Feladtam a gazdagságot és a karriert

Martha Teresa Márquez elmondása alapján

MINDIG is szerettem énekelni, kislány koromban még a rádióban is felléptem. Csak óvodába jártam, iskolába nem, de később énekleckéket kaptam Mexikóvárosban az országos szimfonikus zenekar igazgatójától.

1969-ben, amikor 24 éves voltam, az egyik barátom, aki táncos volt, elhívott egy meghallgatásra a La Rampa Azul nevű bárba, amely akkoriban nagyon felkapott hely volt. A híres Cucurrucucú Paloma című dalt adtam elő, amelyet egy mexikói zeneszerző, Tomás Méndez írt. A közönségnek nagyon tetszett. Így kezdődött el az énekesi karrierem. Szólóénekes voltam, a művésznevem pedig Romelia Romel lett.

Dolgoztam Tomás Méndez-szel és más tehetséges mexikói zeneszerzővel és énekessel, köztük Cuco Sánchez-szel és Juan Gabriellel. Nagyon izgalmas volt látni a nevemet a reklámtáblákon, az újságok és magazinok lapjain. A rádióban és éjszakai bárokban énekeltem. Turnéztam Mexikóban és Belize-ben. A népszerű mexikói komikával, Leonorilda Ochoával is együtt dolgoztam, amikor a televíziós műsora még viszonylag új volt Mexikóban.

Idővel hírnévre tettem szert, és jól kerestem, így még a luxust is megengedhettem magamnak, például az ékszereket, vidraprém bundákat, sőt még egy pazar tetőtéri lakást is. Látszólag mindenem megvolt, mégsem voltam boldog. Üresnek éreztem az életem. Bár római katolikusként nőttem fel, szégyelltem elmenni a templomba. Szennyesnek éreztem magam az erkölcstelen életmódom miatt.

Megszeretem Jehovát

Az első lemezem felvételének próbáján kiöntöttem a szívem az egyik barátnőmnek, egy rancheraénekesnek, akit Lorena Wongnak hívtak. Elmondtam neki, hogy szeretnék apáca lenni, és segíteni a szegényeknek.

– Apáca? Megőrültél? – kiáltott fel, majd ezt kérdezte:

– Tudod, hogy mi Istennek a neve?

– Az Úr Jézus Krisztus – feleltem.

– Nem. Isten neve Jehova, Jézus pedig a Fia – mondta.

– Jehova? – kérdeztem.

Soha nem hallottam korábban ezt a nevet. Lorena adott nekem egy Bibliát, és megígérte, hogy elküldi hozzám a tanítóját, aki Jehova Tanúja volt. *

Amikor csak találkoztam Lorenával, megkérdeztem tőle, hogy mikor küldi el hozzám a tanítóját. Szerettem volna többet megtudni Istenről.

Időközben elkezdtem olvasni a Bibliát, és  tényleg megtaláltam benne a Jehova nevet (Zsoltárok 83:18). Nagyon meglepődtem. Elolvastam a tízparancsolatot is, és megdöbbentett az egyik, amelyik így szól: „Ne kövess el házasságtörést” (2Mózes 20:14). Akkoriban egy nős férfival éltem együtt, aki a nyolc hónapos kisfiam apja volt. Korábban már született egy kisfiam egy másik férfitól, akivel szintén nem voltunk házasok.

Egy nap, amikor egy új műsorra készültem, kopogtattak az ajtómon. Lorena tanítója, Mauricio Linares látogatott meg a feleségével. Megmutatták nekem, mi Isten szándéka az emberiséggel, és adtak egy példányt Az igazság, mely örök élethez vezet * című könyvből. Egyetlen éjszaka alatt kiolvastam, annak ellenére, hogy küszködtem a nehezebb szavakkal. Ekkor kezdtem megszeretni Jehovát.

Megváltoztatom az életmódom

A Tanúk segítettek nekem tanulmányozni a Bibliát, és hogy jobban tudjak olvasni. Felismertem, hogy változtatnom kell az életemen, ha szeretnék örömet szerezni Jehovának. Megszabadultam a vallásos képeimtől, medáljaimtól és a szerencsét hozó talizmánoktól, pedig ezek aranyból voltak.

Rendkívül nehéz volt leszoknom a dohányzásról és a túlzott alkoholfogyasztásról. Nagy kísértést jelentett már az is, ha elmentem egy italbolt mellett. Meg kellett szakítanom a kapcsolatot az összes barátommal, mivel folyton itallal kínáltak, és előkelő éttermekbe hívtak, ahol rendszerint nagy eszem-iszomot rendeztek. Tudtam, hogy ha eljárok velük, annak elkerülhetetlenül mértéktelen ivászat lesz a vége.

Nehéz volt nemet mondanom az olyan meghívásokra, amelyek gazdag és híres emberek partijára szóltak. Amikor meghívtak egy jól ismert kubai bokszoló születésnapi partijára, így imádkoztam: „Csak most utoljára, Jehova. Soha többé nem megyek ilyen helyekre, és nem csinálok olyat, amit nem helyeselsz.” És nem is tettem többé.

