Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Csontritkulás – Lappangó betegség

Csontritkulás – Lappangó betegség

Csontritkulás – Lappangó betegség

A 19 éves Anna korábban anorexiában, azaz pszichés eredetű étvágytalanságban szenvedett. Már majdnem teljesen felépült, amikor egyszer szörnyű fájdalom hasított a hátába, és összeesett. Két keresztcsigolyája eltört, és a magassága 5 centimétert csökkent. Kiderült, hogy csontritkulása van.

A CSONTRITKULÁS, orvosi szóval élve az osteoporosis szó szerint azt jelenti, hogy ’lyukacsos csont’. Lappangó betegségnek nevezik, ugyanis gyakran nincsenek tünetei egészen addig, míg a csont annyira el nem gyengül, hogy egy hirtelen megterhelés, ütés vagy esés következtében eltörik. A csípőtáj, a bordák, a csigolyák és a csukló törése a legjellemzőbb. Az emberek általában úgy gondolják, hogy elsősorban gyenge, idősödő nőknek van csontritkulásuk. Ám Anna esete azt mutatja, hogy ez fiatalokkal is előfordulhat.

Súlyos egészségi gond

A Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány arról számol be, hogy „az Európai Unióban 30 másodpercenként eltörik valakinek a csontja csontritkulás miatt”. Az Egyesült Államokban 10 millió embernek van csontritkulása, és 34 millió ember van veszélynek kitéve, mivel kicsi a csonttömege. Továbbá az Egyesült Államok Országos Egészségügyi Intézete arról számol be, hogy „az ötven éven felüli emberek közül minden második nőnek és minden negyedik férfinak csontritkulás következtében valamikor el fog törni a csontja”. A kilátások nem éppen kecsegtetők.

Az Egészségügyi Világszervezet folyóirata arról ír, hogy az elkövetkező 50 éven belül világszerte megduplázódik azoknak a száma, akiknek csontritkulás miatt csonttörésük lesz. Ez az előrejelzés valószínűleg azon alapul, hogy a lakosság egyre idősödik. A következmények elég riasztóak. A csontritkulás sok esetben rokkanttá teszi a beteget, de akár még a halálát is okozhatja. A csípőcsonttörést szenvedett 50 év feletti betegek közel 25 százaléka 1 éven belül meghal a szövődmények miatt.

Kockázatnak vagy kitéve?

Közelmúltban készített tanulmányok feltárták, hogy a megbetegedés kockázatát jelentősen növeli az, hogy a csontritkulás örökölhető. Ha a családban jellemző a csípőtáji törés, akkor akár megduplázódhat annak a valószínűsége, hogy ez az utódokkal is megtörténik. Egy másik kockázati tényező az, ha a magzat alultáplált, mivel így gyermekkorában alacsonyabb lesz a csontsűrűsége. A kor előrehaladtával szintén nő a kockázat. Minél idősebb valaki, annál törékenyebb lesz a csontja. Bizonyos betegségek, például a Cushing-kór, a cukorbetegség, a pajzsmirigy-túlműködés ugyancsak hozzájárulhat a csontritkulás kialakulásához.

Az ösztrogén, amely fenntartja a csonttömeget, a változás korába lépő nők szervezetében csökken. Ez az oka annak, hogy közel négyszer annyi nőnek van csontritkulása, mint férfinak. Ha egy nőnek eltávolítják a petefészkét, a szervezetében ösztrogénhiány alakul ki, ezért idő előtt megkezdődhet a menopauza.

Az egyén étkezési szokásán és életmódján is sok múlik. Akinek kevés kalcium és D-vitamin jut a szervezetébe, nagyobb kockázatnak van kitéve. A nagy mennyiségű sófogyasztás hátrányos, mivel a só növeli a kalcium kiválasztódását a szervezetben. A túlzott alkoholfogyasztás, melyhez gyakran szegényes táplálkozás társul, szintén csontvesztést idézhet elő.

A bevezetőben említett Annának azért lett csontritkulása, mert rendellenesen táplálkozott. Ez tápanyaghiányhoz, alacsony testtömeghez és a menstruáció elmaradásához vezetett. Végül Anna szervezetében leállt az ösztrogéntermelés, és így elgyengültek a csontjai.

