Fiatalok kérdezik

Baj, ha egy kis magánéletet szeretnék?

Tegyél egy ✔-t ahhoz a válaszhoz, amelyik rád illik.

1. A szobádban vagy, az ajtód csukva, a testvéred pedig kopogás nélkül beront hozzád.

◯ „Semmi gond, én is ugyanezt csinálom vele.”

◯ „Micsoda faragatlanság! Mi van, ha éppen öltözködöm?”

2. Telefonon beszélgetsz az egyik barátoddal, és nyilvánvaló, hogy az anyukád, aki hallótávolságon belül van, hallgatózik.

◯ „Semmi gond, nincs semmi rejtegetnivalóm.”

◯ „De kínos! Olyan, mintha kémkedne utánam.”

3. Éppen csak hazaértél, és a szüleid máris kérdésekkel bombáznak: „Hol voltál? Mit csináltál? Kivel voltál?”

◯ „Semmi gond, általában úgyis elmondok nekik mindent.”

◯ „De idegesítő! Miért nem bíznak meg bennem?”

KISKORODBAN talán nem volt fontos számodra a magánélet. Ha a kistestvéred fogta magát és bejött a szobádba, örültél a társaságának. Ha a szüleid kérdeztek tőled valamit, habozás nélkül válaszoltál. Akkoriban az életed nyitott könyv volt a családod előtt. De most olykor talán azt kívánod, bárcsak becsukhatnád ezt a könyvet. A 14 éves Corey * ezt mondja: „Szeretném, ha nem kellene mindenről beszámolnom.”

Miért vágysz most hirtelen magánéletre? Részben azért, mert kezdesz felnőni. Például mivel tinédzserkorban változik a tested,  lehet, hogy zavarban vagy a külsőd miatt, és ez még a családod körében is gondot okozhat neked. Ezenkívül, ahogy idősebb leszel, vágyat érzel arra, hogy egyedül merengj el dolgokon. Ez annak a jele, hogy „gondolkodóképességet” fejlesztesz ki, egy olyan képességet, amelyet a Biblia dicséretesnek tart egy fiatalnál (Példabeszédek 1:1, 4; 5Mózes 32:29). Még Jézus is elvonult „egy elhagyatott helyre”, ahol elmélkedhetett (Máté 14:13).

Természetesen még mindig a szüleid felügyelete alá tartozol, nekik pedig joguk van tudni, hogy mi történik veled (Efézus 6:1). Te viszont azt szeretnéd, ha hagynának felnőni. Miközben azon igyekszel, hogy összehangold az ő igényüket a te szükségleteddel, nézeteltérések adódhatnak. Hogyan küzdhetsz meg ezzel a nehézséggel? Vizsgáljunk meg két problémás területet.

Amikor egyedüllétre vágysz

Számos érthető oka van annak, hogy egyedül akarsz lenni. Talán csak szeretnél ’egy kicsit megpihenni’ (Márk 6:31). Vagy amikor imádkozni akarsz, szeretnéd alkalmazni Jézus tanácsát, amelyet a tanítványainak adott: „menj be a szobádba, és miután bezártad az ajtódat, imádkozz Atyádhoz” (Máté 6:6; Márk 1:35). A bökkenő csak az, hogy amikor bezárkózol a szobádba (ha van saját szobád), a szüleid nem azt gondolják, hogy imádkozol. A testvéreid pedig egyszerűen nem értik meg, hogy szeretnél egyedül lenni.

Amit megtehetsz: Ahelyett, hogy tiltott övezetté nyilvánítanád a szobádat, és mindenkivel veszekednél, aki bejön, próbáld ki a következőket:

● Állíts fel néhány ésszerű alapszabályt a testvéreidnek, hogy magadra is legyen időd. Ha szükséges, kérd meg a szüleidet, hogy segítsenek ebben.

● Próbáld megérteni a szüleid nézőpontját. „Időnként a szüleim nyomoznak utánam – mondja a 16 éves Rebekah. – De őszintén szólva, ha szülő lennék, én is nyomoznék a gyerekem után, különösen mivel nagyon jól tudom, hogy milyen kísértésekkel néznek szembe a fiatalok.” Rebekához hasonlóan te is megérted, miért aggódnak a szüleid? (Példabeszédek 19:11).

