A hárpia az esőerdők ragadozója

AZ ÉBREDJETEK! ECUADORI ÍRÓJÁTÓL

▪ Dél-Amerika korai felfedezőinek biztosan a földbe gyökerezett a lábuk, amikor meglátták ezt a nagy testű madarat. Annyira lenyűgözte őket az állat, hogy a görög mitológia félig madár, félig nő alakú, félelmetes szörnye után hárpiának nevezték el.

Ez a feltűnő madár mind a mai napig ámulatba ejti az embereket. A Közép- és Dél-Amerika esőerdőiben élő hárpia a 90 centiméteres magasságával, és az akár 2 métert is elérő szárnyfesztávolságával a világ legnagyobb és legerősebb sasmadarai közé tartozik. A tojó nagyobb a hímnél, és 9 kilogrammos is lehet.

A testméretével arányosan a hárpia erős karmokkal van „felfegyverezve”, amelyek körülbelül 15 centiméteresre nőnek, vagyis kétszer akkorák, mint a fehérfejű rétisas karmai. Ezenkívül, a National Geographic Today szerint, a karmok olyan erősek, hogy a hárpia képes velük „összezúzni az esőerdők lombkoronái között elragadott lajhárok, majmok és más állatok csontjait, és így sokszor azonnal elpusztul az áldozat”. Testes mérete és félelmetes „fegyverzete” ellenére mégis olyan csendesen repül, hogy még azt sem lehet észrevenni, ha elszáll a fejünk felett.

A kihalás veszélye fenyegeti

Az embernek nem kell félnie a hárpiától, neki viszont annál inkább kell félnie az embertől. Az orvvadászat miatt, és amiatt, hogy pusztítják az élőhelyét, az erdőt, a hárpia felkerült a veszélyeztetett fajok listájára, és egyre ritkábban látni a vadonban. Panama szeretné megvédeni a hárpiát a kipusztulástól, ezért a nemzeti jelképévé tette a madarat, és szigorúan megbünteti az orvvadászokat.

A hárpiát igyekeznek megvédelmezni Ecuadorban is. Az Ébredjetek! interjút készített dr. Yara Pesantes állatorvossal, aki a Guayaquil Történelmi Parkban dolgozik. A doktornő elmondta, hogy a hárpia csupán négy-öt éves korára válik ivaréretté, és a tojó még akkor is csak minden második évben költ, és egyszerre csak 1-2 tojást rak. Ez a lassú szaporodás is megnehezíti a védelmezésüket. A parknak van egy olyan programja, melyet a fogságban tartott állatok tenyésztésére indítottak. Ennek köszönhetően már világra jött egy fióka, számolt be róla dr. Pesantes.

Az emberiségnek hamarosan nem kell többé azon fáradoznia, hogy megmentse az állatokat a kipusztulástól. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert a Teremtő, Jehova Isten a teljes ellenőrzése alá fogja vonni a föld ügyeit, és minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy nem hiába teremtette meg a bolygónkat és a rajta élő csodálatos teremtményeket (Zsoltárok 104:5; Ézsaiás 45:18).

[Kép a 25. oldalon]

Megjelölnek egy sast

[Forrásjelzés]

Pete Oxford/​Minden Pictures

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Tui De Roy/​Roving Tortoise Photos