A PAPSÁG, mely állítása szerint tudja a választ erre a kérdésre, gyakran azt tanítja, hogy a szenvedés Isten büntetése. A haiti földrengés után például egy pap a fővárosban azt mondta a híveinek, hogy a katasztrófa által Isten üzent. Mások kevésbé kategorikusak. Egy amerikai vallásprofesszor szerint sokan így gondolkodnak: „Hogy miért sújt minket Isten ilyen katasztrófákkal, az rejtély. Ezt a kérdést nem dolgunk feszegetni. Nekünk az a feladatunk, hogy higgyünk.”

De valóban Isten méri az emberekre a csapásokat? A Biblia válasza egyértelmű: nem. A szenvedés nem szerepelt Jehova Istennek az emberiséggel kapcsolatos eredeti szándékában. Ám az első emberpár fellázadt Isten uralma ellen, és úgy döntött, hogy maga határozza meg, mi a jó, és mi a rossz. Elfordultak Istentől, és ennek meglettek a következményei. A rossz döntésük ránk is hatással van. De az semmiképpen sem igaz, hogy Isten okozza a szenvedést. A Biblia ezt írja: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). Bárkit érhetnek rossz dolgok, még azokat is, akik Isten helyeslését élvezik. Ezt támasztják alá a következő példák:

• Elizeus próféta halálos betegségben szenvedett (2Királyok 13:14).

• Pál apostol azt írta, hogy sokat ’éhezett, és szomjazott is, ruhátlan volt, bántalmazást szenvedett, otthontalan volt’ (1Korintusz 4:11).

• A keresztény Epafroditusz megbetegedett és „lehangolt” lett (Filippi 2:25, 26).

A Biblia sehol nem említi, hogy ezt a három férfit Isten büntette volna így. Ám ez a könyv nemcsak azt tárja fel, hogy ki nem felelős a szenvedésért, hanem azt is, hogy milyen három fő oka van a szenvedésnek.

„Amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). Egyértelmű, hogy ha valaki úgy dönt, hogy dohányzik, felelőtlenül vezet, vagy elpazarolja a jövedelmét, akkor ő is hibáztatható, ha emiatt szenvedés éri.

Mások önző tettei miatt is szenvedhetünk, hiszen az emberek követik el a legnagyobb gaztetteket. Gondolhatunk itt a nácik által elkövetett szörnyűségekre vagy a gyermekek megbecstelenítésére. Mivel némelyek visszaélnek a szabad akaratukkal, szenvedést okoznak másoknak.

Amikor az i. sz. első században Jeruzsálemben leomlott egy hatalmas torony, tizennyolcan meghaltak. Az áldozatokra utalva Jézus ezt kérdezte: „azt gondoljátok, hogy [ez] a tizennyolc . . . vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem!” (Lukács 13:4, 5, Újfordítású revideált Biblia). Jézus tudta, hogy az áldozatokat nem Isten büntette meg. Tisztában volt vele, hogy korábban Isten Szavában fel lett jegyezve, hogy „bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek” mindenkivel (Prédikátor 9:11). Sok tragédia azért történik, mert az emberek rosszkor vannak rossz helyen, vagy mert valamilyen emberi mulasztás történik. A tapasztalatok például azt mutatják, hogy sokkal több a szenvedés, ha az emberek nem törődnek a figyelmeztetésekkel, és ha az épületeket nem úgy építik, hogy földrengésbiztosak legyenek, és kiállják az időjárás viszontagságait. Ilyen esetekben a véletlenül bekövetkező események több embert érintenek, így több szenvedést okoznak.

A Biblia kijelenti: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (János 12:31; 1János 5:19). A „gonosz” nem más, mint egy nagy hatalmú szellemteremtmény, Sátán, az Ördög. A Biblia szerint ő „a levegő hatalmának uralkodója”, és azt a szellemet mozdítja elő, „amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”. Ez azt jelenti, hogy képes befolyásolni a legtöbb ember gondolkodását, és rávenni őket, hogy ne engedelmeskedjenek Istennek (Efézus 2:2). Az olyan gonosztettek, mint a népirtás és a gyermekek megbecstelenítése, annyira borzalmasak, hogy sokan nem tudják elképzelni, hogy az emberek önmaguktól képesek legyenek ilyesmire.

De vajon Isten közömbös a szenvedésünk láttán? Tud bármit is tenni a szenvedés megszüntetéséért? És ha igen, tesz is majd valamit?