Hogyan birkózhatsz meg a dadogással?

„Amikor dadogok, ideges leszek, ettől pedig még jobban dadogok. Olyan, mintha egy mély gödörben lennék, melyből nem tudok kimászni. Egyszer elmentem egy pszichológusnőhöz, és ő azt tanácsolta, hogy legyen egy barátnőm, mert a szex majd növeli az önbecsülésemet. Mondanom sem kell, soha többé nem mentem vissza hozzá. Egyszerűen csak azt szeretném, hogy fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok” (Rafael, 32 éves).

KÉPZELD EL, milyen lenne az életed, ha már attól is kiverne a veríték, hogy kérned kell egy buszjegyet az elárusítóhelyen, vagy beszéd közben meg-megakadnál, és ismételnéd a szavak elejét. Ez történik világszerte hatvanmillió emberrel, ami azt jelenti, hogy minden századik ember dadog. * Gyakran kinevetik vagy hátrányosan megkülönböztetik őket. Még az is előfordulhat, hogy nem tartják őket olyan intelligensnek, mert a problémás szavakat egyszerűbb, könnyebben kiejthető szavakkal helyettesítik.

Mi okozza a dadogást? Gyógyítható? Tehet valamit egy dadogó személy, hogy folyékonyabban tudjon beszélni? És hogyan segíthetnek mások?

Ismerjük az okokat?

Az ókorban némelyek azt hitték, hogy a dadogást gonosz szellemek okozzák, melyeket ki kell űzni. A középkorban a nyelvet okolták a dadogásért. Mi volt a „gyógymód”? Tüzes vas és csípős fűszerek. A későbbi évszázadokban a sebészek a nyelvben idegeket és izmokat metszettek el, sőt a mandulát is eltávolították. De egyetlen ilyen drasztikus módszerrel sem értek célt.

A modern kutatások arra engednek következtetni, hogy a dadogás hátterében több, együttesen jelentkező ok állhat. Az egyik talán azzal van kapcsolatban, hogy hogyan reagál a dadogó személy a stresszre. Egy másik ok feltehetően a genetikában keresendő, ugyanis a dadogók 60 százalékának vannak dadogó rokonaik. Ezenkívül az agyi képalkotás módszerével végzett kutatások szerint a dadogó személyek agya másképpen dolgozza fel a szavakat. Némelyek „talán azelőtt szólalnak meg, hogy az agyuk kiadná az utasítást a szavak artikulálására” – jegyzi meg dr. Nathan Lavid a könyvében (Understanding Stuttering). *

A dadogást kiváltó fő ok tehát nem feltétlenül lelki eredetű, ahogyan azt korábban gondolták. „Más szavakkal, a dadogás leküzdése nem hit kérdése, vagyis nem azon múlik, hogy a dadogó elhiszi-e, hogy ő igenis képes folyékonyan beszélni” – írja egy könyv (No Miracle Cures). Ám a dadogók a beszédzavaruk miatt lelkileg sérülhetnek. Például tarthatnak bizonyos helyzetektől, mondjuk a nyilvánosság előtti beszédtől vagy a telefonálástól.

Segítség a dadogó embereknek

Érdekes, hogy a dadogók általában egyáltalán  nem, vagy kevésbé dadognak, ha énekelnek, suttognak, magukban vagy a háziállatukhoz beszélnek, másokkal kórusban mondanak valamit vagy utánoznak valakit. Továbbá a dadogó gyermekek 80 százaléka magától kinövi a dadogást. De mi a helyzet a fennmaradó 20 százalékkal?

Manapság vannak olyan beszédterápiák, melyek elősegítik a folyékony beszédet. Bizonyos technikáknak része az állkapocs, az ajkak és a nyelv ellazítása, valamint a rekeszlégzés. A pácienseket a „lágy hangindításra” is megtaníthatják, vagyis hogy rekeszizomból vegyenek rövid lélegzeteket, és amikor elkezdenek beszélni, engedjenek ki egy kis levegőt. Arra is buzdíthatják őket, hogy minden magánhangzót és bizonyos mássalhangzókat nyújtsanak meg. Így, miközben fokozatosan javul a beszéd tempója, egyre folyékonyabban tudnak beszélni.

Ezeknek a gyakorlatoknak a megtanulása talán csak néhány órát vesz igénybe, de ahhoz, hogy valaki sikeresen alkalmazza őket stresszhelyzetben, talán több ezer órát kell gyakorolnia.

Hány évesen érdemes elkezdeni a terápiát? Vajon bölcs lenne egyszerűen csak várni, hogy a gyermek majd magától kinövi a dadogást? A statisztikák szerint azoknak a gyermekeknek, akik már öt éve dadognak, kevesebb mint a 20 százaléka növi ki a dadogást. Egy könyv azt írja, hogy „ha a gyermek már hatéves, nem valószínű, hogy beszédterápia nélkül meg fog szűnni a dadogása” (No Miracle Cures). Ezért „a dadogó gyermekeket, amilyen hamar csak lehetséges, el kell vinni egy logopédushoz” – teszi hozzá a könyv. A gyermekek azon 20 százalékánál, akiknél nem szűnik meg a dadogás, körülbelül 60-80 százalékos arányban segít a beszédterápia *.

