A Biblia nézőpontja

Lehetséges, hogy valaki szeresse az ellenségét?

„Azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” – mondta Jézus Krisztus (Máté 5:44, 45).

MIT gondolsz, mit mozdít elő a vallás: a szeretetet és a békét vagy a gyűlöletet és az erőszakot? Ma sokan úgy gondolják, hogy a gyűlöletet és az erőszakot, különösen, amikor belefolyik a politikába, valamint az etnikai és nacionalista ügyekbe. Pedig ahogy Jézus szavaiból kiderül, azok, akik Isten igaz fiai, utánozzák Isten szeretetét, még az ellenségeiket is szeretik.

Isten egy másik szolgája ezt mondta: „ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni . . . Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:20, 21). Vajon ebben a megosztott világban lehetséges az ilyen szeretet? Jehova Tanúi egyértelmű igennel felelnek erre a kérdésre. Figyeljük meg Jézusnak és a korai követőinek a példáját.

Szerették az ellenségeiket

Jézus az igazságot tárta fel Istenről, és sokan örömmel hallgatták őt. De voltak olyanok is, akik ellene fordultak, egyesek a tudatlanság miatt (János 7:12, 13; Cselekedetek 2:36–38; 3:15, 17). Ennek ellenére Jézus továbbra is megosztotta az életmentő üzenetét mindenkivel, még azokkal is, akik ellene szegültek (Márk 12:13–34). Miért tette ezt? Tudta, hogy néhányan megváltoznak, felismerik, hogy ő a Messiás, és elfogadják az Isten Szavában található igazságokat (János 7:1, 37–46; 17:17).

Jézus még azon az éjszakán is szeretettel bánt az ellenségeivel, amikor felfegyverkezve igazságtalanul letartóztatták. Meggyógyította az egyik foglyul ejtőjét, akire Péter apostol lesújtott egy karddal. Ez alkalommal Jézus megfogalmazott egy fontos alapelvet, mely a mai napig irányadó az igaz követői számára. Ezt mondta: „mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:48–52; János 18:10, 11). Mintegy 30 évvel később Péter ezt írta: „Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait . . . Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött,  hanem továbbra is ráhagyta magát [Istenre]” (1Péter 2:21, 23). Igen, Péter megtanulta, hogy Krisztus igaz követőit a szeretet, nem pedig a bosszú jellemzi (Máté 5:9).

Mindazok, akik ’szorosan követik Jézus nyomdokait’, visszatükrözik a szeretetét és a könyörületét. „Az Úr rabszolgája pedig ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd . . . , olyan, aki visszafogja magát rossz körülmények között” – írja a 2Timóteusz 2:24. Ezek a tulajdonságok egyértelműen látszanak abból, ahogyan a keresztények élnek. Az életmódjukra ugyanis a béke és a békéltetés jellemző.

Krisztus békés nagykövetei

Pál apostol ezt írta a hívőtársainak: „Így tehát nagykövetek vagyunk Krisztust helyettesítve . . . Krisztus helyetteseiként kérve kérjük: »Engedjétek magatokat megbékéltetni az Istennel«” (2Korintusz 5:20). A nagykövetek nem avatkoznak bele annak az országnak a belpolitikájába és katonai ügyeibe, amelyben szolgálnak. Semlegesek maradnak. Az a feladatuk, hogy képviseljék a saját kormányukat, és szót emeljenek az érdekében.

Ugyanez igaz Krisztus nagyköveteire és küldötteire. Jézust a Királyuknak tartják, és támogatják égi Királyságát azáltal, hogy békésen hirdetik a jó hírt (Máté 24:14; János 18:36). Pál ezt írta a napjaiban élő keresztényeknek: „nem aszerint viselünk hadat, amik a testben vagyunk. Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem az Isten által hatalmasak”, melyekkel „okoskodásokat rontunk le, és minden magaslatot, amelyet az Isten ismerete ellen emeltek” (2Korintusz 10:3–5; Efézus 6:13–20).

Amikor Pál ezeket a szavakat írta, a keresztényeket sok helyen üldözték. Biztosan bosszút állhattak volna. Ehelyett ők továbbra is szerették ellenségeiket, és megosztották a megbékéltetés üzenetét mindenkivel, aki meghallgatta őket. Egy enciklopédia megjegyzi: „Jézus legelső követői elutasították a háborút és a katonai szolgálatot”, mivel úgy gondolták, hogy ezek „összeegyeztethetetlenek Jézusnak a szeretetről szóló erkölcsi elveivel és azzal a paranccsal, hogy szeressék az ellenségeiket” (Encyclopedia of Religion and War). *

A korai keresztényekhez hasonlóan Jehova Tanúi a Királyuknak tartják Jézust. Emellett elismerik, hogy ő a Királya Isten Királyságának. Ez egy égi kormányzat, mely hamarosan tartós békét és biztonságot hoz a földre (Dániel 2:44; Máté 6:9, 10). Ezért Jehova Tanúi, mint nagykövetek és küldöttek, hirdetik, hogy milyen kiváló ez a Királyság. Ugyanakkor igyekeznek jó állampolgárai lenni annak az országnak, amelyben élnek: megfizetik az adót, és engedelmeskednek a törvényeknek, ha azok nincsenek ellentétben Isten törvényeivel (Cselekedetek 5:29; Róma 13:1, 7).

De sajnos, akárcsak a korai keresztényeket, időnként a Tanúkat is félreértik, rágalmazzák és üldözik. Ők azonban sohasem állnak bosszút. Inkább próbálnak ’minden emberrel békében lenni’, és remélik, hogy néhány ellenszegülőt ’megbékéltetnek Istennel’, és így az ilyen személyek örökké élhetnek majd (Róma 12:18; János 17:3). *

[Lábjegyzetek]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Hogyan bánjanak a keresztények az ellenségeikkel? (Máté 5:43–45; Róma 12:20, 21)

▪ Mit tett Jézus, amikor üldözték? (1Péter 2:21, 23)

▪ Miért utasították el a korai keresztények, hogy részt vegyenek a háborúkban? (2Korintusz 5:20; 10:3–5)