Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kamaszkor – A felnőttkor küszöbén

Kamaszkor – A felnőttkor küszöbén

Kamaszkor – A felnőttkor küszöbén

KÉPZELD EL, hogy egy trópusi szigetről az Északi-sarkvidékre utazol. Amint kilépsz a repülőgépből, érzed, hogy a levegő fagyos. Képes vagy alkalmazkodni az új körülményekhez? Igen, de ehhez egy-két dolgon változtatnod kell.

Ilyesmi történik akkor is, amikor a gyermeked eléri a kamaszkort. Úgy tűnik, mintha egyik napról a másikra megváltozna a klíma. A fiú, aki azelőtt mindig melletted volt, most inkább a barátaival szeret lenni. A lányból meg, aki alig várta, hogy elmesélje, mi történt vele aznap, most alig tudsz kihúzni egy-két szót.

– Mi volt ma az iskolában? – kérdezed.

– Semmi – mondja ő.

Csend.

– Mire gondolsz most? – kérdezed.

– Semmire – szól a válasz.

Megint csak csend.

Mi történt? Nemrég még „olyan volt, mintha a színfalak mögé is benézhettél volna a gyermeked életében – írja egy könyv. – Most meg legfeljebb abban reménykedhetsz, hogy a nézőtéren ülhetsz, de ott sem a legjobb helyen” (Breaking the Code).

Bele kell törődnöd, hogy ezután már ilyen fagyos lesz a légkör? Egyáltalán nem. Igenis közel maradhatsz a kamaszkorú gyermekedhez. Ehhez azonban meg kell értened, mi is történik ebben a varázslatos, de néha viharos életszakaszban.

Átmenet a gyermekkor és a felnőttkor között

A kutatók régebben úgy gondolták, hogy ötéves korra a gyermek agya majdnem eléri a legmagasabb fejlettségi fokát. Most azon az állásponton vannak, hogy az agy mérete már valóban keveset változik ez után a kor után, a működéséről viszont már nem mondható el ugyanez. A serdülőkorba lépve a fiatalok hormonrendszere gyökeres átalakuláson megy keresztül, ami a gondolkodásukra is hatással van. A kisgyermekek például általában feketén-fehéren látják a világot, míg a tizenévesek árnyaltabban gondolkodnak, és a dolgok mögé néznek (1Korintusz 13:11). Véleményt formálnak, és bátran hangot is adnak neki.

Paolo, aki Olaszországban él, megfigyelte ezt a változást a tizenéves fián: „Amikor ránézek, mintha egy kész kis felnőtt állna előttem, aki már nem kisfiú. És most nemcsak a külsejéről beszélek. Az döbbent meg leginkább, ahogy gondolkozik. Bátran elmondja a véleményét, és meg is védi, ha kell.”

Te is ilyesmit figyelsz meg a gyermekeden? Amikor kicsi volt, talán egyszerűen csak követte az utasításaidat. „Mert én azt mondtam” – beérte ennyi magyarázattal. Most, hogy már tizenéves, érvelni kell neki, és az is lehet, hogy megkérdőjelezi a család által követett értékrendet. Az öntudatossága már-már lázadásnak hat.

De ne következtess elhamarkodottan úgy, hogy le akar számolni az értékeiddel. Talán csak azzal küzd, hogy valahogyan helyet találjon nekik a saját életében. Tegyük fel, hogy másik lakásba költözöl, és viszed magaddal a bútoraidat. Vajon könnyű lesz mindegyiknek helyet találni az új lakásban? Valószínűleg nem. De egy biztos: nem fogsz kidobni semmit, amit értékesnek tartasz.

A kamaszkorú gyermeked hasonló helyzetben van, miközben arra az időre készül, amikor majd „elhagyja apját és anyját” (1Mózes 2:24). Lehet, hogy ez nem mostanában lesz, hiszen még nem nőtt fel. De bizonyos értelemben már „csomagol”. Tizenévesen szemügyre veszi a szülei által belé nevelt értékeket, és eldönti, melyeket fogja magával vinni a felnőttkorba. *

Elképzelhető, hogy megrémít a gondolat, hogy a gyermeked ilyesfajta döntéseket hoz. Egyvalamiben azonban biztos lehetsz: felnőttkorában csak azokhoz az értékekhez fog ragaszkodni, melyek szerinte is értékek. Ezért most van itt az ideje, amíg még otthon lakik, hogy alaposan átgondolja, milyen elvek fogják vezérelni (Cselekedetek 17:11).

