Tervezés eredménye?

A kolibri nyelve

● A kutatók parányi vércseppeket, DNS-t és hasonló anyagokat analizálnak egy akkora üveglapon, mint a tenyered. A mikrofluidika, azaz a mikrofolyadék-áramlástan világában szivattyúkat vagy pumpákat használnak az apró cseppecskék áramoltatására, de ezek a módszerek nem mutatkoznak hatékonynak. Van valami jobb módszer a folyadékok áramoltatására mikroszkopikus szinten? Dr. John Bush, a Massachusettsi Műszaki Egyetem munkatársa szerint „a természet már megoldotta ezt a problémát”.

Gondolkodj el ezen: A kolibri nem pazarolja az energiáját arra, hogy felszívja a virágok nektárját. Ehelyett kihasználja a kohéziós erőt. Ez az erő a gravitációs erőt legyőzve cseppé formálja a vizet a sima felületeken. A kolibri nyelve automatikusan összepödörödik, amikor hozzáér a nektárhoz, mintha csak egy apró szívószál lenne, és a nektár felszökik benne. Lényegében a kolibri nem fárasztja magát fölöslegesen, hanem engedi, hogy a nektár magától szaladjon fel a „szívószálon”, be a szájába. A kolibri egy másodperc alatt 20-szor tudja megtölteni a nyelvét nektárral!

Néhány gázlómadárnak is szifonszerűen összepödörödik a nyelve, és hasonló módon iszik, mint a kolibri. Mark Denny professzor, aki a kaliforniai Stanford Egyetemen dolgozik, ezt mondja a madaraknak erről a képességéről: „A mérnöki tervezés, a fizika és az alkalmazott matematika ötvöződése egyszerűen lenyűgöző . . . Ha megkérnének egy mérnököt vagy egy alkalmazott matematikust, hogy fejlesszen ki egy módszert arra, hogy a víz a madarak csőréből a szájukba jusson, erre a megoldásra biztosan nem gondolna.”

Mit gondolsz? A kolibri parányi nyelve – a gyors és hatékony nektárgyűjtő képességével együtt – véletlenül jött létre, vagy tervezés eredménye?

[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]

© Richard Mittleman/​Gon2Foto/​Alamy