Előmozdítják a vallások a békét?

A JERUZSÁLEMI Szent Sír-templom, melyet némelyek a kereszténység legszentebb templomának tartanak, a vallási harc és viszálykodás egyik jelképévé vált. A templom azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint „Krisztus el lett temetve és feltámadt”. Ám ezen az imádati helyen sok erőszakos összecsapás is zajlott. Szerzetesek és papok hat különböző „keresztény” felekezetből egymásra támadtak, mert azon vitatkoztak, hogy ki használhatja a templomot. A versengés az utóbbi években fokozódott. A készenléti rendőrségnek kellett közbelépnie, és egy időre ők vették át a templom felügyeletét.

Viszályokkal teli múlt

A Szent Sír-templomnál történt események nem egyedülállóak, hiszen a vallási buzgalomból elkövetett mészárlások hosszú múltra tekintenek vissza. Egy könyv, amely áttekinti a világ különböző részein megfigyelhető konfliktusokat, ezt írja: „Indonéziától Észak-Írországig, a Közel-Kelettől Kasmírig, Indiától Nigériáig, a Balkántól Srí Lankáig keresztények, buddhisták, zsidók, hinduk, muszlimok és szikhek azzal igazolják erőszakos tetteiket, hogy ők csupán védelmezik a vallási identitásukat és érdekeiket” (Violence in God’s Name).

Ennek ellenére a legtöbb vallásban központi tanítás a béke és a harmónia. Az évszázadok folyamán az egyházak buzgón hirdették az olyan, önzetlenségen alapuló értékeket, mint a felebaráti szeretet vagy az élet szentsége. De akkor vajon nem a vallásnak kellene lennie a béke első számú támogatójának? Az őszinte szívű vallásos embereknek érdemes megvizsgálniuk ezt a kérdést.