Fiatalok kérdezik

Hogyan tudnék beszélgetni a szüleimmel?

„Összeszedtem minden bátorságomat, hogy elmondjam a szüleimnek, mit érzek, de nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és belém fojtották a szót. Nem volt könnyű rászánnom magam erre a beszélgetésre, és aztán az egész egy nagy csalódás lett!” (Rosa *).

AMIKOR kicsi voltál, ha nem tudtál valamit, valószínűleg azonnal a szüleidhez szaladtál, hogy megkérdezd tőlük. Mindent elmondtál nekik, minden gondolatodat és érzésedet, akár apróság volt, akár fontos dolog – és adtál a véleményükre.

Most viszont talán már úgy érzed, hogy a szüleid nem értenek meg. „Egyik este a vacsoránál sírva fakadtam, és elmondtam a szüleimnek, mi bánt – mondja Edina. – Meghallgattak, de úgy tűnt, hogy nem értik, mi a baj.” Mi lett a beszélgetésből? „Bementem a szobámba, és tovább sírtam.”

Az is lehet, hogy nem akarsz mindig mindent elmondani a szüleidnek. „Sok mindenről beszélgetek apuékkal – meséli Christopher. – De nem akarom, hogy mindig minden gondolatomat tudják.”

Baj, ha valamit nem mondasz el a szüleidnek? Nem, ha ezzel nem csapod be őket (Példabeszédek 3:32). De függetlenül attól, hogy megértenek-e a szüleid, vagy hogy akarsz-e velük beszélni valamiről, vagy sem, az biztos, hogy fontos beszélgetned velük, nekik pedig tudniuk kell arról, hogy mi történik veled.

Beszélj, beszélj, beszélj!

Bizonyos szempontból a szülőkkel való beszélgetés hasonlít ahhoz, mint amikor elindulsz valahova autóval. Ha úttorlaszhoz érsz, nem fordulsz vissza, hanem keresel egy másik utat. Vegyünk két szituációt.

 1. úttorlasz: Beszélni szeretnél a szüleiddel, de úgy érzed, hogy nem figyelnek rád. „Nehéz beszélgetnem apuval – mondja Lea. – Néha beszélek hozzá, és egyszer csak ezt kérdezi: »Ne haragudj, mondtál valamit?«”

KÉRDÉS: Mit tehet Lea, ha muszáj megbeszélnie egy problémát az apukájával? Legalább három lehetősége van.

A lehetőség

Ráförmed az apukájára. Ezt mondja neki: „ Apa, ez fontos, figyelj már!”

B lehetőség

Nem mondja el, amit akart. Egyszerűen ott hagyja az apukáját, és nem osztja meg vele a gondjait.

C lehetőség

Vár, és egy alkalmasabb időpontban újra előhozza a témát. Beszélhet négyszemközt az apukájával, vagy akár le is írhatja neki egy levélben a problémáját.

Szerinted melyik lenne a legjárhatóbb út a három közül? ․․․․․

Nézzük meg mind a három lehetőséget, és azt, hogy hova vezethetnek. Lea apukájának sok minden leköti a figyelmét, és nem veszi észre, hogy a lánya zaklatott. Ezért ha Lea az A lehetőséget választja, az apukája talán nem is fogja érteni, hogy miért kiabál. Csak mert Lea felemeli a hangját, még nem biztos, hogy az apukája jobban fog figyelni rá, és Lea sem lenne tisztelettudó a szüleivel (Efézus 6:2). Ez a lehetőség nem vezetne eredményre.

A B lehetőség tűnik a legkönnyebbnek, ám nem ez a legokosabb választás. Miért? Mert „meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés, de a tanácsadók sokaságában megvalósulnak” (Példabeszédek 15:22). Ha Lea szeretné jól megoldani a problémáját, beszélnie kell a szüleivel. A szülei pedig csak akkor tudnak neki segíteni, ha tudják, mi a helyzet. Beszélgetés nélkül egyik sem fog menni.

