A Biblia nézőpontja

Meg kell tartanunk hetente egy szent napot?

VILÁGSZERTE muszlimok, zsidók és magukat kereszténynek valló emberek milliói minden héten az imádattal összefüggő tevékenységeknek szentelnek egy napot. Miért teszik ezt? A muszlim Ibrahim, aki minden pénteken elmegy a mecsetbe imádkozni és meghallgatni egy előadást, így magyarázza: „Szeretném érezni Isten közelségét, és belső békére lelni.”

Vajon a Biblia szerint Isten elvárja tőlünk, hogy megtartsunk egy hetenkénti szent napot? Az a vele ápolt jó kapcsolat titka, hogy egy meghatározott napon imádatot mutatunk be neki?

Egy bizonyos időre szóló elrendezés

Több mint 3500 évvel ezelőtt Isten egy törvénygyűjteményt adott Mózes próféta által. Ez a Törvény az imádatra szánt pihenőnapokkal, a sabbatokkal kapcsolatban is tartalmazott utasításokat. A leggyakrabban ismétlődő pihenőnap a hetenkénti sabbat volt, mely péntek naplementétől szombat naplementéig tartott (2Mózes 20:8–10).

Vajon minden nemzetnek meg kellett tartania ezt a hetenkénti pihenőnapot? Nem, mivel a mózesi törvény kizárólag az izraelitákra és az ő hitükre áttért prozelitákra vonatkozott. Isten ezt mondta Mózesnek: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot . . . Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre” (2Mózes 31:16, 17). *

A Biblia kijelenti, hogy a mózesi törvény „az eljövendőknek árnyéka” volt (Kolosszé 2:17). Ez azt jelenti, hogy a sabbat egy olyan imádati elrendezésnek volt a része, mely csak egy ideig volt érvényben, és egy magasabb rendű elrendezésre mutatott előre (Héberek 10:1). A Bibliából megtudjuk, hogy Isten szemszögéből nézve Jézus halálakor hatályát veszítette az Izraelnek adott Törvény, beleértve a hetenkénti sabbatnap megtartására vonatkozó rendelkezést is (Róma 10:4). De mi váltotta fel a Törvényt?

Új imádati forma

A Biblia világosan feltárja, hogy milyen imádati forma elfogadható Isten előtt azóta, hogy a mózesi törvény betöltötte a célját. Vajon ez magában foglalja azt, hogy hetenként egy meghatározott napot az imádatnak kell szentelni?

A Szentírás szerint az Izraelnek adott parancsolatok némelyike a keresztény gyülekezetre is vonatkozott. Ilyen volt például az, hogy tartózkodni kellett a bálványimádattól, a paráznaságtól és a vér elfogyasztásától (Cselekedetek 15:28, 29). Megjegyzendő azonban, hogy a hetenkénti sabbatról szóló parancsolatok nem voltak megemlítve azok között, amelyeket a keresztényeknek meg kellett tartaniuk (Róma 14:5).

Mit tudhatunk még meg a Bibliából arról, ahogyan az első századi keresztények az imádatot gyakorolták? Rendszeresen összejöttek imádkozni, írásszövegeket olvasni, előadásokat hallgatni, és Istent dicsérő énekeket énekelni (Cselekedetek 12:12; Kolosszé 3:16). Ezeken az összejöveteleken oktatásban volt részük, erősítették a hitüket, és bátorították egymást (Héberek 10:24, 25).

 A Biblia sehol sem ír arról, hogy a keresztény összejöveteleket vasárnap vagy a hét bármelyik másik konkrét napján kellett megtartani. Akkor miért tartják a vasárnapot szent napnak sokan, akik kereszténynek vallják magukat? A vasárnapi imádatgyakorlás szokása a Biblia írásának befejezése után alakult ki, miután számos, nem Biblián alapuló hitnézet és hagyomány jelent meg.

Vajon Isten később újra bevezette, hogy hetenként egy bizonyos napon kell összejönni imádat céljából? Nem. Az igaz imádatra vonatkozó alapelvek mind részletesen megtalálhatók a Bibliában. A Szentírás után már semmilyen további ihletett írás sem született. Pál apostol ihletés alatt így fogalmazott: „még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként valamit azon túl, amit mi jó hírként hirdettünk nektek, átkozott legyen!” (Galácia 1:8).

Istennek tetsző, felüdítő imádat

Bár a Jézus napjaiban élt vallási vezetők szigorúan megtartották a hetenkénti szent napot, az imádatuk nem volt elfogadható Isten előtt, mivel legbelül gonoszak voltak. Szerették a pénzt, és lenézték az egyszerű embereket. Ki akartak tűnni mások közül, megvesztegethetők voltak, és tevékenyen részt vettek a politikai küzdelmekben (Máté 23:6, 7, 29–33; Lukács 16:14; János 11:46–48). Miközben állításuk szerint Istent képviselték, a sabbat megtartását temérdek emberi szabállyal tették megterhelővé, holott Isten éppen azt akarta, hogy a sabbat felüdülést hozzon (Máté 12:9–14).

Egyértelmű hát, hogy egy hetenkénti szent nap megtartása önmagában nem szavatolja, hogy az imádatunk tetszik Istennek. Mire van inkább szükség? Jézus kedvesen így buzdított mindenkit: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28). A Jézus tanításain alapuló imádat igazán felüdítő. Nincs benne képmutatás, és nem kötődnek hozzá terhes szertartások.

Jehova Tanúi az imádat gyakorlásában a világ minden részén utánozzák Jézus korai követőinek a példáját. Heti rendszerességgel bibliai oktatáson vesznek részt. Az összejöveteleik időpontját helyi körülmények, nem pedig Bibliával nem igazolható hagyományok szabják meg. Mindenkit szeretettel buzdítunk, hogy vegyen részt egy ilyen összejövetelen, hogy átélhesse az ebből fakadó felüdülést.

[Lábjegyzet]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

● A hétnek egy konkrét napján kell imádatot bemutatni Istennek? (Róma 10:4; 14:5)

● Miért jó az, ha összejövünk imádat céljából? (Héberek 10:24, 25)

● Mi az igazán megelégedést nyújtó imádat alapja? (Máté 11:28)

[Táblázat/​képek a 10–11. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KEDD

SZERDA

1 CSÜTÖRTÖK

2 PÉNTEK

3 SZOMBAT

4 VASÁRNAP