Szabad a riksa!

BANGLADES fővárosába, Dakkába érve nem mindennapi látvány tárul az ember szeme elé. A hatalmas tömegbe rengeteg biciklis riksa vegyül. Utasokat és árut szállító riksák véget nem érő áradata hömpölyög az utcákon és a sikátorokban.

A riksa még mindig népszerű közlekedési eszköz Dakkában. A hivatalos számadatok szerint körülbelül 80 000 ilyen jármű közlekedik a városban, ám a legtöbben úgy érzik, hogy jóval több riksa járja az utakat nap mint nap. Nem meglepő, hogy Dakkát a riksák fővárosának tartják.

A riksák múltja

Bár a gyaloghintó és a taliga korai változatait már XIV. Lajos francia király (1638–1715) uralkodása idején is használták, az első ember vontatta riksa feltalálását néhányan Jonathan Gable-nek tulajdonítják. Ő egy amerikai misszionárius volt, és az 1870-es években Japánban szolgált. Úgy tartják, hogy tervezett egy új, ötletes járművet gyenge egészségű feleségének, és hogy ezt a szállítóeszközt nevezték először japánul dzsinrikisának. Ez a szó azt jelenti: ’emberi erővel húzott jármű’. A magyar nyelvben a „riksa” forma honosodott meg. Idővel a riksák különféle változatai a közlekedés olcsó eszközeiként egész Ázsiában elterjedtek. Charles Taze Russell (jobbra), aki lelkesen irányította a Bibliakutatók munkáját (ahogy akkoriban Jehova Tanúit nevezték), 1912-ben ellátogatott Japánba. A küldöttsége riksákon utazott az országban.

A háromkerekű riksák az 1930-as évek végén jelentek meg Dakkában. Ezek nem úgy néztek ki, mint azok a riksák, melyeket a kocsiszekrényhez erősített két rúdnál fogva húztak, hanem egy nagy triciklihez hasonlítottak. A riksahajtó, aki elöl pedálozott, a biciklis riksával távolabbra is el tudta szállítani az utasokat és a szállítmányt, és könnyebben tudta kormányozni a járművet az élénk forgalomban és a zsúfolt utakon.

 Díszes riksák

A dakkai riksák láttán az embernek az az érzése támad, hogy a járművek minden egyes négyzetcentimétere ki van dekorálva. Honnan ered a riksadíszítés hagyománya? Akkortájt, amikor Dakkában megjelentek a riksák, fel kellett venniük a versenyt a lóvontatású szekerekkel, az úgynevezett tomtomokkal, melyek embereket és különféle árukat szállítottak. A riksatulajdonosok valószínűleg azért kezdték el szépítgetni a járműveiket, hogy az utasok szívesebben vegyék igénybe ezt az újfajta közlekedési eszközt. A riksák festményekkel és hirdetésekkel való díszítése végül jellegzetes művészeti ággá nőtte ki magát.

A sok-sok díszes riksa szemkápráztató. Ezek valójában kerekeken guruló műalkotások. Egy bangladesi művészetkritikus, Syed Manzoorul Islam azt mondta a dakkai riksákról, hogy „mozgó képtárak”. Nincs egy tenyérnyi szabad felület sem rajtuk, amelyet ne ékesítene valamilyen színes minta vagy kép. A riksák oldalán és lehajtható tetején himbálódzó rojtok, csillogó díszek és fényes gyöngyök vannak.

Minden egyes művésznek megvan a maga stílusa és kedvenc témája. Némelyik alkotás hirdetőplakátra emlékeztet: régi és új, indiai és bangladesi filmek jeleneteit ábrázolja. Ez a művészet nosztalgiával mutatja be a falusi életet és a vidéki tájakat, illetve időnként társadalmi és politikai témákat is ábrázol. Gyakori témák még az állatok, a vadászat és a zöldellő vidéki tájak.

Az 1950-es években csupán egy maroknyian dolgoztak a riksák díszítésén. Ma már két-háromszáz művész készít ilyen alkotásokat. A riksát darabokból állítják össze erre szakosodott műhelyekben, és egyes elemeit gyakran hulladék anyagokból készítik. A művészek például étolajos hordóból kivágott lemezekre, vagy valamilyen más hulladék anyagra festenek színes képeket zománcfestékkel. A riksák jellegzetes díszítése része Banglades népművészetének.

A riksahajtó

Nem nehéz elképzelni, hogy milyen kimerítő a riksahajtó élete. Gondolj csak bele, hogy egész álló nap nehéz terhet húzva pedálozol, embereket és árukat szállítasz. A kuncsaftok között lehetnek háziasszonyok, diákok, üzletemberek és csomagokkal felpakolt vásárlók. Gyakran ketten, hárman vagy még többen is utaznak egy riksán. A riksákon sokszor rizzsel, burgonyával, hagymával vagy fűszerekkel teli zsákokat szállítanak az árusoknak a piacra. Előfordul, hogy némelyik utas a feltornyozott csomagok tetején ül. A nézelődők talán azt gondolják, hogy lehetetlen ilyen hatalmas súlyt elhúzni. Az egyszerű riksahajtók azonban a forró napsütésben és a monszunesőben is keményen dolgoznak, zokszó nélkül.

A legtöbb riksahajtó szegény, vidéki területekről származik. Azért költöznek a városba, mert a gazdálkodásból nem tudják megkeresni a kenyerüket. Mivel sokan nem találnak jobban fizető állást, hátrahagyják a családjukat, és beállnak riksahajtónak. Ezzel a nehéz fizikai munkával pár száz forintnak megfelelő összeget keresnek naponta.

Különleges közlekedési eszköz

A riksák továbbra is népszerűek Dakkában, hiszen a város sík területen fekszik, és számtalan sikátora és utcácskája van, melyeken a többi közlekedési eszközzel nehezen lehet átjutni. Sokan nemcsak azért választják ezt a járművet, mert környezetbarát, hanem azért is, mert élvezetes rajta az utazás.

A legtöbb ázsiai városban a riksák a végnapjaikat élik. Mivel ezekben a városokban egyre jobban tért hódít a tömegközlekedés és a modern életstílus, a riksák szinte teljesen kimentek a divatból. És bár sok ember ósdinak tartja ezeket a járműveket, vannak, akik megpróbálják különféle fejlesztésekkel megmenteni a riksákat.

Dakkában járva többféle közlekedési eszköz közül is választhatsz: utazhatsz busszal, taxival, motorkerékpárral, motoros riksával vagy színpompás biciklis riksával. De kétségkívül felejthetetlen élményben lesz részed, ha teszel egy kellemes utat Dakka zsúfolt utcáin egy biciklis riksán.

 [Egész oldalas kép a 23. oldalon]