Látogass el a batakokhoz

Amikor a XIII. századi olasz felfedező, Marco Polo ellátogatott az indonéziai Szumátra szigetére, elmondása szerint olyan „hegyi emberekkel” találkozott, akik „vadállatok módjára élnek, és emberhúst esznek”. Úgy vélik, hogy ezek az emberek a batakok lehettek. A feleségemmel azonban egészen másképp tekintünk rájuk. Látogassunk el együtt ezekhez az emberekhez, akiket nemcsak megismertünk, de meg is szerettünk.

 „HORAS!” Ezzel a szívélyes üdvözléssel köszöntöttek minket batak barátaink Észak-Szumátra tartományában (Indonézia), amikor megérkeztünk új misszionáriusi megbízatásunk helyszínére, nem messze a Toba-tótól. Ez a tó, mely Szumátra egyik legszebb látványossága és a világ legnagyobb vulkanikus eredetű tava, a batakok földjének kellős közepén található. (Olvasd el „ A tűzben született tó” című részt.)

A batakok Indonézia legnagyobb őslakos csoportjai közé tartoznak. Ez a körülbelül 8 millió ember 6 független, de egymáshoz szorosan kötődő etnikai csoportot alkot: toba-batakok, szimalungun-batakok, káró-batakok, dairi-batakok, angkoták, mandailingek. Minden egyes csoport nagy, családi klánokból áll. Amikor a batakok találkoznak egymással, először mindig afelől érdeklődnek, hogy a másik melyik klánhoz tartozik, majd gyorsan kiderítik, hogy milyen közeli rokonságban állnak.

Házasságkötések

A tradicionális batak házasság nem pusztán két embert, hanem két klánt is egyesít. Ők úgy tartják, hogy az anyai ágon született unokatestvérek a legideálisabb házastársak. Viszont szigorúan tilos egyazon klánon belül, illetve az apai ágon született unokatestvérrel házasságot kötni. A hagyományos házasságok a következő mintát követik: az A klán férfi tagjai a B klánból választanak maguknak feleséget, a B klán férfi tagjai a C klánból, a C klán férfi tagjai pedig az A klánból. Ezeknek az összefonódásoknak köszönhetően nagyban megerősödnek a batakokat összefűző rokoni szálak, és a friss házasok egy kiterjedt család részévé válnak.

Még ha a batak házaspárok törvényesen összeházasodnak is, és gyermekeik születnek is, a klánok addig nem ismerik el a kapcsolatukat, amíg nem tartják meg a klánoknál szokásos tradicionális esküvőt. Olykor ezeken a bonyolult, akár több órán át tartó szertartásokon több száz rokon vesz részt.

A káró-batakoknál tartott menyegzőn a menyasszonyárat szétosztják a menyasszony klánján belül, a hozományt pedig a vőlegény klánján belül, miután gondosan megszámolták mindkét összeget. Csak ezután folytatódhat az esküvő. A klán néhány tagja hosszas előadásokat tart a házasságról, a vőlegény és a menyasszony pedig tisztelettel hallgatja őket. Ezt az ünnepi alkalmat lakoma és tánc koronázza meg.

 A földművelők paradicsoma

A múltban sok batak család egyetlen hosszú házban lakott. Ezeknek a házaknak ikercsúcsos tetejük van, melyek a bika szarvaira emlékeztetnek. Az ilyen gazdagon díszített házakat általában cölöpökre építették, és némelyik elég nagy volt ahhoz, hogy 12 család is elférjen benne. Ezek az épületek fából, bambuszból és cukorpálmából készültek, és egyáltalán nem használtak szöget a megépítésükhöz. A mai napig vannak olyan 300 éves házak, melyekben még mindig laknak. A megemelt ház alatt tartják a háziállatokat: teheneket, tyúkokat, kutyákat, disznókat és vízibivalyokat.

