Veszélyeztetett fajok utolsó mentsvára

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG egyre nagyobb veszélyben van világszerte. Néhány tudós becslése szerint fajok ezrei pusztulnak ki évente. Azonban örömre ad okot, hogy a hegyvidékek menedékül szolgálnak olyan növények és állatok számára, amelyek egykor hatalmas létszámban fordultak elő nagy területeken. De még ezeken a védett helyeken is veszélyt jelent a környezetszennyezés és az emberi tevékenység. Talán sehol nem olyan szembetűnő ez, mint Európában, bolygónk egyik legnépesebb földrészén.

A Franciaország és Spanyolország határán húzódó hegyekben, a Pireneusokban számos nemzeti park nyújt menedéket a helyi növény- és állatvilágnak. Ezeken a védett területeken a látogatóknak alkalmuk nyílik arra, hogy megtekintsék sok veszélyeztetett faj utolsó mentsvárát. Tekintsük át röviden, mi minden látható ezekben a parkokban.

Túlélésért küzdő fajok

Virágok: A legszebb vadvirágok némelyike 1500 méternél magasabban fekvő területeken nő. A havasi tárnics és a pompás tárnics (1.) élénkkék színű szirmaikkal szőnyegként borítják be a hegyoldalakat, jóval afölött, ahol a fák élnek. Lejjebb haladva a hegyoldalakon, a bükkfák között megbújik egy tisztás, amelyen továbbra is virul a veszélyeztetett erdei papucskosbor (2.). Minden évben természetbarátok százai keresik fel ezt a ligetet. Ezért a helyi erdőőrök napi 14 órán át szemmel tartják ezeket az értékes virágokat, nehogy kárt tegyenek a növényekben a látogatók, illetve nehogy kitépjék őket gyökerestül.

Lepkék: A még tiszta alpesi rétek tele vannak vadvirágokkal, és ezek menedéket nyújtanak a színes lepkéknek. A nagy Apolló-lepke (3.), szárnyain élénkpiros foltokkal, a bogáncsok között szálldos. A kisebb virágok állandó látogatói a boglárkalepkék családjába tartozó kék színű és rézszínű lepkék (4.). A bogáncslepkék és a kis rókalepkék a magasabban fekvő hegyoldalakon „cirkálnak”.

Emlősök: A nagyobb testű európai emlősállatok közül sok egykor hatalmas területeket járt be a kontinensen. De némelyik fajra addig vadásztak, míg szinte a kihalás szélére került. A farkas, a barna medve, a hiúz (5.), az európai bölény, a zerge és a kőszáli kecske (6.) ma már csak néhány hegyvonulaton, illetve messze északon él. Ezek a fenséges állatok a Pireneusok rezervátumaiban arra emlékeztetnek bennünket, hogy hajdanán milyen gazdag volt az itteni hegyvidék vadvilága. Néhány látogató eltűnődik azon, vajon milyen jövő vár a még életben maradt állatokra.

Jó okunk van bízni abban, hogy a Teremtő, Jehova, aki birtokolja ’a hegyek csúcsait’, törődik a hegyek vadvilágával (Zsoltárok 95:4). Isten az egyik zsoltárban ezt jelenti ki: „enyém az erdő minden vadja, az ezernyi hegy állata. Jól ismerem a hegyek minden szárnyas teremtményét” (Zsoltárok 50:10, 11). Jehova gondját viseli a földnek és a rajta lévő teremtményeknek, ezért minden okunk megvan rá, hogy higgyünk abban, hogy ő soha nem engedi meg, hogy a hegyek állatai kipusztuljanak.

[Képek a 16–17. oldalon]

1. pompás tárnics

2. erdei papucskosbor

3. Apolló-lepke

4. rézszínű lepke

5. hiúz

6. kőszáli kecske

 [Forrásjelzés]

La Cuniacha