Egy „elveszett világ” Bolíviában

A BRIT Királyi Földrajztudományi Társaság elnöke 1906-ban arról beszélgetett Percy Harrison Fawcett ezredessel, hogy gazdasági téren milyen nagy lehetőségek rejlenek Dél-Amerikában. Egy térképet tett Fawcett elé, és így szólt: „Látja ezt a területet? Nagyon keveset tudunk róla, tele van fehér foltokkal.” Ezután megkérdezte az ezredestől, hogy elvállalná-e a terület felderítését. Fawcett elfogadta a megbízatást.

Naplójában Fawcett írt a Bolíviában található, sűrű erdőkkel borított lejtőkről, melyeket ma Huanchaca-fennsíkként ismerünk. Ezt a vidéket „elveszett világnak” nevezte. * Néhányan úgy gondolják, hogy a Fawcett által készített leírások és fényképek ihlették meg a híres brit írót, Sir Arthur Conan Doyle-t, hogy megírja Az elveszett világ című regényét. Ebben a regényben egy fantáziavilágot fest le olyan „majomemberekkel” és félelmetes dinoszauruszokkal, melyek nem haltak ki. Napjainkban az Amazonas-medence viszonylag érintetlen területéhez tartozik a lenyűgöző Noel Kempff Mercado Nemzeti Park *. Ezt a parkot 2000-ben a világörökség részévé nyilvánították.

A park Bolívia északkeleti részén terül el, a brazil határ mentén, és egy több mint 15 000 négyzetkilométernyi, szinte érintetlen területet ölel fel. Itt ötféle ökoszisztéma is fellelhető: magaslati örökzöld erdők, lombhullató erdők, száraz szavanna, nedves szavanna és mocsaras erdők. A Huanchaca-fennsík egy 5180 négyzetkilométer területű homokkőképződmény, amely 550 méterrel magasodik az azt körülvevő síkság fölé, és a park keleti határával párhuzamosan 150 kilométer hosszan húzódik. A számos folyó, amely elvezeti a fennsík és a síkság vizét, mintegy 20 vízesést táplál. Ilyen például a Salto Susana-, az Arco Iris-, a Federico Ahlfeld-, a Gemelas- és az El Encanto-vízesés.

Kalandos útra indulunk

Mivel a parknak valamelyest védelmet nyújt, hogy elszigetelt helyen található, mágnesként vonzza az ökoturistákat, akik közül sokan Santa Cruzból, Bolívia középső részéből érkeznek ide repülővel. Mi azonban úgy döntöttünk, hogy autóval tesszük meg a 700 kilométeres utat, hogy jobban szemügyre vehessük a tájat. Az egyik helyen valami különös cikázott át előttünk az úton. Leginkább egy színes levelekből álló felhőhöz hasonlított. Aztán kiderült, hogy a „levelek” valójában pillangók, és nemcsak mi figyeltünk fel rájuk. Egy sereg éhes gyík futkározott előttünk, miközben jót lakmároztak a szerencsétlen áldozatokból.

Amikor megérkeztünk a nemzeti parkba, a Paragua folyó partján lévő La Florida falucskában találkoztunk a túravezetőnkkel, Guidóval. Guido a kocsinkkal együtt egy tutajon átvitt minket a folyón, majd onnan a közeli Los Fierros táborba hajtottunk. Az úton megpillantottunk egy sakált, és közvetlen előttünk átrepült egy szép madárka, egy ollósfarkú lappantyú.

Másnap reggel a madarak rikoltozására ébredtünk: négy sárga-kék ara gubbasztott fenn, a bungalónk melletti fán. Olyan volt, mintha csak ezt mondták volna: „Üdvözlünk benneteket  a birodalmunkban!” A parkban töltött első nap remek kezdet volt, és tudtuk, hogy még sok nagyszerű élményben lesz részünk.

Pezseg az élet

A Noel Kempff Mercado Nemzeti Park több mint 600 madárfajnak, 139-féle emlősnek (Észak-Amerikában összesen nincs ennyiféle emlős), 74 hüllőfajnak, és becslések szerint mintegy 3000-féle lepkének ad otthont, nem is beszélve a megszámlálhatatlanul sok egyéb rovarról. A madarak között több mint 20-féle papagáj van, ezenkívül él itt hárpia, hoacin és sisakos pipra is. Nick Acheson, egy helyi madárszakértő és természetvédő elmondta, hogy „az olyan ritka madárfajok, mint a vörhenyes törpetirannusz és a feketedolmányos törpepinty az egész világról idevonzzák a madármegfigyelőket”.

A sokféle emlős között találkozhatunk itt nagy sörényes hangyásszal, sörényes farkassal, jaguárral, pekarival, tapírral és pampa-szarvassal. A sok folyó, mely körbeveszi a parkot és elvezeti a vizet, szintén nyüzsög az élettől. Található bennük 62-féle kétéltű, 254-féle hal, továbbá kajmán, óriásvidra, vízidisznó és gyönyörű inia (folyami delfin) is. A park a természet szerelmeseinek igazi paradicsom!

Az Amazonas-medencében élő nagymacskák miatt sok látogató aggódik a biztonságáért, ahogyan mi is. A Los Fierros tábor adminisztrátora elmesélte a parkban töltött legelső éjszakáját: „Az éj kellős közepén felriadtam, mert az a furcsa érzésem támadt, hogy valaki figyel. Amikor kinéztem a bungalóm ablakán, egy jaguárt pillantottam meg. Mereven bámult rám. Pusztán egy szúnyogháló választott el minket egymástól! Halálra rémültem, ezért bezárkóztam a fürdőszobába, és hajnalig ott maradtam.” Hát, ezzel aztán igazán megnyugtatott bennünket!

