Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Túlterhelt gyermekek

Túlterhelt gyermekek

Túlterhelt gyermekek

▪ „Nem volt rá elég időm. Fáradt vagyok” – mondta a nyolcéves Pablo, amikor a tanárnője megkérdezte, hogy elkészült-e a házi feladatával. Ehhez a karikás szemű spanyol fiúhoz hasonlóan sok gyermek hosszú, kimerítő napokkal küzd. Tizenkét vagy annál is több órán keresztül az iskolában vannak, illetve házi feladatot készítenek. Miért van ennyi iskolai teendőjük a gyerekeknek?

Vannak olyan szülők, akik csak azért íratják be a gyermeküket iskola utáni foglalkozásokra, hogy lekössék őket addig, amíg anyu vagy apu haza nem ér. Mások azért táblázzák be annyira a gyermekeik életét, mert szeretnék, ha a csemetéik kimagasló iskolai eredményeket érnének el, és sikeres életpályát futnának be. Számos dél-koreai szülő ezért úgynevezett „magolós iskolába” járatja a tizenéves gyermekét, ahol fárasztó teljesíteni a tantervet. Olykor reggel 7.30-tól éjfélig, vagy még tovább is tanulnak, akár hét napból hét napon át. „A szülők megszállottan azon igyekeznek, hogy a gyermekeik a legjobb egyetemekre jussanak be” – írja a The New York Times.

A Mujer hoy című spanyol hetilap kijelenti: „A sokat követelő szülők a legjobbat akarják a gyermeküknek, de közben el is várják, hogy a gyermek nagyon jó teljesítményt nyújtson.” A gyerekek talán túl sokat követelnek maguktól ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a szülői kívánalmaknak, és így nagy nyomás nehezedhet rájuk. „A megfigyeléseink azt mutatják, hogy a fiatalok túlterheltek” – mondja Antonio Cano, egy stresszkutatással foglalkozó spanyol szervezet elnöke. Egy szakértőnő szerint pedig Spanyolországban a 15 évesnél fiatalabb gyermekek 40 százaléka túl sok stressznek van kitéve. Az ilyenfajta megterheltségnek azonban megvan az ára, akár még öngyilkosságba is kergetheti a fiatalokat. Például Dél-Koreában „a 10–19 éves fiatalok körében az elhalálozás második leggyakoribb oka, a közúti balesetek után, az öngyilkosság” – jegyzi meg a The New York Times.

Természetesen jó, ha a fiatalok szorgalmasan ellátják az iskolai feladataikat, és fontos, hogy a szülők is megadjanak nekik minden lehetséges segítséget, ugyanis ezek az iskolai évek soha nem térnek vissza. Ám „a gyermekek nem felnőttek. Nem képesek megküzdeni a hosszú, fárasztó napokkal” – mondja egy tanárnő, Irene Arrimadas. Azok a szeretetteljes szülők, akik tisztában vannak ezzel, odafigyelnek arra, hogy a gyermekük eleget pihenjen, és hogy jusson ideje egészséges családi tevékenységekre. Szükség van a kiegyensúlyozottságra, ahogy arra a bölcs Salamon király is utalt: „Jobb egy maroknyi pihenés, mint kétmaroknyi fáradságos munka és a szélkergetés” (Prédikátor 4:6). *

[Lábjegyzet]

^ 5. bek. Azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie sok gyermeknek, lásd a „Túlterhelt diákok” című cikksorozatot az Ébredjetek! 2009 áprilisi számában.