Az emberek főként földművelésből, halászatból, állattenyésztésből és turizmusból tartják fenn magukat. A Toba-tavat körülölelő vidék a földművelők számára igazi paradicsom. A tó fölött smaragdzöld, teraszos rizsföldek magasodnak. A tápanyagokban gazdag, sötét színű, vulkanikus eredetű talajban bőven terem kávé, gyümölcs, és fűszernövények is. A tó hideg, tiszta vizén a fakenukkal közlekedő halászok hálója mindig megtelik.

A nap végén vidám gyerekek pancsolnak és úszkálnak önfeledten a tóban. A férfiak a kávézókban múlatják az időt. A hűs esti órákban mindenhonnan zeneszó árad. A batakok Indonéziában jól ismertek arról, hogy erőteljesen és átéléssel énekelnek. Ezenkívül szeretnek táncolni is. A férfiak és a nők külön táncolnak, miközben kecsesen mozgatják a karjukat és kezüket.

Hányatott sorsuk

Marco Polo korától kezdve egészen a XIX. századig a beszámolók úgy mutatták be a batakokat, mint vérszomjas kannibálokat, akik rituális szertartásokon megeszik az ellenséges harcosokat és a bűnözőket. Ám „a kannibalizmussal kapcsolatos szörnyű részletek némelyikét feltehetően maguk a batakok találták ki, hogy távol tartsák földjeiktől a betolakodókat”, mondja Leonard Y. Andaya történészprofesszor. Bármi legyen is az igazság, „a XIX. században a holland gyarmati kormány betiltotta a kannibalizmust a fennhatósága alá tartozó területeken”, írja egy könyv (The Batak—Peoples of the Island of Sumatra).

A batakok animisták voltak, és számos istent és szellemet imádtak. Ezenkívül áldozati rituálékat  és szeánszokat tartottak, valamint jövendőmondással és varázslással is foglalkoztak. A jövendőmondó táblákat, az okkult varázsigéket és a gyógyító igéket fakéregre jegyezték fel, mely akár 1,5 méter hosszú is lehetett. Ezt harmonikaszerűen összehajtogatták, és így olyan volt, mint valamiféle könyv. Díszes szent ruhákat is szőttek, hogy azok segítségével elűzzék a démonokat, és megjósolják a jövőt.

A feljegyzések arra utalnak, hogy a batakokhoz érkező első, nyugatról jött misszionáriusok baptisták voltak, név szerint R. Burton és N. Ward. Ők 1824-ben érkeztek a vidékre. Tíz évvel később, amikor a holland hadsereg megpróbált elfoglalni néhány területet, két másik misszionárius is jött: az amerikai H. Lyman és S. Munson. De alighogy megérkeztek a batakok földjére, megölték őket. Két katolikus misszionárius valószínűleg ugyanerre a sorsra jutott, noha figyelmeztették őket, hogy kerüljék el a különösen veszélyes területeket.

Viszont Ludwig Nommensen német misszionárius, aki 1862-ben kezdett a batak emberekkel foglalkozni, életben maradt, sőt jelentős sikereket ért el. A helyiek közül sokan a mai napig tisztelettel emlegetik a nevét. Napjainkban a legtöbb batak ember kereszténynek vallja magát, a többiek jórészt muszlimok vagy animisták. De bármilyen valláshoz tartozzanak is, sokan még ma is ragaszkodnak az ősi hitnézeteikhez.

Eljut hozzájuk az igazi jó hír

Jehova Tanúi 1936 táján jutottak el a batakok földjére, és hirdetni kezdték Isten Királyságának a jó hírét, melyről Jézus megjövendölte, hogy „az egész lakott földön” prédikálni fogják (Máté 24:14). Sok batak ember elfogadta a Biblián alapuló üzenetet, és elhagyta a babonákhoz kötődő szokásait. Így ezen a vidéken Jehova Tanúinak mintegy 30 gyülekezete van. (Olvasd el a  jobb oldalon található részt.)

