Semmibe vesznek

„Spanyolországban jártam általános iskolába. Első osztályos koromban a többiek állandóan csúfoltak, mert sokkal alacsonyabb voltam náluk. Szinte mindennap sírva mentem haza” (Jennifer, aki Fülöp-szigeteki bevándorlók gyermeke).

„Amikor új iskolába kerültem, a fehér diákok gúnyneveket ragasztottak rám. Tudtam, hogy azt akarják elérni, hogy verekedésbe keveredjek. Valahogy mégis sikerült higgadtnak maradnom, ám legbelül fájdalmat éreztem, és azt, hogy megvetett vagyok” (Timothy, aki afroamerikai).

„Hétéves voltam, amikor Nigériában az ibók és a hauszák összecsaptak egymással. A gyűlölet engem is megfertőzött, és gúnyolódni kezdtem az egyik hausza fiúval az osztályban, aki egyébként a barátom volt” (John, aki az ibo etnikai csoporthoz tartozik).

„A misszionáriustársammal éppen a Biblia üzenetét osztottuk meg az emberekkel, amikor a helyi papok felbujtására néhány gyerek utánunk jött, és kövekkel kezdett dobálni. A papok azt akarták, hogy hagyjuk el a várost” (Olga).

TAPASZTALTAD már, milyen megaláztatással jár a hátrányos megkülönböztetés, mely általában előítéletből fakad? Talán a bőrszíned, a vallásod, az anyagi helyzeted, a nemed, sőt lehet, hogy a korod miatt kellett elviselned ezt a bánásmódot. Azok, akik rendszeresen előítéletet tapasztalnak, gyakran rettegnek az újabb megaláztatástól. Lehet, hogy teljesen úrrá lesz rajtuk a félelem, amikor elsétálnak egy csoport mellett, amikor vásárolnak, új iskolába mennek, vagy amikor részt vesznek egy társas összejövetelen.

Emellett előfordulhat, hogy az előítélet és a hátrányos megkülönböztetés áldozatai nehezen találnak munkát, nem részesülnek megfelelő orvosi ellátásban, illetve oktatásban, valamint megtagadnak tőlük bizonyos társadalmi és törvény adta jogokat. Ha a hatalmon lévők támogatják a hátrányos megkülönböztetést, az még olyan szörnyűségekhez is vezethet, mint az etnikai tisztogatás és a népirtás. A Bibliában az Eszter könyvében olvashatunk egy népirtásra tett kísérletről. Figyeld meg, milyen szerepe volt ebben a gyűlöletnek és az előítéletnek (Eszter 3:5, 6).

A fanatizmus és az intolerancia még olyan országokban is burjánzik, ahol törvények tiltják a hátrányos megkülönböztetést. Az Egyesült Nemzetek egyik korábbi emberi jogi főbiztosa ezt mondta: „Hat évtizeddel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása után . . . még mindig nem alkalmazzák mindenütt azokat az alapelveket, melyek szerint mindenki egyenlő, és senkit sem szabad hátrányosan megkülönböztetni.” Ez azért nyugtalanító, mert a bevándorlás, illetve a menekültek számának növekedése miatt sok országban jelentősen megváltozott a népesség összetétele.

Vajon álom csupán, hogy létrejöhet egy előítéletektől mentes társadalom? Vagy legyőzhető az előítélet és a hátrányos megkülönböztetés? A következő cikkek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak.