Fiatalok kérdezik

Hogyan ismerhetném meg jobban a szüleimet?

Bianka és a szülei a barátaikkal vacsoráznak. Az egyik felnőtt egyszer csak odafordul Bianka anyukájához:

– Képzeld, a múltkor láttam Ákost. Tudod, azt a fiút, akivel a gimiben jártál.

Biankának kiesik a villa a kezéből. Még sohasem hallott Ákosról.

– Anya, te jártál mással is, mielőtt megismerted apát?! Ez teljesen új nekem.

VELED is megesett már, hogy megtudtál valami meglepőt a szüleidről? Ha igen, akkor talán azon tűnődtél, hogy vajon még mi mindent nem tudsz róluk.

Miért lehet az, hogy nem mindent tudsz a szüleidről? Miért érdemes jobban megismerned őket? És hogyan teheted ezt meg?

Ismerd meg őket jobban

Mi lehet az oka, hogy nem tudsz mindent a szüleidről? Olykor a távolság. „A szüleim nyolcéves koromban elváltak – mondja Bálint *, aki most 22 éves. – Ezután évente csupán néhányszor találkoztam apával. Olyan jó lenne többet tudni róla!”

Valószínűleg még akkor sem mindent mondtak el neked magukról a szüleid, ha már hosszú évek óta egy fedél alatt éltek. Miért nem? Mint ahogyan mindannyiunkkal előfordulhat, hogy kellemetlenül érezzük magunkat a múltban elkövetett hibáink miatt, így van ez a szülőkkel is (Róma 3:23). De az is lehet, hogy attól tartanak, hogy ha felfedik a gyenge pontjaikat, nem fogsz felnézni rájuk, vagy felbátorodsz, és nagyobb szabadságot követelsz magadnak.

 Gyakran azonban azért nem beszéltek még neked a szüleid valamiről, mert egyszerűen sohasem került szóba az a téma. Krisztián ezt mondja: „Elképesztő, hogy bár már régóta együtt élsz a szüleiddel, de még mindig van mit megtudni róluk.” Légy kezdeményező, és ismerd meg őket jobban. Figyelj meg négy okot, amiért ezt érdemes megtenni.

1. ok: A szüleidnek biztosan jólesik, hogy érdeklődsz irántuk. Kétségtelenül örülni fognak, hogy törődsz velük, és ezért kérdezel az életükről. És ki tudja, még az is előfordulhat, hogy együtt érzőbbek és megértőbbek lesznek veled (Máté 7:12).

2. ok: Jobban megérted a szüleid gondolkodását. Például, ha a szüleid a múltban szűkösebb anyagi helyzetben voltak, az magyarázatot adhat arra, hogy most miért olyan spórolósak, holott szerinted erre nem is lenne szükség.

A segítségedre lehet, ha megismered, hogyan gondolkodnak a szüleid. Szabolcs ezt mondja: „Rájöttem, hogyan gondolkodnak a szüleim, így, még mielőtt beszélnék velük, fel tudom mérni, hogy milyen hatása lesz rájuk a szavaimnak” (Példabeszédek 15:23).

3. ok: Talán felszabadultabban tudsz majd beszélni a saját életedről. „Nem nagyon akartam apának beszélni egy fiúról, aki tetszett nekem – mondja a 18 éves Brigitta. – De amikor mégis megnyíltam neki, mesélt arról, amikor ő volt először szerelmes, és hogy ez milyen csodás érzés volt. Még arról a napról is mesélt, amikor szakítottak a barátnőjével, és hogy milyen pocsékul érezte magát. Ez arra ösztönzött, hogy beszéljek neki az érzéseimről.”

4. ok: Tanulhatsz tőlük. A szüleid élettapasztalata segíthet neked megküzdeni a csalódásokkal és a nehézségekkel. „Szeretném megtanulni, hogy a szüleim hogyan viselik gondját egy ilyen nagy családnak, ahol mindenkinek más a fizikai, érzelmi és szellemi szükséglete – mondja a 16 éves Rómeó. – Biztos vagyok benne, hogy sokat tanulhatok tőlük.” A Biblia a következő kérdést teszi fel: „Hát nincs bölcsesség az idősek között, sem értelem a napok hosszúságában?” (Jób 12:12).

Kezdeményezz!

Szeretnéd jobban megismerni a szüleidet? Hogyan teheted ezt meg? Íme, néhány javaslat:

Keresd a megfelelő alkalmat. Nem kell mindig hivatalos légkörben komoly eszmecserét folytatnod a szüleiddel. Inkább keresd az alkalmat a kötetlen beszélgetésekre. Ilyen alkalom talán akkor adódik, amikor együtt játszotok, dolgoztok, elmentek sétálni vagy együtt utaztok valahova. „Hosszú autóutakon jókat beszélgettünk a szüleimmel – mondja Szabolcs, akiről már volt szó a cikkben. – Az igaz, hogy könnyebb zenét hallgatni fülhallgatóval, vagy szundítani egyet, de úgy tapasztaltam, hogy mindig megéri beszélgetést kezdeményezni.”

