Kik válaszolnak a segélyhívásodra?

Kattan egy kapcsoló, és a mentőautónk tetején a lámpa máris villog. Fénye visszaverődik a járműveken és az épületeken. A sziréna fülsüketítő hangja megállásra készteti az autókat és a gyalogosokat, így át tudunk jutni közöttük. Sietnünk kell, egy segélyhívás érkezett.

TÖBB mint 20 éve mentőtisztként dolgozom, sürgősségi kezelést nyújtok beteg és sérült embereknek, akiket kórházba kell szállítani. * Mindennap úgy indulok munkába, hogy nem tudom, mi fog történni aznap. Néha teljesen átlagos, máskor különleges helyzetekbe kerülök, melyek sokszor örömmel, időnként azonban kimondhatatlan tragédiával végződnek.

Fontos hivatás

A mentőtiszteknek és a mentőápolóknak létfontosságú szerepük van a kanadai egészségügyi ellátásban. A hozzáértő kezelés, melyet a kórházba érkezés előtt nyújtanak, életeket menthet, vagy hozzájárulhat, hogy a baleseteknek és a betegségeknek ne legyenek még súlyosabb következményeik. *

Sok helyen a mentőtisztek vagy a mentőápolók az év 365 napján 24 órában elérhetők. Helyhatósági, kereskedelmi vagy kórházi mentőszolgálat foglalkoztathatja őket. Vannak, akik mentőállomásokon, mások tűzoltóságokon dolgoznak.

Ezek a különlegesen képzett férfiak és nők pár másodperccel a segélyhívás után már úton is vannak. Hívások bármikor érkezhetnek, kiszámíthatatlanul. Figyeljük meg, milyen feladatokra van kiképezve egy mentőtiszt.

Képzett életmentők

A mentőtisztek képzése és besorolása Kanadán  belül is eltérő. Ahhoz, hogy valaki mentőtisztként dolgozhasson, megfelelő képesítésre van szüksége, melyet a különböző kormányzati és egészségügyi hatóságok egyaránt megkövetelnek.

Mi itt Kanadában az alapképzés során sok órát tanulunk az iskolában, a kórházban és a mentőállomáson is. Megtanuljuk, hogy hogyan ellenőrizzük az életjeleket, hogyan használjuk az oxigénmaszkot és a lélegeztetőgépet, valamint hogyan alkalmazzunk szívmasszázst és mesterséges lélegeztetést. Elsajátítottuk a sebkötözést, valamint a rögzítősín és a gerincrögzítő használatát is.

További 300 órás, értékes, klinikai képzést kaptunk különböző kórházak szülészetein, sürgősségi és intenzív osztályain. Az első szülés, melynél segédkeztem, felejthetetlen élmény volt. Mintha egy csoda részese lettem volna! Az ilyen és ehhez hasonló események felkészítettek a képzésem következő szakaszára, a több mint 300 órás gyakorlatra, melyet egy mentőautóban két tapasztalt mentőtiszt felügyelete alatt végeztem. Az írásbeli és gyakorlati vizsgák után mentő szakápoló lettem.

Néhány évig városban és vidéken is dolgoztam. Hamar felismertem, mennyire értékesek az életmentői ismereteim, amikor egy építkezésen dolgozó munkás bejött a kórház sürgősségi osztályára, és mellkasi fájdalmakra panaszkodott. Röviddel azután, hogy megérkezett, leállt a szívverése. Orvosokkal és ápolókkal együtt szívmasszázst, lélegeztetést és defibrillálást alkalmaztunk nála, valamint gyógyszereket adtunk neki. A szívverése perceken belül helyreállt, és a beteg újra magától lélegzett. Később átvitték az intenzív osztályra. Másnap átküldtek az intenzív osztályra, ahol az egyik orvos bemutatott egy férfinak, aki az ágyon ült, és a feleségével beszélt. Nem ismertem meg őt, amíg ezt nem mondta: „Emlékszik rám? Tegnap megmentette az életem!” Rendkívüli érzés volt.

