Megoldódik egy nagy, tudományos rejtély

LEJÁTSZÁS

Megoldódik egy nagy, tudományos rejtély

AMIKOR a búvárok 1901-ben felfedeztek egy hajóroncsot az Antikíthira nevű görög sziget közelében, kincsre bukkantak. A roncsról kiderült, hogy egy ókori római kereskedelmi hajó volt, amely többek között márvány- és bronzszobrokat, valamint ezüstérméket szállított Pergamonból. Az érméknek köszönhetően a kutatók meg tudták állapítani, hogy a hajó valószínűleg Rómába tartott, és i. e. 85 és 60 között süllyedt el.

A felfedezés óta a leleteket az Athéni Régészeti Múzeumban őrzik. 2005-ben nem a szobrok és nem is az érmék vonzották a múzeumba a kutatókat. A figyelmük egy bronzszerkezetre irányult, amely eredetileg egy nagyjából akkora faládában volt, mint egy cipősdoboz. Az Antikíthira-szerkezet néven ismertté vált lelet rávilágít, hogy a korai civilizációk a tudomány terén jóval előrébb jártak, mint ahogy azt korábban a legtöbben gondolták. A szerkezet állítólag „az eddigi legbonyolultabb mechanizmus, melyet az ókori világból ismerünk”.

Mi is ez valójában? És miért olyan jelentős?

Talányos szerkezet

Amikor a régészeti leletet a felszínre hozták a tenger mélyéről, az nagyon rozsdás volt, és megkeményedett üledék lepte be. Csaknem 2000 év elteltével úgy nézett ki, mint egy zöldes színű kő. A kutatókat leginkább a szobrok hozták lázba, így eleinte erre a rejtélyes tárgyra nem sok figyelmet fordítottak.

1902-ben, amikor egy görög régész megvizsgálta a leletet, a szerkezet darabokban volt. A különböző méretű fogaskerekeken precízen kivágott, háromszög alakú fogak voltak. A szerkezet egy órához hasonlított, de mivel az óraművek csak mintegy 700 évvel azelőtt váltak elterjedtté, nem tűnt valószínűnek, hogy az volt.

Az Antikíthira-szerkezetről szóló egyik cikk elmagyarázza, hogy „a történészek általában úgy vélekednek, hogy [a körülbelül 2000 évvel ezelőtti görögök] nem voltak képesek ennyire precíz fogaskerekeket készíteni; méghozzá olyan fogaskerekeket, melyek fémből voltak, és amelyek egy összetett fogaskerékrendszert alkotva át tudták vinni a hajtóerőt az egyik tengelyről a másikra”. Mégis azt gondolták, hogy a szerkezet egy fajta asztrolábium volt, egy olyan elterjedt műszer, melyet hajdanán arra használtak, hogy az égitestek elhelyezkedéséből megállapítsák a szélességi köröket.

Ennek ellenére sokan azt vetették fel, hogy a fogaskerekek egyszerűen túl bonyolultak ahhoz, hogy egy 2000 éves tárgy alkatrészei legyenek. Ezért úgy következtettek, hogy a szerkezet nem származhatott az ókori hajóroncsból. Ugyanakkor az egyik tudós azt feltételezte, hogy a tárgy Arkhimédész legendás planetáriuma lehet. Erről a szerkezetről írta az i. e. első században Cicero azt, hogy egy olyan mechanikus modell volt, amely kicsiben mutatta be a Nap, a Hold és a szabad szemmel látható öt bolygó mozgását. De mivel az asztrolábiumelméletet semmi nem cáfolta, azt általánosan elfogadottnak tekintették.

Alaposabb vizsgálat

1958-ban Derek de Solla Price – aki fizikusként végzett, majd szakterületet váltott és történészprofesszor lett – megvizsgálta a szerkezetet. Arra a következtetésre jutott, hogy a műszer múltbeli, illetve jövőbeni csillagászati események, például a következő holdtölte, kiszámítására volt alkalmas. Rájött, hogy a számlapon található feliratok naptári felosztásokra vonatkoznak; a napokat, a hónapokat és az állatövi jegyeket mutatják. Feltételezte, hogy a szerkezetnek egykor körbejáró mutatói voltak, amelyek azt jelezték, hogy az égitestek különböző időpontokban hol helyezkednek el.

Price arra a megállapításra jutott, hogy a legnagyobb fogaskerék a Nap mozgását mutatta, és egy teljes fordulat egy napévnek felelt meg. Amennyiben egy másik fogaskerék, az elsőhöz kapcsolva, a Hold mozgását jelezte, akkor a két kerék fogszámainak az aránya bizonyára a Hold pályáiról alkotott ókori görög elképzeléseket tükrözte.

1971-ben Price megröntgenezte a szerkezetet. Az eredmények alátámasztották az elméleteit. Az eszköz egy bonyolult csillagászati kalkulátor. Price lerajzolta, hogyan képzeli el a szerkezet működését, majd 1974-ben közzétette a következtetéseit. Ezt írta: „Sehol máshol nem maradt fenn ehhez hasonló műszer . . . Az alapján, amit eddig tudtunk a hellenisztikus kor tudományos és technológiai fejlettségéről, arra kellett gondolnunk, hogy ilyen szerkezet nem létezhetett.” Price művét akkoriban nem fogadták olyan kitörő lelkesedéssel, mint amilyet megérdemelt volna. De voltak, akik folytatták a kutatását.