Tegyél fel kérdéseket. De azért készülj fel rá, hogy még ha a legmegfelelőbb pillanatot választottad is ki, akkor sem biztos, hogy anyukád minden további nélkül mesél neked arról, amikor először volt fülig szerelmes, vagy hogy apukád elmondja, hogy annak idején összetörte a család autóját. Ám lehet, hogy mesélnek neked ezekről, ha kérdéseket teszel fel nekik. (A  12. oldalon lévő kiemelt részben ötleteket találsz arra, hogy mit kérdezhetnél meg a szüleidtől.)

Legyél rugalmas. Sokszor megtörténhet, hogy egy kérdés megválaszolása közben a szüleid témát váltanak, vagy egy másik történetet kezdenek el mesélni. Ilyenkor állj ellen a kísértésnek, hogy visszatereld a beszélgetést az eredeti témához. Ne feledd: nem pusztán tényeket akarsz megtudni, hanem az a célod, hogy szorosabbra fűzd a szüleiddel a szálakat. Ennek egyik legjobb módja az, ha olyan dolgokról  beszélgetsz velük, amikről ők szeretnének beszélni (Filippi 2:4).

Legyél tisztán látó. „Mély víz az ember szívének gondolata, de a tisztán látó ember felszínre hozza azt” (Példabeszédek 20:5). Különösen akkor van szükséged éleslátásra, vagyis tisztánlátásra, amikor egy kényes témáról kérdezgeted a szüleidet. Például talán kíváncsi vagy rá, hogy apukád milyen ostobaságokat követett el, amikor annyi idős volt, mint te, és mit csinálna most másképp, ha újra ilyen helyzetbe kerülne. De mielőtt felhoznád a témát, ezt mondhatnád: „Megkérdezhetném, hogy . . . ?”

Legyél tapintatos. Amikor a szüleid magukról mesélnek, ’legyél gyors a hallásra és lassú a szólásra’ (Jakab 1:19). Bármit mondjanak is el neked, semmiképpen se nevesd ki vagy ugrasd őket. Ha olyan megjegyzéseket teszel, hogy „nahát, ezt nem hittem volna rólad!”, vagy „szóval ezért vagy ilyen szigorú velem!”, akkor apukád vagy anyukád valószínűleg nem fog tovább mesélni neked magáról. Az sem fogja előmozdítani a kommunikációt, ha kifecseged másoknak a személyes jellegű dolgokat.

Sohasem túl késő

Az eddig tárgyalt javaslatok segíthetnek jobban megismerned a szüleidet, amíg velük laksz. De mi a helyzet akkor, ha már elköltöztél? Ugyanezek az alapelvek segíthetnek, hogy újra szoros kapcsolatod legyen a szüleiddel, vagy hogy egyáltalán kapcsolatot teremts apukáddal vagy anyukáddal, akit eddig talán nem is ismertél igazán. Ezt Bálint  is felismerte, akiről korábban már írtunk. Bár most már egyedül él, ezt mondja: „Az utóbbi időben egyre jobban megismertem apát. Ez nagyon jó érzés.”

Tehát akár a szüleiddel laksz, akár nem, sohasem túl késő megismerned őket. Miért ne próbálnád ki te is a cikkben említett javaslatokat?

[Lábjegyzet]

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ A cikkben említett témák közül melyikről szeretnél beszélgetni a szüleiddel?

▪ Ha jobban megismered a szüleidet, az hogyan segíthet önmagadat is jobban megismerned?

[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]

  Ilyen kérdéseket tehetnél fel a szüleidnek:

HÁZASSÁG: Hogyan találkoztál anyával (vagy apával)? Mit találtatok először vonzónak egymásban? Hol laktatok a házasságkötés után?

GYERMEKKOR: Hol születtél? Milyen volt a kapcsolatod a testvéreiddel? A szüleid szigorúak vagy engedékenyek voltak veled?

ISKOLA: Melyik tantárgy ment neked a legjobban? És melyik a legkevésbé? Volt kedvenc tanárod? Miért pont ő?

MUNKAHELY: Hol dolgoztál először? Szeretted? Szíved szerint milyen munkát végeznél?

ÉRDEKLŐDÉSI KÖR: Hová mennél el a legszívesebben a világon? Milyen hobbit választanál magadnak, vagy mihez szeretnél jobban érteni?

VALLÁSI HÁTTÉR: Keresztény családban nőttél fel? Ha nem, akkor mi keltette fel az érdeklődésedet a Biblia iránt? Milyen nehézségeid voltak a bibliai alapelvek alkalmazása közben?

ÉRTÉKEK: Szerinted mi a kulcsa a szoros barátságoknak? És a boldog életnek? Vagy a boldog házasságnak? Mi volt a legjobb tanács, melyet valaha kaptál?

