Tervezés eredménye?

A pikkelyes lábú csiga háza

● A pikkelyes lábú csigának (Crysomallon squamiferum) van az egyik legerősebb külső váza, melyet eddig felfedeztek a természetben. Ez a csigafaj, mely az Indiai-óceán fenekén él, 2400 méteres mélységben is kibírja a víz nyomását. Ezt a kis puhatestűt nem zavarja a víz magas savtartalma sem, sőt a változó hőmérséklet sem, ami egyebek közt abból adódik, hogy a hidrotermális hasadékokból forró víz lövell ki. A háza pedig megvédi a ragadozók támadásaitól.

Gondolkodj el ezen: A pikkelyes lábú csiga háza három rétegből áll. Az első vas-szulfidokat tartalmaz, a második hasonlít a többi csigafajnál is megfigyelhető fehérjeborításhoz, a harmadikat pedig az aragonit nevű kalciumtartalmú ásvány alkotja. Ez a háromrétegű ház megvédi a csigát a rákok támadásaitól, melyek erős ollóikkal megpróbálják összeroppantani a csigaházat. A rák akár napokig is szoríthatja a csigát, de a páncél nem enged.

A kutatók egy gyémánthegyű szonda segítségével rájöttek, hogy „a külső réteg úgy lett tervezve, hogy ütésre megrepedjen, de olyan módon, hogy az energiát elnyelje – számol be a Discover folyóirat. – A törések csak a vas-szulfid részecskék körül terjednek legyezőszerűen szétterülve. A »mikrorepedés« nemcsak energiát nyel el, hanem biztosítja, hogy ne alakuljanak ki nagyobb repedések.” A középső réteg még tovább oszlatja az ütés energiáját.

A kutatók szeretnék lemásolni a pikkelyes lábú csiga házának szerkezetét, hogy erősebb sisakokat, golyóálló mellényeket, hajótesteket és repülőgéptörzseket gyártsanak. „A sarkköri olajvezetékek, melyek jéghegyekkel ütközhetnek, szintén profitálhatnak a technikából” – írja a Discover folyóirat.

Mit gondolsz? Véletlen folytán jött létre a pikkelyes lábú csiga háza, vagy tervezés eredménye?

[Ábra a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Szonda

Külső réteg

Középső réteg

Belső réteg

[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]

Courtesy Anders Warén