Motoros repülés

AZ EMBEREK évszázadokon át álmodoztak a repülésről. Ám az embernek nem elég erős az izomzata ahhoz, hogy felemelkedjen a levegőbe. 1781-ben James Watt készített egy gőzgépet, mely forgó meghajtást tudott létrehozni, majd az ötletét továbbfejlesztve 1876-ban Nikolaus Otto épített egy belső égésű motort. Az ember most már rendelkezett egy olyan motorral, mely képes meghajtani egy repülő szerkezetet. De ki tudott építeni egy ilyen gépet?

A Wright fivérek, Wilbur és Orville már azóta szerettek volna repülni, hogy kisfiúként megtanultak sárkányt eregetni. Később bicikliket gyártottak, és így műszaki ismeretekre tettek szert. Felismerték, hogy a repüléssel kapcsolatban az a legnehezebb feladat, hogy irányítható gépet tervezzenek. Egy repülő, melyet nem lehet egyensúlyban tartani a levegőben, épp olyan használhatatlan, mint egy kormányozhatatlan bicikli. Wilbur megfigyelte a repülő galambokat, és észrevette, hogy irányváltoztatáskor bedőlnek abba az irányba, melybe fordulnak, éppen úgy, mint egy biciklis. Arra a következtetésre jutott, hogy irányváltoztatáskor a madarak úgy tudják megőrizni az egyensúlyukat, hogy elcsavarják a szárnyaik végét. Innen jött az ötlet, hogy elcsavarható szárnyat épít.

1900-ban Wilbur és Orville épített egy repülőgépet, melyet elcsavarható szárnyakkal szereltek fel. Először sárkányrepülőként reptették, majd pedig mint siklórepülőt próbálták ki. Rájöttek, hogy három kormányra van szükség ahhoz, hogy a repülőt fel-le, jobbra-balra, illetve a hossztengelye mentén orsózva lehessen mozgatni. Az azonban csalódást okozott nekik, hogy a szárnyak nem hoztak létre elég felhajtóerőt. Ezért építettek egy szélcsatornát, és több száz formájú szárnnyal próbálkoztak, mire kikísérletezték a megfelelő formájú, méretű és állásszögű szárnyat. 1902-ben egy újonnan épített repülőgéppel elsajátították, hogyan lehet egyensúlyban tartani a gépet a levegőben. Már csak be kellett szerelniük egy motort a gépbe. Vajon sikerült nekik?

Készíteniük kellett egy saját motort. A szélcsatorna használata során szerzett ismereteik alapján légcsavart tudtak tervezni, ami nem volt könnyű feladat. Végül 1903. december 17-én beindították a motort, suhogni kezdtek a légcsavarok, a gép pedig felemelkedett a jeges szél hátán. Orville ezt mondta: „Megvalósítottuk az álmunkat, mely gyermekként lázba hozott minket. Megtanultuk, hogyan kell repülni.” A két testvér világhírű lett. De hogyan sikerült felemelkedniük a levegőbe? A természet segítségével.

[Kép a 4. oldalon]

A Wright-féle „Flyer–I”, 1903, Észak-Karolina (a kép csak illusztráció)