A képzésem utolsó részébe az is beletartozott, hogy 12 órán át együtt dolgoztam egy orvossal, aki figyelte, hogyan látom el a betegeket. Végül írásbeli és gyakorlati vizsgát tettem, így mentőtiszti képesítést szereztem.

A mentőtisztek felettese az orvos igazgató, aki általában együttműködik egy orvosi tanácsadó testülettel, és közösen megalkotják a betegápoláshoz kapcsolódó szabályzatokat. A sürgősségi betegellátás során a mentőtisztek és a mentőápolók ezen leírások alapján dolgoznak. Az is előfordul, hogy közvetlen rádió- vagy telefonkapcsolatban vannak egy orvoscsoporttal, ezért az orvosok szemének, fülének és kezének is szokták nevezni őket. Az emberek otthonaiban, a nyilvános helyeken vagy az autóbalesetek helyszínén nyújtott kezelések sokfélék lehetnek: oxigénlélegeztetés, gyógyszerezés, defibrillálás, intubálás és sebészeti beavatkozás. (Lásd „ A mentőtisztek feladatai” című részt a 15. oldalon.)

Kockázatok és nehézségek

A kockázatok és a nehézségek hozzátartoznak a mentőtisztek mindennapjaihoz. Mindenféle időjárás közepette, időnként veszélyes helyeken vagy rossz körülmények között végzik el a feladataikat. Még a helyszínre érkezés sem mindig veszélytelen.

A vérrel, a testnedvekkel, valamint a fertőző betegekkel való közvetlen érintkezés állandó kockázatot jelent. Ezért szükség esetén védőfelszerelést használunk, például kesztyűt, maszkot, védőszemüveget, arcvédőt, védőruhát vagy köpenyt.

 A betegápoláshoz az is hozzátartozik, hogy foglalkozni kell a családtagokkal, barátokkal vagy akár idegenekkel is, akik talán szélsőségesen vagy kiszámíthatatlanul reagálnak a történtekre. Igazán tragikus, amikor egy évtizedek óta együtt élő házaspárt elszakít egymástól a halál. Nem könnyű elmondani a másik félnek, hogy mi történt a házastársával. Egyszer nekem kellett értesítenem egy asszonyt a férje haláláról. Először megütött, majd kirohant az utcára és jajveszékelve sírt. Utánafutottam, mire ő megfordult, átölelt és vigasztalhatatlanul zokogott a vállamon.

Együttérzésre, tapintatra és könyörületre van szükség, amikor érzelmileg összetört emberekkel kell foglalkozni, vagy olyanokkal, akik alkohol vagy kábítószer hatása alatt állnak. Az emberek ilyenkor kiszámíthatatlanul viselkedhetnek. A munkám során előfordult, hogy megharaptak, leköptek és más módon is bántalmaztak olyan betegek, akik nem tudtak uralkodni magukon.

Fizikailag is megterhelő ez a munka. Mindennap sokat kell emelni, néha rendkívül kényelmetlen testtartásban. Rengeteget kell hajolgatni és térdelni a betegek ellátása közben. A munka jellege miatt sérülések is előfordulhatnak. A hát-, váll- és térdsérülések a leggyakoribbak. Némelyik annyira súlyos, hogy fel kell hagyni ezzel a foglalkozással. Rendszerint váltott műszakban kell dolgozni, ami szintén kimerítő lehet.

Az életveszélyesen megsérült vagy halálos betegségben szenvedő emberek ápolása szellemileg és érzelmileg is nehéz. A mentőtiszteknek válsághelyzetekben is nyugodtnak kell maradniuk, jó ítélőképességgel kell rendelkezniük, és ésszerű döntéseket kell hozniuk. Szemtanúi az emberi szenvedésnek és a tragédiáknak. Olyan emberekkel kell foglalkozniuk, akik borzalmas sérüléseket szenvedtek el. Élénken emlékszem egy fiatalemberre, aki összezúzódott egy üzemi balesetben. A mellkasától lefelé jóformán felismerhetetlenek voltak a testrészei. Könyörgött nekem és a társamnak, hogy ne hagyjuk meghalni. Bár az orvosokkal és az ápolókkal együtt minden tőlünk telhetőt megtettünk, egy órán belül sajnos meghalt.