Próbáld ki: Válassz ki néhány kérdést a fentiek közül, és gondolkodj el azon, hogy mit válaszolnának rá a szüleid. Majd tedd fel nekik a kérdéseket, és hasonlítsd össze a válaszaikat azzal, amit te gondoltál.

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

NÉHÁNY SZÓ A SZÜLŐKHÖZ

Együtt vacsorázol a férjeddel, a lányoddal és néhány baráttal. Beszélgetés közben az egyik barátotok szóba hoz valakit, akivel a férjeddel való megismerkedésed előtt jártál, és akivel később szakítottál. Erről még sohasem beszéltél a lányodnak. A lányod most többet szeretne tudni. Mit fogsz tenni?

Általában az a legjobb, ha nem zárkózol el a gyermeked kérdései elől. Hiszen amikor kérdéseket tesz fel, és meghallgatja a válaszodat, kommunikáltok. Erre pedig a legtöbb szülő nagyon vágyik.

De mennyit mondj el a múltadról a fiadnak vagy a lányodnak? Magától értetődik, hogy nem szívesen beszélsz kínos dolgokról. Ám ha helyénvalónak érzed, beszélj arról, hogy milyen hibákat követtél el, és milyen nehézségeken mentél át, hiszen ezzel segíthetsz a gyermekeidnek. Hogyan?

Gondolkodj el a következő példán. Pál apostol egyszer ezt mondta el magáról: „amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam . . . Én nyomorult ember!” (Róma 7:21–24). Jehova Isten ihlette ezeket a szavakat, és a mi érdekünkben íratta le őket a Bibliában, és gondoskodott róla, hogy fennmaradjanak (2Timóteusz 3:16). Mi pedig nagy hasznot merítünk belőlük, hiszen melyikünk ne tudná átérezni Pál őszinte szavait?

Ehhez hasonlóan, amikor a gyermekeid hallanak a jó döntéseidről is, és a hibás lépéseidről is, az segít nekik, hogy jobban megértsenek téged. Az igaz, hogy te más korban nőttél fel, ám míg az idők változnak, addig az emberi természet és a szentírási alapelvek nem (Zsoltárok 119:144). Ha beszélsz a tizenéves gyermekeidnek arról, hogy milyen nehézségeid voltak, és hogyan küzdötted le azokat, az segíthet nekik, amikor a saját gondjaikat oldják meg. „Amikor felfedezed, hogy a szüleid hasonló nehézségekkel néztek szembe, mint te, akkor rájössz, hogy ők is csak emberek” – mondja Krisztián. Majd még hozzáfűzi: „Ha ezután valamilyen gondod adódik, azon tűnődsz, hogy vajon a szüleidnek is volt-e ilyen nehézségük.”

A következőre azonban vigyázz: Nem minden történetnek kell tanáccsal végződnie. Kétségtelenül félsz attól, hogy a tizenéves gyermeked rossz következtetést fog levonni a történetből, vagy azt fogja érezni, hogy ő is nyugodtan elkövethet hasonló hibákat. De ahelyett, hogy röviden elmondanád neki, hogy szerinted mit kellene tanulnia az elmondottakból – például azt mondva neki, hogy „éppen ezért neked sohasem kellene . . .” –, megemlíthetnéd, hogy te hogyan érzel a történtekkel kapcsolatban. Mondjuk ezt mondhatnád: „Visszagondolva, nem lett volna szabad ezt és ezt tennem, mert . . .” Így a gyermeked értékes tanulságot vonhat le a tapasztalatodból anélkül, hogy úgy érezné, kiselőadást tartottál neki (Efézus 6:4).

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

„Egyszer bevallottam anyukámnak, hogy sokkal felszabadultabban érzem magam az osztálytársaimmal, mint a keresztényekkel. Másnap az íróasztalomon találtam egy levelet anyukámtól. A levélben leírta, hogy régebben ő is úgy érezte, hogy nem talál barátokat a keresztény hittársak között. Emlékeztetett rá, hogy a Bibliában is vannak olyan személyek, akik még akkor is Istent szolgálták, amikor senki sem volt mellettük, hogy buzdítsa őket. Anya megdicsért, mert erőfeszítéseket teszek, hogy olyan barátokat szerezzek, akik jó hatással vannak rám. Meglepett, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nehézséggel. Anyukám is küszködött vele, és annyira boldog voltam, hogy tudomást szereztem erről, hogy elsírtam magam. Anya szavai lelket öntöttek belém, és megerősítettek, hogy azt tegyem, ami helyes” (Dzsunko, egy 17 éves japán lány).

[Kép a 11. oldalon]

Kérd meg a szüleidet, hogy mutassanak neked fényképeket vagy más kedves emlékeket. Ezek kapcsán gyakran élvezetes beszélgetések bontakozhatnak ki