Ez életem legjobb futóversenye

Karl-Erik Bergman elmondása alapján

Fantasztikus érzés volt futni. Adottságom is volt hozzá, így a rövidtávfutás lett az életem.

TIZENHÉT éves koromban, 1972-ben csatlakoztam egy sportklubhoz. Gyorsan rájöttem, hogy rengeteg munkával fog járni, ha szeretnék elit atléta lenni. A jó adottság még nem elegendő ahhoz, hogy valaki futóbajnok legyen. De kész voltam keményen edzeni.

22 éves koromban beválogattak a finn futócsapatba. A következő évben nekem volt a legjobb átlagidőm az országban 100 méteren. Ám az Achilles-inamat és a hátsó combizmaimat ért sérülések miatt nem tudtam kihozni magamból a maximumot. De annyira rajongtam a futásért, hogy edzőként folytattam a pályafutásomat; tehetséges futókkal foglalkoztam. 1982-ben úgy döntöttem, hogy elköltözök Kaliforniába. El akartam végezni egy egyetemet, és úgy gondoltam, hogy a kedvezőbb klímának köszönhetően tovább tudnék sportolni, és építhetném a karrieremet. Már a repülőjegyem is megvolt.

Valami megváltoztatta az életemet

Nem sokkal az utazásom előtt egy este csengettek. Két hölgy, két Jehova Tanúja állt az ajtóban. Nyugodtak és magabiztosak voltak, olyanok, amilyennek egy sportolónak kell lennie. Behívtam őket, és leültünk beszélgetni. Egy érdekes beszélgetés után nálam hagyták az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön * című könyvet. Rögtön elkezdtem olvasni, és a felénél felismertem, hogy ez az igazság. Amikor a két hölgy visszajött hozzám, megkérdeztem tőlük, hogy hogyan lehetnék én is Jehova Tanúja. Azt válaszolták, hogy tanulmányoznom kell a Bibliát.

Nemcsak hogy elfogadtam a bibliatanulmányozást, de a Tanúk összejöveteleire is elkezdtem járni, a vantaai Királyság-terembe. Minden, ami elhangzott, a Biblián alapult. A bibliai igazságok hamarosan kezdték átformálni a gondolkodásomat. Már más dolgokat tartottam fontosnak az életben. Így hát elmentem az utazási irodába, és visszaváltottam a jegyemet. A pénz egy részéből vettem egy öltönyt az összejövetelekre és egy táskát a Bibliámnak és a bibliai kiadványoknak.  1983-ban egy Helsinkiben megtartott kongresszuson megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

Több atléta is tanulmányozni kezd

A barátaimnak is lelkesen beszéltem a bibliai igazságokról. Először nem hittek a fülüknek, és az a hír terjedt el rólam, hogy elment az eszem. A barátaim szépen sorjában kezdtek kerülni. A keresztelkedésem után is találkoztam velük a futópályán, mivel rendszeresen lejártam, hogy formában maradjak. A beszélgetéseinknek köszönhetően látták, hogy nem ment el az eszem, csak megváltoztam.

Több atléta is elismerte idővel, hogy van logika abban, amit mondok, és érdemes foglalkozni vele. Felfigyeltek rá, hogy már nem káromkodok, és nem vagyok agresszív. Néhányan szerették volna jobban megismerni a Bibliát. Jó érzés volt megmutatni másoknak, hogy a Biblia a keresztény életet egy futóversenyhez hasonlítja. Versenyben vagyunk, és a díj az örök élet (2Timóteusz 2:5; 4:7, 8).

Igazából nem az az élet értelme és a boldogság titka, hogy versenyeket nyerünk meg, hanem hogy azt tesszük, amit a Teremtőnk helyesel. A beszélgetéseink eredményeként néhány atléta átgondolta az életcélját, és elfogadta az igazságot, mely az én életemet is átformálta. Örömmel mondhatom, hogy sokuk ugyanolyan lelkesen szolgálja Istent, mint amilyen erős motivációval futott.