Újabb felfedezések

A cikk elején említett kutatócsoport 2005-ben megvizsgálta a szerkezetet a legmodernebb komputertomográffal, hogy nagy felbontású, háromdimenziós röntgenképeket készítsenek róla. Ezek a tanulmányok újabb betekintést nyújtottak abba, hogy hogyan működött a szerkezet. Amikor a használó elfordított egy fogantyút, a legalább 30, egymásba kapcsolódó fogaskerék beindította a műszer elején és hátulján lévő három tárcsát. Ennek köszönhetően a használó megjövendölhetett csillagászati ciklusokat – köztük nap- és holdfogyatkozásokat – a négyéves ciklusonként megrendezett olimpiai játékokhoz, illetve más pánhellén játékokhoz viszonyítva. Ezek a játékok rendszerint alapul szolgáltak az idő mérésére.

Miért volt ez az információ olyan jelentős? Több okból is. A csillagászat fontos volt az ókor emberének, ugyanis a Nap és a Hold alapján állították össze a naptárakat, melyekből aztán a földművesek tudták, hogy mikor vessenek. A tengerészek a csillagok segítségével navigáltak. Az asztronómiai jelenségek erőteljes hatást gyakoroltak a görög közéletre. És van még egy oka annak, hogy miért becsülték oly nagyra ezt az információt.

„A nap- és holdfogyatkozások megjövendölése rendkívül fontos volt az ókori babilóniaiaknak, mert rossz ómennek tartották ezeket a jelenségeket – írja Martin Allen, a szerkezetet vizsgáló csoport egyik tagja (Antikythera Mechanism Research Project). – Valójában a szerkezetet politikai eszköznek is tekinthették, amely segítségével az uralmon lévő hatalmak alárendeltségben tarthatták az alattvalóikat. Sőt azt is feltételezik, hogy többek között azért tudunk ilyen keveset ezekről a szerkezetekről, mert a katonai és politikai körök titokban tartották a létezésüket.”

Bármit is tár még fel, a szerkezet bizonyítja, hogy az ókori görög csillagászat és matematika – mely nagy része a babilóniaiaktól átvett gazdag ismeretanyagon alapult – jóval fejlettebb volt, mint gondoltuk. A Nature című folyóirat így fogalmaz: „Az ókori Antikíthira-szerkezet létezése nemcsak megkérdőjelezi a feltételezéseinket azt illetően, hogy miként adódott át a technológia koronként, hanem újabb felfedezésekkel is szolgál a történelemről.”

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

KI KÉSZÍTETTE?

Az Antikíthira-szerkezet vélhetően nem az egyetlen ilyen típusú műszer. Martin Allen szerint „nincsen semmilyen hibára utaló jel. Valamennyi mechanikai jellegzetessége célszerű. Nincsenek felesleges lyukak, illetve fémdarabok, amelyek azt sugallnák, hogy a készítője módosította volna a tervet, miközben építette a szerkezetet. Ebből arra következtethetünk, hogy sok hasonlót gyártott korábban.” Ki készítette hát? És mi történt a többivel?

A szerkezeten végzett legújabb kutatás feltárta, hogy a nap- és holdfogyatkozásokat jelölő számlapon a hónapok nevei olvashatók. Ezek a nevek korinthoszi eredetűek. A vizsgálatokat végzők arra következtetnek ebből, hogy a szerkezetet egy bizonyos kulturális közegben készítették és használták. A Nature című tudományos folyóirat kijelenti: „A Görögország északnyugati részén vagy a szicíliai Siracusában lévő korinthoszi kolóniák jönnek szóba. Ez utóbbi arkhimédészi örökséget feltételez.”

Miért nem maradtak fenn hasonló szerkezetek? „A bronz értékes fém, melyet gyakran újrahasznosítanak – jegyzi meg Allen. – Ennélfogva rendkívüli ritkaságnak számítanak az ókori bronzleletek. Valójában a jelentős történelmi bronztárgyak közül sok a víz alól került elő, ahol nem férhettek hozzá olyanok, akik újra feldolgozhatták volna.” Egy másik kutató ezt mondja: „Csak ez az egy [példányunk] van, mivel ezt nem tudták megkaparintani azok, akik beolvasztották volna.”

[Ábra/képek a 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Az Antikíthira-szerkezet belső elemeinek a rekonstrukciója:

1. Az elöl lévő tárcsa jelezte a holdfázisokat, a Nap és a Hold elhelyezkedését, ezenkívül a szoláris naptár szerinti napot és hónapot, valamint a Nap (és a látható bolygók) mozgását az állatövi csillagképekhez viszonyítva

2. A hátul lévő felső tárcsa jelezte a holdhónapok, a napévek és a pánhellén játékok időpontjai közötti kapcsolatot.

3. A hátul lévő alsó tárcsa jelezte a nap- és holdfogyatkozásokat.

[Képek]

elölnézet

hátulnézet

[Forrásjelzés]

[Kép a 26. oldalon]

Így nézhetett ki a hátul lévő külső számlap

[Forrásjelzés]

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

ÉBREDJETEK!