Szakítottam a második kisfiam apukájával, annak ellenére, hogy gazdag volt, és mindent megígért, csak hogy ne hagyjam el. Nagyon nehéz volt ezt megtennem, mert szerelmes voltam belé, és ezt ő is tudta. Arrogánsan ezt mondta:

– Én vagyok a te Istened! Én vagyok a te Krisztusod!

– Lehet, hogy te voltál, de most már Jehova az én Istenem.

Megfenyegetett, hogy elveszi tőlem a gyermekünket, és hogy bántani fog.

Néhány ember azt mondta nekem, hogy az éneklés ugyanolyan munka, mint a többi, és attól, hogy Tanú vagyok, lehetek énekes is. De mások arra intettek, hogy ha folytatom az éneklést, nem lesz, aki megvédjen a dohányzástól, az ivástól és a rajongók tisztességtelen ajánlataitól. Rájöttem, mennyi bölcsesség rejlik ebben az utóbbi kijelentésben.

Amikor népszerű énekes voltam, az emberek pénzt kínáltak azért, hogy viszonyt folytathassanak velem. De elhatároztam, hogy többet nem teszem ki magam ilyen kísértéseknek. Ezért 1975-ben felbontottam a kínai turnéra vonatkozó szerződésemet, és hat hónappal később megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

Nehézségek és örömök

Hogyan tartsam el magam és a családomat? Gyakorlatilag nem volt semmi végzettségem, és az éneklésen kívül semmihez sem értettem.  Én tartottam el a nővéremet, Irmát, a három gyermekét és az én két kisfiamat. El kellett költöznünk a luxuslakásomból egy kétszobás kis lakásba. A fényűző életet a nélkülözés váltotta fel, és ez az óriási változás igen nehéz volt a számomra. A nővérem és a gyermekei egy ideig nehezteltek rám, és megpróbáltak rávenni, hogy folytassam az éneklést, de én eltökélt voltam, hogy Jehovát szolgálom.

Szép sorban eladogattam az értéktárgyaimat, az ékszereimet, a szőrmekabátjaimat és az autómat, hogy legyen miből élnünk. Idővel semmi pénzünk nem maradt. Mivel a második kisfiam apja zaklatott bennünket, 1981-ben elköltöztünk az ország másik végébe, hogy ne találjon meg.

Ott a Tanúk megtanítottak tamalest (kukoricalepényt), fánkot és más ételt készíteni, hogy majd ezeket eladhassam. Később egy gyárban kaptam munkát, és éjjelente dolgoztam, de emiatt nehezen tudtam részt venni a keresztény összejöveteleken, és végezni a szolgálatomat Istennek. Ezért végül felmondtam, és otthon tamalest készítettem. A kisült lepényeket kosarakba tettem, és az utcán árultam. Így el tudtam tartani magam, és közben végezni tudtam a teljes idejű szolgálatot.

Soha nem bántam meg a döntésemet

Az emberek ma is megkérdezik tőlem, hogy milyen érzés, hogy otthagytam az ígéretes énekesi karrierem. Erre azt szoktam válaszolni, hogy semmiért sem cserélném el azt, hogy ismerhetem Jehovát és a csodálatos szándékát. Nagy öröm volt látnom, hogy a fiaim előrehaladtak a bibliai ismeret megszerzésében, átadták az életüket Jehovának, és olyan házastársat választottak, aki szintén Tanú. A fiaim a feleségeikkel együtt arra nevelik a gyermekeiket, hogy szolgálják Jehova Istent.

Már közel három évtizede szolgálok úttörőként, ahogyan Jehova Tanúi teljes idejű prédikálóit hívják. Isten támogatásával sok embernek segítettem, hogy megismerje a bibliai igazságokat, és átadja az életét Neki. Köztük van Irma és a lánya is. Nagy öröm, ha találkozom azokkal, akikkel tanulmányoztam, és látom, hogy még mindig az igazság ösvényén járnak, többen pedig úttörőként szolgálnak. Ők olyanok számomra, mintha a saját gyermekeim lennének (3János 4). Most 64 éves vagyok, és 18 bibliatanulmányozást vezetek.

Az, hogy engedelmeskedek Jézus parancsának, hogy ’menjetek, és tegyetek tanítvánnyá embereket’, betölti azt a szellemi űrt, amit fiatal énekesként éreztem, és így valóra vált az a vágyam, hogy segíthessek másoknak (Máté 28:19, 20). Nagyon hálás vagyok Jehovának, amiért fenntartott az évek folyamán, és hogy még most is ezt teszi! Valóban ’megízleltem és láttam, hogy ő jó’! (Zsoltárok 34:8).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 25. oldalon]

A fiaimmal, a feleségeikkel, és a nővéremmel, akivel úttörőszolgálatot végzek

[Kép a 26. oldalon]

Továbbra is tamalest készítek, és eladom az utcán, hogy eltartsam magam, és végezni tudjam a teljes idejű szolgálatot