Ha viszont Lea a C lehetőséget választja, akkor nem fog egy „úttorlasz” miatt zsákutcába kerülni a beszélgetés. Egy másik időpontban megpróbálja újból felhozni a témát. Ha pedig úgy dönt, hogy ír egy levelet, akkor máris jobban érezheti magát. A levélírás abban is segíthet neki, hogy konkrétan meg tudja fogalmazni, mit szeretne mondani, és amikor az apukája olvasni fogja a levelet, biztos, hogy figyelni fog rá. Pontosan tudni fogja, hogy mit szeretett volna mondani neki Lea, és jobban meg tudja majd érteni őt. Vagyis a C lehetőség mindkettőjüknek jó lenne.

Mi mást tehetne még Lea? Írd le, ha eszedbe jut valami. Azt is írd le, hogy ez a lehetőség milyen eredményhez vezetne.

․․․․․

 2. úttorlasz: A szüleid szeretnének beszélgetni veled, de neked nincs hozzá kedved. „Semmi sem rosszabb annál, mint amikor nehéz napod volt az iskolában, és amint hazaérsz, kérdésáradat fogad – mondja Sári. – Szeretném elfelejteni az iskolát, de a szüleim azonnal kérdezgetni kezdenek: »Milyen volt a napod? Minden rendben volt?«” Afelől semmi kétség, hogy Sári szülei jót akarnak. De ő ezt mondja: „Olyan nehéz a suliról beszélni, amikor fáradt és feszült vagyok.”

KÉRDÉS: Mit tehet Sári? Ő is legalább három lehetőség közül választhat.

A lehetőség

Lezárja a beszélgetést. Ezt mondja: „Hagyjatok békén! Nincs kedvem beszélgetni.”

B lehetőség

Belemegy a beszélgetésbe. Sári feszült, de kényszeredetten válaszolgat a szülei kérdéseire.

C lehetőség

Hagyja az iskola témát, és valami másról beszélget a szüleivel. Azt mondja a szüleinek, hogy inkább máskor beszéljenek arról, hogy mi történt az iskolában, amikor majd jobb hangulatban lesz. Aztán őszinte érdeklődéssel megkérdezi a szüleit: „Nektek hogy telt a napotok? Minden rendben volt?”

Szerinted melyik lenne a legjárhatóbb út a három közül? ․․․․․

Most ismét nézzük meg egyesével a lehetőségeket, és lássuk, milyen eredményhez vezetnének.

Sári már eleve feszült, és nincs kedve beszélgetni. Ha az A lehetőséget választja, a feszültség nem fog elmúlni, és ráadásul még azért is rosszul fogja érezni magát, mert ráförmedt a szüleire (Példabeszédek 29:11).

Sári szülei sem örülnének a kitörésének, és az utána következő hallgatásnak sem. Lehet, hogy arra következtetnének, hogy Sári titkolódzik, és talán még inkább szeretnék, ha beszélgetne velük. Ez persze Sárit csak még jobban idegesítené. Ez a lehetőség nem vezetne eredményre.

A B lehetőség egyértelműen jobb választás az A lehetőséghez képest, hiszen Sári és a szülei legalább beszélgetnének. De mivel a beszélgetés kényszerű lenne, sem Sári, sem a szülei nem érnék el azt, amit szeretnének: egy könnyed, nyílt beszélgetést.

Ha azonban Sári a C lehetőséget választja, jobban fogja érezni magát, hiszen az iskola témát félretették egy időre. A szülei is örülnének, ha Sári megpróbálna velük beszélgetni. Minden kétséget kizáróan ez a megoldás lenne a legcélravezetőbb, mert a szülők is, és Sári is követnék a Filippi 2:4-ben található alapelvet: „Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is” (Katolikus fordítás).

[Lábjegyzet]

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Miért lesz gördülékenyebb a beszélgetés, ha megfelelő időpontot választasz hozzá? (Példabeszédek 25:11)

▪ Miért éri meg a fáradságot beszélgetni a szüleiddel? (Jób 12:12)

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

FÉLREÉRTETT SZAVAK?