 ● Őszintén kérdezd meg magadtól: Adtam okot a szüleimnek arra, hogy azt gondolják, amikor az ajtóm zárva van, valami rosszban sántikálok? Vajon annyira titkolózom, hogy a szüleimnek kémkedniük kell utánam? Általában elmondható, hogy minél nyitottabb vagy a szüleiddel, annál kevésbé lesznek gyanakvóak. *

Hogyan valósítsd meg? Írd le, hogyan vethetnéd fel ezt a témát a szüleidnek:

․․․․․

Amikor barátokat szerzel

Természetes, hogy tinédzserkorban szeretnél barátokat szerezni. Az is természetes, hogy a szüleid kíváncsiak, kik a barátaid, és mivel töltitek az időtöket. A szüleidnek ez a feladatuk, ezzel csupán a szülői szerepüknek tesznek eleget. Neked azonban úgy tűnhet, hogy az aggódásuk már-már beteges. A 16 éves Amy ezt mondja: „Csak azt szeretném, ha anélkül e-mailezhetnék, hogy a szüleim a vállam fölött kukucskálnának, és anélkül telefonálhatnék, hogy tízpercenként megkérdeznék, kivel beszélek.”

Amit megtehetsz: Ne hagyd, hogy a barátságok ápolása falat emeljen közéd és a szüleid közé, inkább próbáld ki a következőket:

● Beszélj nyíltan a barátaidról, és tedd lehetővé, hogy a szüleid megismerjék őket. Nyilván nem szeretnéd, hogy a szüleid nyomozzanak utánad. De ugyan mi mást tehetnének, ha rejtély számukra, hogy kik a barátaid? Ne feledd el, hogy a szüleid tudják, hogy a barátok nagy hatással lehetnek rád (1Korintusz 15:33). Minél többet tudnak a szüleid azokról, akikkel az idődet töltöd, annál kevésbé fognak aggódni amiatt, hogy kiket választasz barátaidnak.

● Tisztelettudóan beszélj a szüleiddel a helyzetről. Ne bíráld őket azzal, hogy mindenbe beleütik az orrukat. Inkább valami ehhez hasonlót mondhatnál: „Úgy érzem, hogy semmit sem tudok bizalmasan elmondani a barátaimnak, és minden szavamat bírálat éri. Ezért még az is nagyon nehéz, hogy hétköznapi dolgokról beszélgessek velük.” Lehet, hogy a szüleid egy kicsit több szabadságot fognak adni neked a barátaiddal kapcsolatban (Példabeszédek 16:23).

● Légy őszinte magadhoz: magánéletre vágysz, vagy szeretnél valamit eltitkolni? Brittany,  aki 22 éves, ezt mondja: „Ha a szüleiddel laksz, és ők aggódnak valami miatt, akkor így kellene gondolkodnod: »Nem csinálok semmi rosszat, miért kellene titkolóznom?« De ha titkolnivalód van, akkor máshonnan fúj a szél.”

Hogyan valósítsd meg? Írd le, hogyan vethetnéd fel ezt a témát a szüleidnek:

․․․․․

A magánélet és te

Most lehetőséged lesz megoldásokat találni a magánélettel kapcsolatos nehézségedre.

1. lépés: Határozd meg a problémát.

Milyen területen szeretnél több önállóságot?

․․․․․

2. lépés: Vedd figyelembe a szüleid nézőpontját.

Szerinted, mi aggaszthatja a szüleidet?

․․․․․

3. lépés: Dolgozz a megoldáson.

a) Írj le legalább egy okot, amivel talán akaratlanul is hozzájárulsz a problémához:

․․․․․

b) Milyen változtatásokat tehetnél ezzel kapcsolatban?

․․․․․

c) Szerinted hogyan segíthetnének a szüleid megoldani a problémát?

․․․․․

4. lépés: Beszéljétek meg.