Az egyikük Yvonne volt, egy tehetséges futó. 800 méteren ő volt Skandinávia leggyorsabb női futója, és ő tartotta a finn csúcsot. Európai atlétikai versenyeken képviselte Finnországot, és jó eredményeket ért el. A beszélgetéseinkből Yvonne kezdte felismerni, hogy mennyire hiábavaló hírnévre törekedni ebben a világban. A Bibliából megtudta, hogy ez a világ elmúlóban van, és Isten el fog hozni egy új világot (1János 2:17).

Yvonne elfogadta a bibliatanulmányozást. Akkoriban már udvarolt neki Jouko, a finn válogatott egyik tehetséges futója, aki számos Európa- és világbajnokságon is részt vett Finnország színeiben. Idővel Yvonne és Jouko elköltözött az Egyesült Államokba, hogy tovább építsék a karrierjüket.

Yvonne ott is folytatta a bibliatanulmányozást. Jouko csatlakozott a tanulmányozáshoz, de csak azért, hogy találjon egy gyenge pontot abban, amit hall, és észhez térítse Yvonnét. Azonban a bibliai igazságok szép lassan az ő szívét is elérték. Yvonne és Jouko összeházasodtak, majd átadták az életüket Istennek, és ennek jelképeként megkeresztelkedtek. Ma mindketten úttörők, ahogyan Jehova Tanúi a teljes idejű evangéliumhirdetőket hívják.

Aztán ott volt Barbro, a finn női 400 méteres futás egyik bajnoka. Vele is sikerült elkezdenem a bibliatanulmányozást. Nem sokkal előtte több európai atlétikai versenyen is képviselte Finnországot. Barbro a férjével, Jarmóval, aki rúdugró volt, Svédországba költözött. Barbro ott is folytatta a tanulmányozást, és Jarmo is bekapcsolódott. Mindketten keresték az élet értelmét, és miután megismerték a bibliai igazságokat, megkeresztelkedtek Svédországban. Jarmo fizikoterápiával kezdett foglalkozni. Buzgó keresztény házaspár lett belőlük. Jarmo vénként szolgál a keresztény gyülekezetben.

A tizenéves Heidi is ígéretes futó volt. Én voltam az edzője, és felfigyeltem rá, hogy van benne érdeklődés Isten iránt. Ezért egyszer beszéltem neki arról, hogy mit mond a Biblia Isten Királyságáról és az áldásokról, melyeket a Királyság áraszt majd a földre. Megkérdeztem tőle, hogy elhiszi-e, hogy ezek az ígéretek meg fognak valósulni (Zsoltárok 37:11, 29; Máté 6:9, 10).

Azt válaszolta, hogy elhiszi. Szerette volna tanulmányozni a Bibliát, így hát szóltam egy keresztény testvérnőnek, hogy tanulmányozzon vele. Néhány évvel később Heidi is átadta az életét Istennek, és megkeresztelkedett. Idővel gyönyörű, szellemi beállítottságú nő lett belőle, és feleségül vettem. Nagyszerű társam, aki mindig is kitartott a mellett az  elhatározása mellett, hogy Istent szolgálja. Ha sportoló marad, ezzel a hozzáállással biztos, hogy elit futó vált volna belőle.

Az öcsémnek, Peternek, aki szintén sportolt, először nagyon nem tetszett, hogy elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. De adtam neki egy példányt az Élj örökké könyvből. Később ezzel a kéréssel fordult hozzám: „Már olvasom a könyvet, de nem értek benne mindent. Segítenél nekem?” Megkértem egy Tanút, hogy tanulmányozzon vele. Négy hónap múlva Peter is megkeresztelkedett. Később megházasodott, és a felesége úttörőként szolgál.

A verseny még tart

Már a keresztelkedésem előtt elhatároztam, hogy misszionárius leszek. Nem sokkal a keresztelkedésem után elkezdtem az úttörőszolgálatot. Tudtam, hogy az életért folyó versenyben a legjobbat kell adnunk. Heidivel jelentkeztünk a Gileádra, Jehova Tanúi misszionáriusképző iskolájára, mely New Yorkban van. 1994-ben meghívást kaptunk az iskolára. Miután elvégeztük, Lettországba kaptuk a megbízatásunkat, ahol a legtöbben oroszul beszélnek.

