Boldog vagyok a korlátaim ellenére

José Godofredo Várguez elmondása alapján

Egészségesen születtem, és úgy nőttem fel, mint bármelyik gyerek. Tizenhét évesen ipari hegesztőként kezdtem dolgozni. Két évvel később éppen egy magas állványon hegesztettem, nagyfeszültségű vezetékek közelében, amikor esni kezdett az eső. Hirtelen hatalmas áramütés ért, 14 méter magasból a földre zuhantam, és elvesztettem az eszméletem. Három hónapig feküdtem kómában. Amikor felébredtem, csak a fejemet tudtam mozgatni. Nyaktól lefelé lebénultam. Úgy éreztem, mindennek vége.

ELŐSZÖR haragudtam Istenre, és azt kérdeztem, miért nem hagyott meghalni. Még az öngyilkosságot is fontolgattam. Több vallási csoportot felkerestem, de sehol sem kaptam valódi vigaszt, és nem tudtak válaszolni az Istennel kapcsolatos kérdéseimre. Tulajdonképpen még csak nem is buzdították az embereket arra, hogy éljenek összhangban a Biblia tanításaival és irányadó mértékeivel. Amikor édesanyám 1981-ben meghalt, elkezdtem inni és szerencsejátékot űzni. Úgy gondoltam, hogy Isten a fogyatékosságom miatt elnézi nekem, ha lerészegedek. Ezenkívül erkölcstelenül éltem, mivel élettársi kapcsolatom volt egy nővel.

Gyökeresen megváltozik a gondolkodásom

Harminchét évesen találkoztam először Jehova Tanúival. Korábban az édesanyám mindenféle mendemondákat hallott a Tanúkról, ezért mindig azt mondta, hogy az összes vallás között az övék a legrosszabb. Én azonban behívtam őket a lakásomba. Úgy véltem, hogy jól ismerem a Bibliát, ezért az volt a feltett szándékom, hogy bebizonyítom nekik, tévednek. Ám rá kellett döbbennem, milyen csekély az ismeretem. Mi több, elámultam azon, hogy a Tanúk a Bibliából válaszolnak az összes kérdésemre. Hamarosan meggyőződtem arról, hogy megtaláltam az igazságot.

Az élettársam sajnos nem fogadta el az új hitnézeteimet, ezért szétköltöztünk. Továbbra is arra törekedtem, hogy megtisztítsam az életemet, és hogy összhangba hozzam a viselkedésemet és a gondolkodásomat a Biblia tanításaival. Isten abban is segített, hogy képes legyek  elfogadni a balesetem következményeit. Ennek köszönhetően már 20 éve nagy örömet találok abban, hogy teljes idejű evangéliumhirdető vagyok. Sok ember kíváncsi rá, hogyan tudok boldogulni a korlátaim ellenére. Nos, nem vagyok egyedül. Velem lakik az öcsém, Ubaldo, aki Down-kóros. Ő is elfogadta a Biblia igazságát, és mindketten Jehovát szolgáljuk.

Jól együtt tudunk működni, és odafigyelünk egymásra. Amikor a szolgálatban veszünk részt, Ubaldo tolja a kerekes székemet, és kopogtat az ajtókon. Mialatt én a házigazdával beszélgetek, ő kikeresi a bibliaverseket, és bemutatja a témához illő kiadványt. Mindezen felül még más fizikai szükségleteimben is támogat. Én pedig gondoskodom az anyagi szükségleteinkről, méghozzá úgy, hogy kozmetikumokat árulok. A gyülekezet tagjai is sokat segítenek a főzésben, a házimunkában, és elkísérnek az orvoshoz. Ubaldo és én nagyon hálásak vagyunk nekik.

A keresztény gyülekezetben kiváltságomban áll vénként szolgálni, és a szellemi testvéreim mindig szívesen segítenek nekem kutatásokat végezni bibliai témákban. Egy tollal a számban húzom alá a fontos gondolatokat a tanulmányozási segédeszközökben.

Amikor az emberek megkérdezik tőlem, hogy boldog vagyok-e, teljes szívemből igennel felelhetek. Hogy is lehetne ez másképp! Megtaláltam az élet igazi értelmét, és reménykedhetek abban a csodálatos ígéretben, hogy Isten tökéletes egészséget ad a hűséges imádóinak az eljövendő Paradicsomban a földön (Ézsaiás 35:5, 6; Lukács 23:43).

[Kép a 24. oldalon]

José 18 évesen, egy évvel a baleset előtt

[Kép a 25. oldalon]

A testvérem, Ubaldo és én jól együttműködünk, miközben részt veszünk a szolgálatban Mexikóban

[Kép a 25. oldalon]

Az egyik Tanú kikeresi a verseket a Bibliámban, mialatt előadást tartok a Királyság-teremben

[Kép a 25. oldalon]

A gyülekezetünkből néhányan segítenek a főzésben és a házimunkában