A Biblia nézőpontja

Vajon helyes megkülönböztetni papi és laikus osztályt?

Főtisztelendő, tisztelendő, szentatya, atya, rabbi, őméltósága, őszentsége. Ezek mind olyan címek, melyeket azért használ egy-egy vallásfelekezet, hogy különbséget tegyen a papi és a laikus osztály között. A különálló papi osztály sok vallásra jellemző. De vajon ez a megkülönböztetés Isten parancsa szerinti vagy emberi hagyományon alapul? Még lényegesebb kérdés, hogy helyesli-e Isten ezt a fajta megkülönböztetést.

„AZ Újszövetség és a korai apostoli időkből származó feljegyzések nem említenek különálló papi és laikus osztályt” – írta Cletus Wessels teológiaprofesszor. A kereszténységről szóló egyik enciklopédia megállapítja: „Fokozatosan alakult ki a papság – amelynek tagjai tisztséget viselnek – és a többiekből álló laikus osztály . . . Az »átlag« egyházi tagokra kezdtek úgy tekinteni, mint csupán egy iskolázatlan tömegre” (Encyclopedia of Christianity). Ez a megkülönböztetés az i. sz. III. században vált igazán szembetűnővé – több mint kétszáz évvel Jézus Krisztus halála után!

Attól függetlenül, hogy a papi és a laikus osztály közti megkülönböztetés nem Jézus apostolaitól és más korai keresztényektől származik, vajon helytelen? A Biblia szerint igen. Vizsgáljuk meg, miért.

„Mind testvérek vagytok”

Isten Szava feltárja, hogy minden egyes keresztény Isten szolgája, és egyik sem áll a másik felett (2Korintusz 3:5, 6). A korai keresztények „hűségesen ragaszkodtak ahhoz, hogy ne legyenek közöttük osztálykülönbségek” – jegyzi meg egy vallással foglalkozó író, Alexandre Faivre. A gondolkodásmódjuk összhangban volt azokkal a szavakkal, melyeket Jézus a követőinek mondott: „mind testvérek vagytok” (Máté 23:8).

Természetesen a szellemileg érett vének felvigyázókként szolgáltak, például pásztorkodtak és tanítottak (Cselekedetek 20:28). De nem alkottak fizetett papi osztályt. A legtöbben közülük egyszerű dolgozó emberek voltak, férjek és apák. Mindemellett képesítettek voltak arra, hogy felvigyázók legyenek. A képesítésüket azonban nem vallási iskolák oktatásának köszönhették, hanem annak, hogy szorgalmasan tanulmányozták Isten Szavát, és olyan szellemi tulajdonságokat ápoltak, amelyeket Isten támaszt követelményként. Például, hogy egy felvigyázó legyen „mértékletes a szokásaiban, józan elméjű, rendszerető, vendégszerető, tanításra képesített . . . ésszerű, nem kötekedő, nem pénzszerető; olyasvalaki, aki jól igazgatja a saját háznépét” (1Timóteusz 3:1–7).

Miért bölcs ragaszkodnunk a Bibliához?

„Ne menjetek túl azokon, amik írva vannak” – jelenti ki a Biblia (1Korintusz 4:6). Sajnos, amikor az emberek figyelmen kívül hagyják ezt az Isten által ihletett parancsot, rendszerint kárt szenvednek szellemileg. Ez történik akkor is, amikor megkülönböztetnek papi és laikus osztályt. Miért mondhatjuk ezt? Nézzük meg az alábbi hat pontot.

1. Egy különálló papi osztály léte azt sugallja, hogy egyesek különleges elhívást kaptak Isten szolgálatára. A Biblia ellenben azt tanítja, hogy az igaz keresztényeknek, kivétel nélkül, Istent kell szolgálniuk, és az ő nevét kell dicsérniük (Róma 10:9, 10). Minden keresztény férfi arra kap buzdítást, hogy törekedjen szolgálati kiváltságokra a gyülekezetben; és ez így van Jehova Tanúinál is (1Timóteusz 3:1).

2. A papi és a laikus osztály közti megkülönböztetés felmagasztalja a papságot. Ezt bizonyítják  az embereket dicsőítő vallási címek is. Jézus viszont ezt mondta: „aki kisebb módjára viselkedik mindnyájatok között, az a nagy” (Lukács 9:48). Összhangban ezzel az alázatos hozzáállással arra szólította fel a követőit, hogy ne használjanak vallási címeket (Máté 23:8–12).

3. Egy fizetett papi osztály súlyos anyagi terhet vethet a laikusokra, főként akkor, ha a papság tagjai fényűző életmódot folytatnak. A keresztény felvigyázók azonban gondoskodnak magukról anyagilag, hétköznapi világi munkát vállalnak, és ezzel jó példát mutatnak (Cselekedetek 18:1–3; 20:33, 34; 2Tesszalonika 3:7–10). *

4. A papi osztály tagjai anyagi téren másokra szorulhatnak, ezért kísértést érezhetnek arra, hogy felhígítsák a Biblia üzenetét, csakhogy a hívek kedvére tegyenek. A Szentírás megjövendölte, hogy ez történik majd: „lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket” (2Timóteusz 4:3).

5. A papi és a laikus osztály közti megkülönböztetés miatt a laikusok rábízzák a vallást a papságra, ők maguk pedig csak hetente egyszer, az istentiszteleten foglalkoznak vele. De fontos, hogy a keresztények mindannyian tudatában legyenek a szellemi szükségletüknek, és hogy szorgalmasan tanulmányozzák a Bibliát (Máté 4:4; 5:3).

6. Ha a laikus osztály tagjai nincsenek tisztában a Biblia tanításaival, a papság könnyen félrevezetheti, sőt kizsákmányolhatja őket. S bizony ez sokszor előfordult a történelem folyamán (Cselekedetek 20:29, 30). *

Jehova Tanúi hűen ragaszkodnak a Bibliához, ezért náluk nincs papi osztály. Ellenben olyan szellemi pásztoraik és tanítóik vannak, akik a szolgálatukért nem kapnak fizetést, mégis készségesen szolgálják Isten nyáját. Buzdítunk, hogy látogass el egy közeli Királyság-terembe, hogy személyesen meggyőződhess erről.

[Lábjegyzetek]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Hogyan tekintsék egymást Isten népének a tagjai? (Máté 23:8)

▪ Milyen követelményeknek kell megfelelniük a keresztény férfiaknak ahhoz, hogy felvigyázókként szolgálhassanak a gyülekezetben? (1Timóteusz 3:1–7)

▪ Miért nem kíséri Isten áldása azt, ha megkülönböztetnek papi és laikus osztályt? (1Korintusz 4:6)

[Oldalidézet a 23. oldalon]

A papsággal ellentétben Jézus „kisebb módjára” viselkedett