Harminc évig titokban fordítottam

Ona Mockutė elmondása alapján

Klaipėdában (Litvánia) 1962 áprilisában egy zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben kihallgattak, mivel társadalomellenes tevékenységgel vádoltak. Az előző év októberében tartóztattak le, mert olyan vallásos tevékenységet végeztem, mely szerintük a szovjet állam elleni bűncselekménynek minősült. Hadd meséljem el, hogy mi vezetett a letartóztatásomhoz és az azt követő bebörtönzésemhez. Elítéltek, mert titokban Jehova Tanúi kiadványait fordítottam.

NYUGAT-LITVÁNIÁBAN születtem, nem messze a Balti-tengertől, 1930-ban. A születésem előtt édesanyám imában azt ígérte Istennek, hogy a gyermeke apáca lesz. Mégis egyszer ezt mondta: „Semmilyen körülmények között sem imádkozhatok Szent Péter vagy más élettelen bálvány előtt.” Erre emlékezve én sem térdeltem le a templomban, de az iskolából hazamenet egy feszület előtt igen.

Később, 1939 és 1945 között, a második világháború idején leírhatatlan brutalitásnak voltam szemtanúja, és ez nagyon felkavart. A német megszállás idején egy nap éppen bogyót szedegettünk a nagynénémmel az erdőben. Ekkor két nagy gödörre bukkantunk, melyben friss vérnyomokat láttunk. Tudtuk, hogy nemrég meggyilkolták a zsidók egy csoportját, köztük az iskolatársaimat Tesét és Sarát is, és úgy véltük, hogy az ő tömegsírjukat találtuk meg. Döbbenten így kiáltottam fel: „Isten, te olyan jó vagy! De miért engeded meg, hogy ilyen szörnyűségek történjenek?”

A középiskolát 1949-ben fejeztem be Klaipėdában, nem messze az otthonunktól, és azután folytattam zenei tanulmányaimat. 1950-ben csatlakoztam egy földalatti politikai diákmozgalomhoz, de nemsokára elárultak, és 12 társammal együtt letartóztattak. Klaipėdában voltam börtönben, és ez idő alatt találkoztam először Jehova Tanúival.

Megismerem a bibliai igazságokat

Egy középkorú nőt löktek a börtöncellánkba, ahol heten voltunk fiatal nők. Ő kedvesen ránk mosolygott, mire én megkérdeztem tőle:

– Kedves hölgyem, a rabok általában szomorúak, amikor idekerülnek, de maga mosolyog. Megkérdezhetem, miért van itt?

– Az igazság miatt – válaszolta.

– Miféle igazság miatt? – kérdeztem.

A hölgyet Lydia Peldszusnak hívták. Német származású volt, és a hite miatt tartóztatták le, mivel Jehova Tanúja volt. Sokszor beszélgettünk szellemi témákról. A csodálatos bibliai igazságok, melyeket Lydia megtanított nekünk, nemcsak az én életemet változtatták meg, hanem három másik nőét is, akik ugyanabban a cellában voltak.

 Növekszik a bibliai ismeretem

A szovjet állam elleni földalatti politikai tevékenységem miatt 25 év börtönbüntetésre ítéltek, és további 5 év száműzetésre. A börtönben töltött éveim során és a szibériai munkatáborokban több Tanúval is találkoztam. Nekik köszönhetően többet megtudtam Istenről és a szándékáról. Ezeket a Tanúkat, mint Lydiát is, a hitük miatt ítélték el.

Azokban az években, amellett hogy növekedett a bibliai ismeretem, másokkal is megosztottam a hitem. Bár nem volt lehetőségem, hogy megkeresztelkedéssel szimbolizáljam az Istennek tett önátadásomat, más rabok és a börtön tisztviselők úgy tekintettek, mint Jehova Tanúját. 1958-ban, miután 8 évet letöltöttem a büntetésemből, szabadon engedtek. Visszatértem Litvániába gyenge egészséggel, de Jehovába vetett erős hittel.

Titokban fordítok

Akkoriban csak kevés Tanú maradt Litvániában. A többieket börtönbe zárták vagy Szibériába száműzték. 1959-ben két Tanú visszatért Szibériából, és felvetették, hogy mi lenne, ha én fordítanám a bibliai kiadványokat litván nyelvre. Örömmel fogadtam el a megbízatást, és úgy tekintettem, mint kiváltságot.

1960 márciusában kezdtem el fordítani, és júliusban titokban megkeresztelkedtem a Dubysa-folyóban. A KGB (Állambiztonsági Bizottság) miatt nem találtam munkát, hogy fenntartsam magam, ezért a szüleimnél laktam, akik nem ellenezték a hitemet. Az édesapám és a szomszédaink teheneire vigyáztam. Amíg őriztem az állatokat, fordítottam is. Gyönyörű irodám volt: a kék égbolt ragyogott felettem, miközben egy fatönkön ültem, melyet zöldellő rét ölelt körül, és a térdem volt az íróasztalom.

Később azonban rájöttem, hogy a szabad ég alatti fordítás nem biztonságos, mert a KGB-ügynökök vagy a besúgóik könnyen észrevehetnek. Tehát, amikor találtam egy rejtekhelyet, ahol fordíthattam, elköltöztem az édesapám házából. Előfordult, hogy istállókban fordítottam, ahol az állatok mellett csattogtattam az írógépem.