Miközben a feleségemmel megosztjuk az itt élőkkel a jó hírt, gyakran találkozunk turistákkal, akiket ámulatba ejt a Toba-tó lenyűgöző látványa és kellemes klímája. Elmondjuk nekik, hogy ezzel mi is így vagyunk, de mindig hozzátesszük, hogy az igazi szépség a barátságos és melegszívű batak emberekben rejlik.

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

 A TŰZBEN SZÜLETETT TÓ

A Toba-tó 87 kilométeres hosszúságával és 27 kilométeres szélességével a föld legnagyobb krátertava. A benne található édesvíz elég lenne ahhoz, hogy Nagy-Britannia teljes területét mintegy 1 méter magasan beborítsa. A lenyűgöző látványt nyújtó tavat a Barisan-hegység zöldellő, vulkanikus eredetű csúcsai ölelik körül. Ez a hely a fotósok nagy kedvence.

A tó egy vagy több erős vulkánkitörés hatására keletkezett. A tudósok szerint ez lehetett a földtörténet legerőteljesebb vulkánkitörése. Idővel a hatalmas kaldera megtelt vízzel. Így jött létre a Toba-tó. Később a tó fenekén zajló vulkanikus tevékenységek hatására kialakult a gyönyörű Samosir sziget. A sziget területe 650 négyzetkilométer, vagyis körülbelül négyszer akkora, mint Pécs városának a területe.

[Kiemelt rész a 18. oldalon]

KELLEMES KLÍMÁJÚ PARADICSOM

A Toba-tó csupán 300 kilométerre van az Egyenlítőtől, de a klímája meglepően enyhe. Ez azért van így, mert a tó 900 méterrel a tengerszint felett található. Ebben a kellemes klímájú paradicsomban egymás mellett nőnek a pálmafák és a fenyőfák.

A tó egy ökológiai választóvonalat képez. Például az orangutánok, a fehérkezű gibbonok és a Thomas-langurok a tótól északra, míg a tapírok, a koboldmakik és a vörös karcsúmajmok a tótól délre élnek.

[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]

 MÉDIUM VOLT, DE MA MÁR IGAZ KERESZTÉNY

Nursiah egy batak ḍukun, vagyis kuruzsló volt. Mágiát űzött, hogy meggyógyítsa a betegeket, kiűzze a gonosz szellemeket, és kapcsolatba lépjen a „halottakkal”. * Az üzlete virágzott, és bár okkultizmussal foglalkozott, a helyi protestáns közösség megbecsült tagja volt.

Amikor Nursiah találkozott Jehova Tanúival, és megtudta, hogy Isten neve Jehova, nagyon meglepődött (Zsoltárok 83:18). Később olvasott a Bibliában arról, hogy sokan, akik az első században kereszténnyé lettek, felhagytak a mágiával, és elégették a spiritizmussal foglalkozó könyveiket, hogy elfogadható módon szolgálják Istent (Cselekedetek 19:18, 19). Úgy döntött, hogy ezt ő is megteszi, bár heves ellenállásba ütközött. Teljesen megbízott Jézus szavaiban: „az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:32).

Ma Nursiah és a fia, Besli megkeresztelt Tanúk. Nursiah férje, Nengku pedig rendszeresen részt vesz a keresztény összejöveteleken. Nursiah ezt mondja: „Most, hogy Jehovát szolgálom, az életem sokkal jobb. Amíg ḍukun voltam, nagyon szerettem volna megtudni az igazságot. Most már valódi megelégedettséget érzek!”

[Lábjegyzet]

[Kép]

Nursiah a férjével és a fiával

[Térképek a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Szumátra

Toba-tó

[Forrásjelzés]

Based on NASA/Visible Earth imagery

[Kép a 16–17. oldalon]

A Toba-tó a Pusuk Buhit hegyről nézve

[Kép a 18. oldalon]

A Sipisopiso-vízesés 110 méter magasból zúdul a mélybe a Toba-tó északi partján