A mozgásszegény életmód ugyancsak közrejátszik a csontritkulás kialakulásában. A dohányzás is növeli a kockázatot, mivel csökkenti a csontokban levő ásványi anyagok tartalmát. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint minden nyolcadik csípőcsonttörés a dohányzásnak tudható be. Másfelől a tanulmányok rávilágítanak, hogy amikor valaki abbahagyja a dohányzást, lelassul a csontvesztés folyamata, és csökken a csonttörés kockázata.

A csontritkulás megelőzése

Már egész kicsi kortól törekedni kell a megelőzésre. Az ember csonttömege tinédzserkorára eléri a 90 százalékot. A kalcium elsősorban a csontokban fordul elő, és létfontosságú az erős csontszerkezethez. A kalcium fő forrásai a tej és a tejtermékek, mint például a joghurt és a sajt, a szardínia- és a lazackonzerv (amely a halak csontjait is tartalmazza), a mandula, a zabpehely, a szezámmag, a tofu és a sötétzöld levelű zöldségek.

A kalcium felszívódásához létfontosságú a D-vitamin. Ez a vitamin napfény hatására képződik a bőrben. Dr. Manuel Mirassou Ortega belgyógyász, aki egy olyan mexikói társaság tagja, amely a csont ásványianyag-cseréjével foglalkozik, ezt mondja: „Naponta 10 perc napozás 600 NE (nemzetközi egység) D-vitamint juttat a szervezetbe.” A tojássárgája, a tengeri halak és a máj szintén tartalmaz D-vitamint.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos szerepe van a testmozgásnak a csontritkulás megelőzésében. Gyermekkorban a testedzés növeli a csonttömeget, időskorban pedig segít elkerülni a csontvesztést. Leginkább a teherviselő és az ellenálló képességet növelő tornagyakorlatok ajánlottak, melyek dolgoztatják az izomzatot a gravitáció és más erők ellenében, ugyanakkor nem terhelik túl a csontokat és az ízületeket. A séta, a lépcsőzés vagy akár a tánc egyszerű, mégis hatékony teherviselő gyakorlat. *

Sok mindent tehetünk azért, hogy megelőzzük ezt a lappangó betegséget. Ahogy azt megvizsgáltuk, ehhez hozzátartozik, hogy változtatunk az étrendünkön és az életmódunkon, így megóvjuk a csonttömeget, és erősítjük a csontozatot. Általában nagyon nehéz lehet változtatni azoknak, akik hozzászoktak az ülő életmódhoz, de megéri az erőfeszítést. Többek közt elkerülhetik, hogy azok közé a milliók közé tartozzanak, akik csontritkulásban szenvednek.

[Lábjegyzet]

^ 16. bek. Azoknak a nőknek a szervezetében, akiknek még nem szűntek meg a menstruációs ciklusaik, a túlzottan megerőltető testmozgás ösztrogénhiányt idézhet elő, és emiatt törékennyé válnak a csontjaik. A 65 év feletti nők jól teszik, ha elvégeztetik a csontsűrűség-vizsgálatot, hogy kiderüljön, van-e csontvesztésük, és ha igen, milyen mértékű. Ha jelentős a csontvesztés, gyógyszerek segítségével meg lehet akadályozni és kezelni lehet a csontritkulást. Azonban előtte fel kell mérni a kezelés előnyeit és hátrányait.

[Oldalidézet a 21. oldalon]

A megelőzéshez hozzátartozhat, hogy változtatunk az étrendünkön és az életmódunkon, így megóvjuk a csonttömeget, és erősítjük a csontozatot

[Kiemelt rész/​képek a 19. oldalon]

A csontritkulás során csökken a csont sűrűsége és szilárdsága, ez pedig ahhoz vezet, hogy elgyengül, és könnyen eltörik. A betegség diagnosztizálásához alacsony sugárzású röntgent használnak, hogy megmérjék a csontokban levő ásványi anyagok tartalmát.

[Képek]

Egészséges csont

Csontritkulás

[Forrásjelzés]

© BSIP/​Photo Researchers, Inc.

[Kép a 20. oldalon]

A teherviselő és az olyan tornagyakorlatok, melyek növelik az ellenálló képességet, segítenek megelőzni a csontvesztést

[Képek a 20. oldalon]

A mandulában és a tejtermékekben sok kalcium található