Légy reális!

Dr. Robert Quesal szakértő szerint, aki maga is dadog, a legtöbb dadogónak nem reális elvárnia magától, hogy minden helyzetben teljesen folyékonyan fog beszélni. Rafael, akit a cikk elején már idéztünk, nem tudta teljesen leküzdeni  a dadogást, de ma már folyékonyabban tud beszélni. Ezt mondja: „A problémám sokkal szembetűnőbb, ha nyilvánosság előtt kell olvasnom vagy beszélnem, vagy ha egy vonzó lány társaságában vagyok. Régebben elég félénk voltam, mert az emberek általában kinevettek. Az utóbbi időben azonban megpróbáltam olyannak elfogadni magam, amilyen vagyok, és igyekszem nem túl komolyan venni magam. Ha mostanában előfordul, hogy egy szót nem tudok kimondani, nevetek egyet, aztán próbálok lazítani, és folytatom a beszédet.”

Rafael szavai összhangban vannak azzal, amit egy dadogókért létrehozott amerikai alapítvány mond: „A dadogás legyőzése gyakran inkább azon múlik, hogy az ember le tudja-e küzdeni a dadogástól való félelmét, nem pedig azon, hogy milyen keményen harcol a dadogás ellen.”

Sokan, akik ezzel a beszédzavarral küzdenek, nem engedik, hogy a dadogás megakadályozza őket abban, hogy tartalmas életet éljenek. Például olyan hírességek is dadogtak, mint Sir Isaac Newton fizikus, Winston Churchill brit államférfi és James Stewart amerikai színész. Mások olyan területeken fejlesztik a képességeiket, ahol nem kell beszélni, például valamilyen hangszeren játszanak, festenek vagy megtanulják a jelnyelvet. Akik nem dadognak, értékeljék a dadogó emberek erőfeszítéseit. Amennyire csak tőlük telik, buzdítsák és támogassák őket.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 13. oldalon]

HOGYAN SEGÍTHETSZ VALAKINEK, AKI DADOG?

● Teremts nyugodt, fesztelen légkört. Napjaink rohanó világában a stresszes életmód gyakran súlyosbítja a dadogást.

● Ahelyett, hogy arra kérnéd, beszéljen lassabban, mutass példát azzal, hogy te magad lassabban beszélsz. Türelmesen hallgasd meg, ne szakítsd félbe. Ne fejezd be helyette a mondatot. Tarts szünetet, mielőtt válaszolsz.

● Ne kritizáld, és ne javítsd ki. Megfelelő szemkontaktussal, arckifejezéssel, testbeszéddel és szavakkal fejezd ki, hogy arra figyelsz, amit mond, nem pedig arra, ahogyan mondja.

● A dadogás ne legyen tabutéma. Ha barátságosan mosolyogsz, vagy időnként kedvesen elismered, hogy nem lehet neki könnyű, talán felszabadultabb lesz. Esetleg valami ilyesmit mondhatnál: „Mindannyiunkkal megesik, hogy nehezen tudjuk elmondani, amit szeretnénk.”

● És ami a legfontosabb: érezze, hogy elfogadod őt olyannak, amilyen.

[Kiemelt rész/kép a 14. oldalon]

„EGYRE KEVESEBBSZER DADOGTAM”

Víctor – aki éveken át dadogott, miközben a családjában óriási feszültségek voltak – terápia nélkül képes volt leküzdeni a beszédhibáját. Ő Jehova Tanúja, és beiratkozott a teokratikus szolgálati iskolába, melyet minden gyülekezetben hetente megtartanak. Noha az iskola nem azért jött létre, hogy beszédterápiát nyújtson, segít a tanulóknak, hogy jobban tudjanak beszélni, és hogy legyen önbizalmuk.

A Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát! című tankönyv „A dadogás leküzdése” rész alatt ezt írja: „nem szabad feladnod a küzdelmet . . . Ha előadásod lesz, jól készülj fel rá. Mélyedj el benne . . . Ha beszéd közben dadogni kezdenél, akkor amennyire csak lehetséges, őrizd meg a hangod és az előadásmódod nyugodtságát. Lazítsd el az állkapocsizmaidat, és rövid mondatokat mondj. Igyekezz nem ö-zni.”

Segített az iskola Víctornak? Így emlékszik vissza: „Mivel inkább arra koncentráltam, hogy mit fogok mondani, nem pedig arra, hogy hogyan, meg is feledkeztem a problémámról. Emellett persze sokat gyakoroltam, és így egyre kevesebbszer dadogtam.”