Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A tenger mélyének hatalmas szörnyei

A tenger mélyének hatalmas szörnyei

A tenger mélyének hatalmas szörnyei

Hirtelen felbukkan egy szörny a tengerből, megragadja a csónakot, és lerántja a tengerészeket a hullámsírba. Ez a beszámoló az alapja azoknak a legendáknak, melyek korszakokon át fennmaradtak. De valóban léteznek ilyen nagy szörnyek?

A DÉLI-SARKVIDÉKEN lévő Ross-tengeren 2007-ben a halászok véletlenül kifogtak egy gigantikus tintahalat. A testhossza, a karjait is beleszámítva, körülbelül 10 méter volt, és majdnem 500 kilogramm volt a súlya. A tudósok úgy vélik, hogy e faj egyedei akár nagyobbra is megnőhetnek.

Egy másik hasonló tengeri szörny óriáskalmár néven ismert. Ennek az élőlénynek torpedóalakú teste van, szemei akár emberfej nagyságúak is lehetnek, papagájéhoz hasonló csőre pedig olyan erős, hogy még egy acélkábelt is képes elvágni. Nyolc karján tapadókorongok sorai helyezkednek el, és két hosszú fogókarja segítségével veszi a szájába a táplálékot. Egy óra alatt akár 30 kilométert is haladhat a vízben, és még a levegőbe is képes kilőni magát!

A leírások szerint a múlt században kevesebb mint ötvenszer láttak ilyen óriásokat. És ezeket a teremtményeket soha nem tanulmányozták az élőhelyükön.

A tenger óriási bálnái

Ám a gigantikus tintahalat és az óriáskalmárt csupán a vacsorájának tekinti a náluk jóval méretesebb nagy ámbráscet, mely akár 20 méter hosszúra is megnőhet, a súlya pedig 50 tonna is lehet. Fogai egyenként 900 grammot nyomnak. Elpusztult ámbráscetek gyomrában óriáskalmárok testrészeit találták meg. Ugyanakkor a cetek hatalmas, tompa formájú feje is kör alakú sebekkel volt borítva, melyeket az óriáskalmárok tapogatókorongjai okoztak. Ez arra utal, hogy a kalmárok hevesen küzdöttek az ámbráscetekkel. 1965-ben egy szovjet bálnavadászhajó legénysége azt állította, hogy látta, amint egy óriáskalmár és egy 40 tonnás nagy ámbráscet összecsap. Egyik sem élte túl a harcot. A megfojtott cetet a tenger felszínén lebegve találták meg, gyomrában a kalmár fejével.

Bár az óriáskalmár és a nagy ámbráscet csakugyan hatalmas, a kékbálna, a legnagyobb emlős, felülmúlja őket méretében. A leghosszabb kékbálna, melyről beszámoltak, egy 33 méter hosszú felnőtt nőstény volt, melyet a Déli-sarkvidéken fogtak ki. A kékbálna súlya akár 150 tonna is lehet. Csupán a nyelve annyit nyom, mint egy felnőtt elefánt. És képzeld csak el, a kékbálna borja a születésekor 3 tonnás és 7-8 méter hosszú! A bálnavadászat odavezetett, hogy az 1960-as évekre a kékbálna majdnem kipusztult, ma pedig a különösen veszélyeztetett fajok közé tartozik.

A vérengző és a szelíd

A fehér cápa a 3000 félelmetes fogával talán a legrémisztőbb ragadozó hal. A legnagyobb fehér cápa, melyről feljegyzés készült, 7 méter hosszú volt, a súlya pedig 3200 kilogramm. Ennek a fajnak rendkívüli szaglása van: 100 liter vízben megérez egyetlen csepp vért!

A rablócápa, amely a legnagyobb a ma élő halak közül, átlagosan 7,5 méter hosszú, ám néhány egyede ennek akár a kétszeresére is megnőhet. A szája akár 1,4 méter széles is lehet, így könnyedén le tud nyelni egy embert. De egyáltalán nem mondható róla, hogy más nagy tengeri teremtmények félelmetes ellensége lenne, ugyanis ez a szelíd óriás apró planktonokkal és kishalakkal táplálkozik.

A National Geographic magazin szerint „a rablócápa emésztőrendszerének szokatlan anatómiája összhangban van a Jónás történetében leírtakkal”. A Biblia szerint Jónás prófétát lenyelte egy nagy hal. A rablócápára jellemző, hogy „ha véletlenül lenyel valamit, amit nem biztos, hogy meg tud emészteni, akkor úgy tud megszabadulni ezektől a nagyobb tárgyaktól, hogy azok nem sérülnek meg” (Jónás 1:17; 2:10).

A félénk óriás

Egy másik nagy tengeri teremtmény az óriáspolip, melynek súlya elérheti a 250 kilogrammot. Régebben ördöghalnak nevezték, mivel azt gondolták róla, hogy képes elsüllyeszteni hajókat. Ám az óriáspolip valójában félénk állat, amely a tengerfenék üregeiben és hasadékaiban rejtőzik el. Nyolc karja van, és a szemközti karok vége közti távolság akár 10 méter is lehet. A gerinctelenek között neki van a legnagyobb agya. Valójában a polipok nagyon intelligens állatok, képesek megtanulni olyan összetett feladatokat, mint például, hogy hogyan lehet kijutni egy labirintusból, és hogyan kell letekerni egy befőttesüveg fedelét.

Az óriáspolip, csakúgy, mint az óriáskalmár, színváltoztatással álcázza magát, sugárhajtással halad a vízben, és miközben menekül, tintát lövell ki, melyből sűrű felhő jön létre. A polip rövid időre még a szárazföldre is ki tud menni, hogy élelmet keressen magának.

Ezek a tenger mélyén élő teremtmények valóban dicséretet szereznek a Teremtőjüknek, Jehovának. Éppen ezért találó a bibliai zsoltáríró éneke: „Dicsérjétek Jehovát a földről, ti tengeri szörnyek és ti mély vizek mind” (Zsoltárok 148:7).

[Ábra a 17. oldalon]

MEKKORÁRA NŐHETNEK?

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Fehér cápa

Óriáspolip

Rablócápa

Óriáskalmár*

Gigantikus tintahal*

*becsült méret

Nagy ámbráscet

Kékbálna

láb 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

méter 30 25 20 15 10 5 0

[Kép a 15. oldalon]

Fehér cápa

[Kép a 15. oldalon]

Óriáspolip

[Kép a 16–17. oldalon]

Nagy ámbráscet

[Kép a 16. oldalon]

Rablócápa

[Kép a 17. oldalon]

Egy kékbálna és a borja

[Képek forrásának jelzése a 15. oldalon]

Cápa: © Steve Drogin/​SeaPics.com; rajz: Getty Images; polip: © Brandon Cole

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Nagy ámbráscet: © Brandon Cole; kékbálnák: © Phillip Colla/​SeaPics.com; rablócápa: © Steve Drogin/​SeaPics.com