Nehéz beszélgetned a szüleiddel? Lehet, hogy ők nem azt értik a szavaidon, amit mondani szeretnél nekik.

Amikor azt mondod:

„Nem akarok erről beszélni.”

A szüleid ez alatt azt érthetik:

„A barátaimnak szívesen elmondom a gondolataimat és az érzéseimet, de ti nem vagytok olyan fontosak az életemben, hogy nektek is megnyíljak.”

Amikor azt mondod:

„Úgysem értenétek meg.”

A szüleid ez alatt azt érthetik:

„Túl idősek és régimódiak vagytok. Úgysem tudnátok megérteni az én világomat!”

 [Kiemelt rész/képek a 21. oldalon]

MIT MONDANAK MÁS FIATALOK?

„Elmondtam a szüleimnek, hogy milyen problémám van az iskolában, és meglepődtem, hogy mennyire figyeltek. A segítségükkel nem volt nehéz megoldást találni” (Natalie).

„Nem mindig könnyű beszélgetni a szülőkkel. De amikor megnyílsz nekik, és beszélgetsz velük, az olyan érzés, mintha egy nagy kő esne le a szívedről” (Devenye).

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

NÉHÁNY SZÓ A SZÜLŐKHÖZ

Lelkiismeretes szülőként talán azon tűnődsz, hogy megközelíthetőnek tartanak-e a gyermekeid. Olvasd el, hogy mit mondott néhány fiatal az Ébredjetek!-nek arról, hogy miért nem beszélnek szívesen a szüleikkel. Aztán tedd fel magadnak az itt található kérdéseket, és keresd ki a megadott bibliaverseket.

„Nehezen szánom rá magam, hogy beszélgessek apuval, mert nagyon sok tennivalója van a munkahelyén is, és a gyülekezetben is. Olyan, mintha sohasem lenne alkalmas időpont arra, hogy beszélgessünk” (Andrew).

„Akaratlanul is azt sugallom a gyermekeimnek, hogy túl elfoglalt vagyok, és nincs időm beszélgetni velük? Ha igen, mit tehetnék, hogy ne érezzék ezt? Mikor tudnánk rendszeresen beszélgetni?” (5Mózes 6:7).

„Sírva mentem oda anyuhoz, mert összevesztem valakivel az iskolában. Arra vágytam, hogy megvigasztaljon, de ehelyett csak leszidott. Azóta semmi fontosat nem mondtam el neki” (Kenji).

„Mi az első reakcióm, amikor a fiam vagy a lányom beszél nekem a problémáiról? Még ha nem is csinált mindent jól, meg tudnám állni, hogy ne azonnal adjak neki tanácsot, hanem először együtt érzőn végighallgassam?” (Jakab 1:19).

„A szülők szinte mindig felidegesítik magukat, amikor velünk beszélgetnek, pedig megígérik, hogy nem lesznek mérgesek. Mi, fiatalok, ilyenkor úgy érezzük, hogy elárultak minket” (Rachel).

„Ha valami olyasmit mesél el a gyermekem, aminek nem örülök, mit tehetnék, hogy ne reagáljak olyan hirtelen?” (Példabeszédek 10:19).

„Nem egyszer volt már úgy, hogy elmondtam anyunak egy nagyon személyes dolgot, ő pedig továbbmondta a barátnőinek. Sokáig nem tudtam megbízni benne” (Chantelle).

„Figyelembe veszem a lányom vagy a fiam érzéseit, és nem mondom el másoknak, ha megosztanak velem valami személyeset?” (Példabeszédek 25:9).

„Olyan sok mindenről szeretnék beszélgetni a szüleimmel. Csak az kellene, hogy segítsenek belefogni” (Courtney).

„Mi lenne, ha én kezdeményezném a beszélgetést? Mikor lenne a legjobb beszélgetnünk?” (Prédikátor 3:7).

[Kép a 19. oldalon]

Egy „úttorlasz” miatt nem kell hogy zsákutcába kerüljön a beszélgetés. Meg tudod találni a módját, hogy beszélgess a szüleiddel!