a paua háza legalább 30-szor erősebb, mint a kréta!

A paua kalcium-karbonátot von ki a tengervízből, hogy leheletvékony gyöngyház lemezeket hozzon létre. Ez teszi a paua házát nemcsak rendkívül erőssé, de színessé és csillogóvá is. A lemezeket egy fehérjéből és cukorból álló kötőanyag tartja össze, a conchiolin. Ez a nagyon erős ragasztó is hozzájárul a ház felszínének csillogásához.

A tudósok nem tudnak ilyen kötőanyagot vagy héjszerkezetet előállítani. A paua háza képes helyrehozni bármilyen repedést, és legalább ötféleképpen védekezik a törés ellen. Igen a paua, melyet Isten alkotott, a tervezés és a kivitelezés csodája.

[Forrásjelzés]

[Képek forrásának jelzése a 23. oldalon]

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Silverdale Marine Hatchery, New Zealand

ÉBREDJETEK!