De hozzátette: „Hamar rájöttem, hogy ez a kíváncsi macska meg szokta látogatni éjszakánként a tábort, és egyáltalán nem olyan veszélyes. Sőt, a forró napokon a jaguárok gyakran bemerészkednek a táborba, és elnyújtóznak a bungaló kövezett teraszán, hogy ott hűsöljenek. Képzelhetik, mennyire rémisztő látvány lehet ez az újonnan érkezőknek! Régebben mindig vittünk magunkkal puskát, különösen, ha éjszakai túrára indultunk, de most már sosincs nálunk fegyver. Az állatok nem változtak, mi viszont már másképp tekintünk rájuk.” Ennek ellenére, arra intett minket, hogy tartsuk tiszteletben a vadállatokat.

Dzsungeltúra az El Encanto-vízeséshez

A park számos vízesése óriási látványosság. Már kora reggel útra keltünk Guidóval, a vezetőnkkel az El Encanto-vízesés felé, mely 80 méter magasságból zúdul alá a Huanchaca-fennsíkról. Miközben megtettük a 6 kilométeres utat az esőerdőben, pókmajmok és bőgőmajmok köszöntöttek bennünket fentről az ágakról. Mindkét faj nagyon találó nevet kapott. A pókmajmok ugyanis szinte csak hosszú karokból és lábakból állnak, a bőgőmajmok pedig olyan hangosan üvöltöznek, hogy még 3 kilométeres távolságból is meg lehet hallani őket. Közvetlenül előttünk repült át egy piroslebenyű guán, egy pulykához  hasonló madár, mely éppen reggeli után nézett. Guido felhívta a figyelmünket a közelben csörgedező patak partján néhány nyomra, melyeket ő már nagyon jól ismert. Megmutatta kétféle szarvasnak, egy tapírnak, egy jaguárnak és egy pumának is a lábnyomát. Éreztük, hogy titkon ezernyi szempár figyel minket. Itt éjjel-nappal lüktet az élet.

A parkban található többféle növénytakarónak köszönhetően az éber teremtményeknek rengeteg búvóhelyük van, ahol meghúzódhatnak. Ezen a területen hozzávetőlegesen 4000 növényfaj él, beleértve több mint 100-féle orchideát, valamint a fák, páfrányok, broméliák és kúszónövények sokaságát. Nem tudtunk betelni a színek pompázatos kavalkádjával és a kellemes illatokkal, miközben megízleltük az ösvény mentén termő finom gyümölcsöket. Kóstoltuk például a mangábafa gyümölcsét, és marakuját is szedtünk egy liánról.

Mialatt átkeltünk egy kisebb patakon, már hallottuk a vízesés robaját, mely minden egyes lépéssel egyre hangosabb lett. Aztán hirtelen egy tisztáson találtuk magunkat, és előttünk tornyosult a lenyűgöző El Encanto-vízesés. A vízesés alsó része vízpárába burkolódzott. A kristálytiszta tavacska körül a sziklákat páfrányok és broméliák díszítették. „Forró napokon – mondja Guido – a majmok lejönnek a vízhez, hogy lehűtsék magukat.” A példájukon felbuzdulva mi is éltünk ezzel a lehetőséggel. Közben pedig hagytuk, hogy áthasson minket ennek a csodálatos helynek a háborítatlan nyugalma, és csak élveztük a lezúduló víz lágy zenéjét.

Természetvédelem – Noel Kempff Mercado öröksége

Noel Kempff Mercado természetvédő 1986-ban meghalt, de a munka, melyet elkezdett, hogy megvédje Bolíviának ezt a részét, még ma is folytatódik. 1996-ban a bolíviai kormány és az Egyesült Államok megállapodást kötött, hogy védetté nyilvánítanak 880 000 hektárnyi esőerdőt, és igyekeznek elősegíteni a fenntartható fejlődést, hogy ezáltal csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a világ más részein. A következő évben a bolíviai kormány és három energetikai cég elindította a Noel Kempff Éghajlatvédelmi Programot, melynek egyik eredménye az lett, hogy betiltották a fakitermelést ezen a 880 000 hektáros erdős területen. Majd pedig ezt a részt a parkhoz csatolták, megkétszerezve ezzel a területét.

Az, hogy ellátogattunk erre a magával ragadó helyre, fokozta a Teremtőnk iránti értékelésünket, amiért csodálatos és változatos élővilágot hozott létre a Földön. A Zsoltárok 104:24 ezt írja: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid.” Igen, ebben a háborítatlan, „elveszett világban” az ösvényeken szinte ösztönös vágyat éreztünk arra, hogy halkan lépkedjünk, és szívünkbe zárjuk a vidék szépségét, de semmit se vigyünk magunkkal, csupán a fényképeket és az emlékeket.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 16. oldalon]

Egy ciklámen színű orchidea

[Kép a 16–17. oldalon]

Az Ahfeld-vízesés a nemzeti park területén

[Kép a 17. oldalon]

Arapapagájok

[Kép a 17. oldalon]

El Encanto-vízesés

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Légi felvétel: ® 2004 Hermes Justiniano/​BoliviaNature.com

[Kép forrásának jelzése a 17. oldalon]

Orchidea, Ahlfeld-vízesés és arapapagájok: ® 2004 Hermes Justiniano/​BoliviaNature.com