Nem volt elektromos áram, ezért csak addig tudtam dolgozni, amíg le nem ment a nap. Az írógépem zaját egy különlegesen megépített szélmalom zúgása nyomta el, mely az istálló mellett állt. Amikor besötétedett, bementem a házba, hogy vacsorázzak. Utána visszatértem az istállóba, és a szénán aludtam.

1961 októberében két másik Tanúval együtt letartóztattak, amikor kiderült, hogy vallásos tevékenységet folytatok. Ez vezetett ahhoz a kihallgatáshoz 1962-ben, melyet a beszámolóm elején említettem. A hatóságok biztosították, hogy nyilvános legyen a tárgyalás, és mi nagyon örültünk, hogy sok jelenlévőnek tanúskodhattunk (Márk 13:9). Háromévnyi börtönbüntetésre ítéltek, melyet Tallinban (Észtország) kellett letöltenem. Ha jól tudom, akkoriban én voltam ott az egyetlen személy, akit a hite miatt börtönöztek be. A városi köztisztviselők meglátogattak, én pedig megosztottam velük a hitemet.

Folytatom a fordítói munkát

Miután 1964-ben kiengedtek az észtországi börtönből, visszatértem Litvániába. Ott folytattam a kiadványaink fordítását, általában oroszról litvánra. Rengeteg munkám volt. Bár mások segítettek, én voltam az egyedüli teljes idejű  fordító, aki litván nyelvre fordított. Gyakran a hét minden napján dolgoztam, napkeltétől napnyugtáig. Jehova segítsége nélkül soha nem lett volna elég erőm, hogy ezt megtegyem.

Igyekeztem mindig óvatos lenni, mivel felismertem, hogy mennyire létfontosságú a munkám. A keresztény testvérek és testvérnők sokszor a saját és a családjuk biztonságát kockáztatták, hogy engem bújtassanak, hogy fizikailag gondoskodjanak rólam, és hogy megvédjenek. Ez a fajta együttműködés nagyon összekovácsolt minket. Amíg dolgoztam, a család, melynél megszálltam, éberen figyelt, hogy lát-e valakit, aki talán jelentené, hogy ott vagyok. Az volt a figyelmeztető jel, hogy kétszer ráütöttek a fűtőtest csövére egy fémtárggyal. Ha meghallottam a jelet, mindent gyorsan elrejtettem, ami a munkámról árulkodtott volna.

Ha rájöttünk, hogy a ház, amelyben dolgoztam, megfigyelés alatt áll, gyorsan egy másik helyre költöztem. Mivel súlyos bűnnek számított, ha valakinek hivatalos engedély nélkül volt írógépe, valaki másnak kellett elvinnie az írógépemet az új helyre, és csak ezután, általában az éjszaka folyamán, mentem oda én is.

Jehova valóban megvédett. A hatóságok tudták, hogy mit csinálok, de semmilyen bizonyítékkal nem tudtak előállni. Például 1973-ban nyolc Jehova Tanúját hallgattak ki, és az ügyész engem is hívatott, hogy kikérdezzen. Nyíltan megkérdezte:

– Mockutė, mennyi irodalmat nyomtatott ki az évek folyamán?

– Erre a kérdésre nem válaszolhatok.

– Nos, akkor milyen kérdésre válaszolhat?

– Olyanokra, amelyek nincsenek kapcsolatban ezzel a munkával.

A változás szele

Az 1980-as évek vége felé a helyzet kezdett megváltozni Litvániában. Többé már nem kellett bujkálni az állam ügynökei elől. Így 1990-ben mások is elkezdték a fordítói munkát. 1992. szeptember 1-jén pedig egy kicsi fordítói irodát hoztak létre Klaipėdában, a városban, ahol végül letelepedtem.

Mindent együttvéve 30 évig fordítottam, 16 helyen. Nem volt otthonom. De nagy örömmel tölt el, hogy láthatom a munkánk gyümölcsét. Ma körülbelül 3000 Jehova Tanúja szolgál Litvániában. A fordítói munkát pedig, melyet istállókban és padlásokon rejtőzködve végeztem, ma a kényelmes litván fiókhivatalban folytatják nem messze Kaunas városától.

Még most is emlékszem arra a közel 60 évvel ezelőtti, jelentőségteljes talákozásra abban a hideg börtöncellában Klaipėdában. Teljesen megváltoztatta az életemet! Mindig is hálás leszek nagy Teremtőnknek, Jehovának, amiért megismerhettem az igazságot róla és a szándékáról, és átadhattam neki az életemet, hogy az akaratát cselekedjem.

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A csodálatos bibliai igazságok, melyeket Lydia négyünknek megtanított, megváltoztatták az életünket

[Kép a 12. oldalon]

Az 1962-es tárgyalásomon készült kép egy szovjet újságban

 [Kép a 14–15. oldalon]

Néhány bibliai irodalom, melyet a szabadságom kockáztatásával fordítottam le

[Kép a 15. oldalon]

Lydia ismertette meg velem a Biblia igazságait a börtönben

[Kép a 15. oldalon]

Két Tanú (bal oldalt), akik még többet tanítottak nekem Istenről, amíg Habarovszkban (Oroszország) voltam munkatáborban 1956-ban

[Kép a 15. oldalon]

Egy írógép, melyet a betiltás alatt használtam