A Szovjetunió széthullása kiábrándulttá tette az embereket. A Bibliát megfosztották a hitelétől, sőt, be is tiltották. De azt tapasztaltuk, hogy sokakat érdekel, hogy miről ír. Az orosz nyelv megtanulása életem legnagyobb kihívása volt. Hat éve voltunk misszionáriusok, amikor azzal bíztak meg, hogy utazófelvigyázóként meglátogassam és buzdítsam Jehova Tanúi gyülekezeteit. Ma is ezt a munkát végzem hűséges feleségem támogatásával.

Az évek folyamán lehetőségem volt sokaknak segíteni abban, hogy kitartsanak a ’valódi életért’ folyó versenyben, és ott lehessenek Isten új világában (1Timóteusz 6:19). Ha egy edző szeretné a legtöbbet kihozni egy sportolóból, ismernie kell őt. Segítenie kell neki, hogy ki tudja használni az erősségeit, és a minimálisra tudja csökkenteni a gyengeségeiből adódó hátrányokat. Ösztönző erővel kell hatnia rá, hogy ne adja fel, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa.

Meglepő, hogy milyen sok hasonlóság van a keresztények és a futók között, akikről Pál apostol a korintusziaknak írt első levelében beszél. Egy sikeres sportoló a célra összpontosít, miközben edz, és nem csak ábrándozik arról, hogy nyerni fog. Elérhető célokat tűz ki maga elé, és hogy megvalósítsa őket, ragaszkodik az edzéstervéhez. Ha elterelődik a figyelme, és már nem küzd a célért, minden addigi erőfeszítése hiábavaló lesz. Az igaz keresztényeknek is a célra kell összpontosítaniuk.

Egy eredményes sportoló szigorú étrendhez ragaszkodik. Az igaz keresztények is odafigyelnek az étrendjükre, és kerülik az erkölcstelen tanításokat. Pál apostol szavaival élve nem esznek a ’démonok asztaláról’. A keresztények tápláló szellemi eledellel töltik meg az elméjüket, mely Isten Szavában, a Bibliában található (1Korintusz 10:21). Amikor egy jó sportolónak nehezen megy valami, nem adja fel. Elismeri a hibáit, és kijavítja azokat. „Úgy futok tehát, hogy az nem bizonytalan” – írta Pál. Aztán pedig azt mondta, hogy ’megöklözi a testét’, nehogy kiessen a versenyből (1Korintusz 9:24–27).

 A feleségem és én még mindig rendszeresen járunk edzőterembe, hogy formában maradjunk. De nem hagyjuk, hogy ez hátráltassa a Jehovának végzett szolgálatunkat, aki olyan csodálatosan alkotta meg az emberi testet (Zsoltárok 139:14). Együtt küzdünk azért, hogy megkaphassuk a díjat, az „eljövendő”, „valódi életet” Isten új világában (1Timóteusz 4:8).

Miután Pál apostol beszélt a keresztény kor előtt élt ’tanúk nagy fellegéről’, erre ösztönzött bennünket: „vessünk le mi is minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (Héberek 12:1). Ha valamibe megéri időt és energiát fektetni, az ez a verseny, hiszen örök áldásokban lesz része mindenkinek, aki sikeresen végigfutja (2Timóteusz 4:7, 8).

[Lábjegyzet]

[Kép a 14. oldalon]

Heidi és én; Yvonne fent és Jouko a kislányukkal lent (1980-as évek közepe)

[Kép a 15. oldalon]

Heidivel ma a szolgálatban

[Kép a 15. oldalon]

Jehova Tanúi 2009-es kongresszusa, Helsinki. Yvonne és Jouko a bal oldalunkon, Jarmo és Barbro a jobb oldalunkon

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Published in Aamulehti 8/21/1979