Egy alkalmas időpontban beszéld meg a szüleiddel, amiket ide leírtál.

[Lábjegyzetek]

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

● Miért van joga a szüleidnek érdeklődni afelől, hogy mi történik veled?

● Ha erőfeszítést teszel azért, hogy jobb legyen a kommunikáció közted és a szüleid közt, az hogyan járul hozzá ahhoz, hogy később más felnőttekkel is kommunikálni tudj?

[Kiemelt rész/képek a 19. oldalon]

MIT MONDANAK MÁS FIATALOK?

„Ha a fiatalok nyíltak a szüleikkel, akkor a szülők nem érzik majd úgy, hogy feltétlenül el kell olvasniuk a gyermekeik e-mailjeit és SMS-eit ahhoz, hogy megtudják, mi történik velük.”

„Nem lennék mérges, ha a szüleim elolvasnák az e-mailjeimet. Ha egy munkaadónak joga van elolvasni az alkalmazottai e-mailjeit, akkor miért ne lenne joga egy szülőnek elolvasni a gyermekei e-mailjeit?”

„A szülők nem szeretnék, ha a gyermeküknek baja esne, ezért időnként úgy tűnhet, hogy beleavatkoznak a gyermekeik magánügyeibe. Látszólag ez nem fair. De őszintén szólva, ha szülő lennék, valószínűleg én is ezt tenném.”

[Képek]

Eden

Kevin

Alana

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

NÉHÁNY SZÓ A SZÜLŐKHÖZ

● A fiad a szobájában van, és az ajtó be van csukva. Bemehetsz kopogás nélkül?

● A lányod sietve indult az iskolába, és otthon felejtette a telefonját. Elolvashatod az SMS-eit?

Nem könnyű válaszolni ezekre a kérdésekre. Egyrészről jogod van tudni, hogy mi történik a gyermekeddel, és kötelességed megvédeni őt. Másrészről nem őrködhetsz felette örökké, és nem figyelheted árgus szemmel minden lépését. Hogyan lehetsz kiegyensúlyozott?

Először is, fel kell ismerned, hogy a tinédzserek nem feltétlenül azért vágynak arra, hogy egyedül legyenek, mert valami rosszat akarnak csinálni. Gyakran ez a felnőtté válás természetes része. A magánélet segít a fiataloknak „bontogatni a szárnyaikat”: barátokat szereznek, és az ’értelmi képességüket’ használva végiggondolják, hogyan oldhatják meg a problémáikat (Róma 12:1, 2). Segít, hogy fejlesszék a gondolkodóképességüket, amelyre szükségük van ahhoz, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak (1Korintusz 13:11). Arra is lehetőséget ad, hogy elmélkedjenek, mielőtt választ adnak nehéz kérdésekre (Példabeszédek 15:28).

Másodszor, fel kell ismerned, hogy ha megpróbálod a gyermeked minden lépését szabályozni, az sértődéshez és lázadáshoz vezethet (Efézus 6:4; Kolosszé 3:21). Vajon ez azt jelenti, hogy szabadjára kell engedned őt? Nem, hiszen mint szülő még mindig te vagy a felelős érte. A cél az, hogy a gyermeked kiiskolázott lelkiismeretre tegyen szert (5Mózes 6:6, 7; Példabeszédek 22:6). Jobb eredményt érsz el, ha vezetésről gondoskodsz, mint ha állandóan őrködsz felette.

Harmadszor, beszéld meg a dolgot a gyermekeddel. Hallgasd meg, hogy mi zavarja. Tudnál időnként engedni a kérésének? (Filippi 4:5). Mondd el, hogy megengeded neki, hogy többet legyen egyedül, ha nem él vissza a bizalmaddal. Tedd világossá, milyen következményekkel jár az, ha engedetlen, és legyél következetes, amikor az szükséges. Biztos lehetsz benne, hogy gondos szülő maradhatsz akkor is, ha lehetővé teszed a gyermekednek, hogy többet legyen egyedül.

[Kép a 20. oldalon]

A bizalom olyan, mint a fizetés: meg kell dolgozni érte