Sokszor voltam tanúja szívet tépő jeleneteknek. Az egyik hajnalban egy égő házhoz riasztottak minket. A férj épp munkából jött haza, amikor a felesége és a hároméves kislánya kimenekült az égő épületből. Másik három gyermeke – a legfiatalabb 4 hónapos, a legidősebb pedig 5 éves – a nagyapával együtt bennrekedt a házban, amíg a tűzoltók ki nem hozták őket. Én is az egyik mentőcsapatban voltam, de sajnos hiába próbáltuk megmenteni az életüket.

Ezeket a sorokat olvasva talán azon tűnődsz, hogy miért akarna bárki is mentőtiszt lenni. Időnként én is felteszem magamnak ezt a kérdést. Ilyenkor Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló példázatára gondolok. Ő készségesen segített egy megsérült férfinak (Lukács 10:30–37). Ha beérkezik egy segélyhívás, a mentőtisztek önfeláldozóan segítenek, nem kímélve magukat sem fizikailag, sem érzelmileg. Én értékes hivatásnak tekintem ezt a foglalkozást, mégis várom azt az időt, amikor munkanélküli leszek. Miért? Mert Isten ígérete szerint a közeli jövőben senki sem fogja mondani: „Beteg vagyok.” Sőt ’halál és fájdalom sem lesz többé’ (Ézsaiás 33:24; Jelenések 21:4). (Egy kanadai mentőtiszt elmondása alapján.)

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 13. oldalon]

Nem ismertem meg őt, amíg ezt nem mondta: „Emlékszik rám? Tegnap megmentette az életem!” Rendkívüli érzés volt

[Oldalidézet a 14. oldalon]

A munkám során előfordult, hogy megharaptak, leköptek és más módon is bántalmaztak olyan betegek, akik nem tudtak uralkodni magukon

 [Kiemelt rész/képek a 15. oldalon]

 A MENTŐTISZTEK FELADATAI

A mentőtisztek a képzésük során megtanulják, hogyan kell biztosítani a szabad légutakat, hogy a levegő eljuthasson a tüdőbe. Ez magában foglalhat intubálást, ami azt jelenti, hogy egy hajlékony endotracheális katétert a szájon át, a hangszalagok között a légcsőbe vezetnek egy gégetükör segítségével. Vagy lehet, hogy légcsőmetszést alkalmaznak, melynek során egy tűt, egy kis csövet, egy vezetődrótot és egy szikét használva a beteg nyakán keresztül egy nagyobb katétert vezetnek be közvetlenül a légcsőbe. Ha pedig a tüdő összeesik, akkor egy tűt és egy katétert a mellkason keresztül juttatnak a testbe, hogy megmentsék a beteg életét.

Egy másik feladat az intravénás kezelés. Egy tű segítségével csövet kötnek be az egyik vénába, melyen keresztül oldatokat, például sóoldatot juttatnak a szervezetbe. Más esetekben intraosszeális eszköz segítségével folyadékot fecskendeznek közvetlenül a csontvelőbe.

A mentőtisztek újraélesztő készüléket (defibrillátor/monitor) is használhatnak a beteg elektrokardiogramjának megfigyeléséhez. Ez a készülék defibrilláláshoz is használható (elektromos sokkot ad le, hogy szívmegállás esetén helyreállítsa a szívműködést és a szívritmust), valamint kardioverziót is lehet vele végezni (szinkronizált sokkot ad le, hogy lelassítsa a vészesen felgyorsult szívverést). A defibrillátor/monitor ideiglenes külső szívritmus-szabályozóként is használható, hogy felgyorsítsa a túl lassan dobogó szívet.

[Forrásjelzés]

Fényképek: Taken by courtesy of City of Toronto EMS

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Taken by courtesy of City of Toronto EMS