A színpompás jégmadár

EGY türkiz- vagy acélkék színű valami tűnik el a patak vizében, majd rövidesen felbukkan és a magasba röppen, csőrében egy hallal. Gyakran így pillantjuk meg először a színpompás jégmadarat, melynek testéhez viszonyítva nagy feje és csőre van. Azonban nem mindegyik jégmadárfajra jellemző, hogy halat eszik. Néhány gyíkokra, kígyókra vagy rákokra vadászik, és rovarokra is, amelyeket röptükben kap el. Sőt, a jégmadaraknak csupán az egyharmada él vízközelben. Előfordulhatnak a sűrű trópusi erdőkben, a korallszigeteken, de akár még a sivatagokban is. Az egyik sivatagi jégmadár a vöröshasú halción, amely Ausztrália középső, száraz vidékén él.

Azok a fajok, amelyek halat esznek, a halfogás mesterei. A madár általában először türelmesen vár egy ágon, és fürkészi a vizet. Ha meglát egy halat, felkészül, hogy lecsapjon. Ösztönösen figyelembe veszi a fénytörést, ugyanis emiatt a hal máshol látszik, mint ahol valójában van. Majd a víz felé veti magát, miközben néhány sebes szárnycsapással lendületet ad magának. Ha a hal a víz felszínéhez közel úszik, a madár egyszerűen csak kirántja a vízből. Más esetben azonban behúzza a szárnyait, és mint egy szigony, sebesen a vízbe csapódik. „Az egész mutatvány elképesztő ügyességről tesz tanúbizonyságot, amelyet pillanatnyi megingás vagy zavar nélkül hajt végre a madár” – írja A madarak élete című könyv. A jégmadár egyszerre akár több halat is képes elkapni. A hidegebb vidékeken néhányan megfigyelték, hogy még a vékony jeget is áttörte, hogy elkapja zsákmányát. Ausztráliában pedig látták, hogy az azúr jégmadár olyan apró víziállatkákat kapdosott össze, amelyeket megzavartak a folyóban élelmet kereső kacsacsőrű emlősök.

 Nász és fészekrakás

A jégmadár udvarlási ceremóniája igen szórakoztató. Néhány faj légi kergetőzés során választ párt, majd a hím bemutatja fészekrakó tudományát. A ceremóniához néha még az etetés is hozzátartozik: a hím egy falat ízletes ételt kínál fel a párjának, hogy megcsillogtassa rátermettségét.

A jégmadarak nem olyan fészket építenek, mint a többi madár. Néhány faj alagutat váj egy árok vagy a folyópart falába, vagy éppen egy kavicsbányában, és az alagút végén készíti el a fészkét. Mások nyulak vackába vagy faodúba telepednek be.

Ahhoz, hogy a jégmadarak ki tudják alakítani az üreget a földben, előbb egy körülbelül 1 méter hosszú alagutat kell vájniuk. Ám nem könnyű elkezdeni ezt a munkát. Néhány faj úgy áll neki, hogy a csőrével egyenesen nekirepül a folyópart falának, ami igen kockázatos művelet, hiszen a madár elkábulhat, vagy akár még el is pusztulhat. Új-Guinea trópusi esőerdőiben és Észak-Ausztráliában a paradicsom lesőmadár általában egy termeszvárba vájja az üregét. Úgy tűnik, hogy a rovarokat nem zavarja a betolakodó. A madarak a költés után kiköltöznek, a termeszek pedig nekilátnak, hogy helyrehozzák az otthonukat.

A fiókák gondozása is nehéz feladat elé állíthatja a jégmadarakat. Afrikában megfigyelték, hogy egy jégmadárpár mindennap 60-70 halat vitt az öt fiókájának, azonkívül, hogy saját magukról is gondoskodtak. Egyszer pedig egy hím sikeresen felnevelte a fészekaljat, pedig a párja 4 nappal azelőtt elpusztult, hogy a fiókák kikeltek volna. Néhány fajra jellemző, hogy a szülőknek besegítenek olyan madarak, akik éppen nem költenek: melegen tartják a tojásokat, később pedig gondot viselnek az apróságokról.

Írországtól a Salamon-szigetekig

Az egyik jégmadárfaj, az Alcedo atthis, melyet szintén jégmadárként ismerünk, sokfelé elterjedt: északnyugatról délkelet felé, Írországtól Európán és Oroszországon át egészen a Salamon-szigetekig mindenütt megtalálható. Mivel olyan vidékeken is előfordul, ahol a telek általában nagyon hidegek, egyike annak a néhány költöző jégmadárfajnak, melyek akár 3000 kilométeres távolságot is megtesznek. Sok ilyen jégmadár (Alcedo atthis) él Izraelben a Galileai-tenger partján és a Jordán folyó mentén, csakúgy, mint más jégmadárfajok, például a tarka halkapó és a fehértorkú halkapó. Jézus Krisztus valószínűleg megfigyelte ezeket az elegáns madarakat és az életmódjukat. (Lásd a  „Figyeljétek meg gondosan az ég madarait” című kiemelt részt.)

Az egyik nagyon jól ismert jégmadár az Ausztráliában honos óriás halción, más néven kacagó kokabura. * 43 centiméter hosszú, és egy erős, 8 centiméteres csőrrel van felfegyverkezve. Ez a többnyire barna színű madárfaj gyakori vendég az ausztrál kertekben. A kacagó kokabura, mely éles, kacagó kiáltásáról ismert, félelmetes vadász: étlapján akár 1 méter hosszú kígyók is szerepelhetnek.

Bár a jégmadaraknak kevés természetes ellenségük van, a számuk csökken, ha szennyezik a folyókat, vagy ha kiirtják az erdőket, ahol élnek. Körülbelül 25 jégmadárfaj került fel a veszélyeztetett fajok listájára. A mérsékelten veszélyeztetett és a súlyosan veszélyeztetett kategóriákba sorolták őket. Reméljük, hogy a természetvédelem érdekében tett erőfeszítések segítenek, hogy fennmaradjanak ezek a szemet gyönyörködtető és gyakran mókás madarak.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

 „FIGYELJÉTEK MEG GONDOSAN AZ ÉG MADARAIT”

Jézus Krisztus gondosan megfigyelte az élővilágot maga körül, és gyakran felhasználta a megfigyeléseit egy-egy jól átgondolt szemléltetésben, amellyel valamilyen erkölcsi tanulságot vagy szellemi igazságot tanított a hallgatóinak. Például ezt mondta: „Figyeljétek meg gondosan az ég madarait, mert nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek tárházakba, égi Atyátok mégis táplálja őket. Hát nem értek ti többet náluk?” (Máté 6:26). Milyen megindító az a tudat, hogy Isten ennyire szereti az embereket!

[Kép a 16. oldalon]