A Biblia nézőpontja

Vajon fizetnünk kell a vallási szolgálatokért?

SOK országban a magukat kereszténynek nevező egyházak és a nem keresztény közösségek is pénzt kérnek a vallási szolgálatokért. Ilyen például a keresztelés vagy az esküvői és temetési szertartás. Ezekért több száz, de akár több ezer dollárt is elkérhetnek.

Néhány vallási szolgálatért a kormány fizet a papoknak, például hogy levezessenek bizonyos szertartásokat, ellássák a lelkipásztori teendőket, vagy hogy naponta imával megnyissák a törvényhozó testület ülését. Sok ember valószínűleg örül az ilyen szolgálatoknak, és végtére is, az egyházak felmerülő kiadásait valamiből fedezni kell. De a Biblia szerint vajon helyes-e pénzt kérni a vallási szolgálatokért, mi több, arra kötelezni az embereket, hogy ezekért fizessenek?

Lehet a ’kereskedés háza’?

Amikor Jézus Krisztus a földön élt, a zsidó vallási vezetők és mások arra használták a vallási ünnepeket, különösen a pászkát, hogy anyagi haszonra tegyenek szert. Vajon ez tetszett Jézusnak? Nem. A Biblia valójában arról számol be, hogy Jézus „a pénzváltók érméit kiöntötte, és asztalaikat feldöntötte”. Így szólt hozzájuk: „Ne tegyétek tovább az én Atyám házát kereskedés házává!” (János 2:14–16).

Hasonló volt a helyzet az i. e. nyolcadik században is, amikor Mikeás próféta élt. A Biblia szerint Izrael vallási vezetői ’utálták az igazságosságot’, a papok pedig ’csak fizetségért oktattak’. Ugyanakkor azt gondolták, hogy Isten támogatja őket. Ezt mondták: „Hát nincs-e közöttünk Jehova?” (Mikeás 3:9, 11). Jehova Isten azonban nem volt közöttük, és nem támogatta őket. Sőt, utálta a viselkedésüket, és ezt egyértelművé tette a prófétáján keresztül.

Ma sok pénzsóvár vallási vezető ugyanígy „kereskedés házává” teszi az imádati helyeket. Tulajdonképpen a legtöbb vallásszervezet kereskedelmi tevékenységet folytat, és nagy hasznot húz abból, hogy szentképeket és egyéb vallási tárgyakat árul (1János 5:21). *

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Amikor Jézus megbízta az apostolait, hogy prédikálják a jó hírt, gyógyítsanak betegeket,  sőt, támasszanak fel halottakat, ezt mondta nekik: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:7, 8). Jézus igaz követői tehát nem kérhettek pénzt a szolgálatukért. Jézus maga sem várt anyagi viszonzást a szolgálataiért, és ezzel példát mutatott a követőinek.

Pál apostol utánozta Jézus példáját, és „költségmentesen” végezte a szolgálatát (1Korintusz 9:18). Amikor pénzre volt szüksége, világi munkát vállalt, sátort készített (Cselekedetek 18:1–3). Ezért Pál ezt mondhatta magáról és a misszionáriustársairól: „mi nem házalunk az Isten szavával, mint sokan” (2Korintusz 2:17). De akkor miből lehet fedezni a gyülekezet kiadásait, például egy imádati hely bérlésének vagy megvételének a költségeit?

„A vidám adakozót szereti az Isten”

Jehova Tanúi önkéntes adományokból fedezik a felmerülő kiadásokat. Ezt az alapelvet követik: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7). Ezért a Tanúk nem kérnek pénzt a kiadványokért vagy a vallási szolgálatokért, például a keresztelésért, az esküvőért vagy a temetési szertartásért. Továbbá nem szednek tizedet, és nem perselyeznek az összejöveteleiken. Ha valaki szeretné anyagilag támogatni a nemzetközi prédikálómunkájukat, adományát az imádati helyükön diszkréten elhelyezett adományládába dobhatja be.

Jehova Tanúi az egész világon önkéntes adományokból tartják fenn a Királyság-termeket, kongresszusi termeket, fiókhivatalokat, nyomdákat, és ebből támogatják azokat is, akiket katasztrófa sújtott. Néhányan csak keveset tudnak adni, mint az a szűkölködő özvegy, akit Jézus megdicsért (Lukács 21:2). Mások sokat tudnak adni. Mindazok, akik ragaszkodnak a Bibliában lefektetett alapelvekhez, és az anyagi helyzetükhöz mérten annyit adnak, amennyit tudnak, Isten áldását élvezik, valamint megelégedettséget és valódi boldogságot éreznek (Cselekedetek 20:35; 2Korintusz 8:12).

[Lábjegyzet]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

● Mit mondott Jézus azoknak, akik kereskedtek a templomban? (János 2:14–16)

● Vajon a keresztény Pál apostol elfogadott fizetséget a vallási szolgálatokért? (2Korintusz 2:17)

● Milyenfajta adakozás tetszik Jehovának? (2Korintusz 9:7)

[Oldalidézet a 23. oldalon]

„Ne tegyétek tovább az én Atyám házát kereskedés házává!” (János 2:14–16)