Ha jól belegondolsz, ez nagyon hasznos, hiszen ha most feltétel nélkül elfogadja a te értékrendedet, akkor később alighanem másokét is gondolkodás nélkül elfogadja majd (2Mózes 23:2). A Biblia azt írja az ilyen fiatalokról, hogy könnyű rászedni őket, mert nincs értelem a szívükben, ami egyebek közt arra utal, hogy híján vannak a józan ítélőképességnek (Példabeszédek 7:7). Ha egy fiatalnak nincs szilárd meggyőződése, előfordulhat, hogy olyan lesz, akit „mintha hullámok hánynának-vetnének”, és aki ide-oda sodródik „a tanítás minden szelében az emberek ármánykodása által” (Efézus 4:14).

Hogyan óvhatod meg ettől a gyermekedet? Gondoskodj róla, hogy a birtokában legyen a következő három kincsnek:

1. ERKÖLCSI ÉRZÉK

Pál apostol azt írta, hogy az „érett embereknek . . . edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14). „De hát én már évekkel ezelőtt megtanítottam a gyermekemnek, hogy mi helyes, és mi helytelen” – mondhatod. És biztos is, hogy az oktatás a javára vált abban az időben, és felkészítette a további fejlődésre (2Timóteusz 3:14). Pál mégis azt mondta, hogy az embereknek edzeniük kell az érzékelőképességüket. Míg a kisgyermekek talán tudják, hogy mi helyes, és mi helytelen, a tizenéveseknek a felfogóképességben is fejlődniük kell (1Korintusz 14:20; Példabeszédek 1:4; 2:11). Nem azt szeretnéd, hogy a kamaszkorú gyermeked vakon engedelmeskedjen, hanem hogy amit tesz, helytálló érvekkel alá tudja támasztani (Róma 12:1, 2). Hogyan segíthetsz neki ebben?

Például úgy, ha meghallgatod. Ne szakítsd félbe, és ne reagálj túl hevesen, ha olyasmit mond, ami nem tetszik neked. A Biblia ezt tanácsolja: „Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra” (Jakab 1:19; Példabeszédek 18:13). Jézus pedig kijelentette, hogy „a szív bőségéből szól a száj” (Máté 12:34). Ha jó hallgató vagy, megtudhatod, mi foglalkoztatja legbelül a gyermekedet.

Amikor pedig beszélsz, próbálj meg kérdéseket használni, ne nyers kijelentéseket. Jézus némelykor a „Mit gondoltok?” kérdéssel igyekezett felszínre hozni a tanítványai érzéseit, sőt még megátalkodott emberekéit is (Máté 21:23, 28). Valami hasonlót kérdezhetnél te is a tizenéves gyermekedtől, ha olyasmit mond, amivel nem értesz egyet. Íme két példa:

Ha ezt mondja: „Nem vagyok benne biztos, hogy van Isten.”

Ne így válaszolj: „Még hogy nem vagy benne biztos?! Kiskorodtól erre tanítottunk.”

Inkább kérdezd meg: „Miért érzel így?”

Miért jó, ha kérdéseket teszel fel? Azért, mert bár azt hallod, amit mond, azt is szeretnéd megtudni, hogy mit gondol (Példabeszédek 20:5). Lehet, hogy nem is annyira Isten létezésével vannak gondjai, inkább az irányadó mértékeivel.

Egy fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy hágja át Isten erkölcsi törvényeit, talán megpróbálja azáltal igazolni a magatartását, hogy kétségbe vonja Isten létezését (Zsoltárok 14:1). „Ha nincs Isten, nem kell a Biblia alapelvei szerint élnem” – érvelhet.

Ha a te gyermeked is így gondolkodik, fel kellene tennie magának a kérdést: „Hiszek abban, hogy Isten irányadó mértékei a javamra válnak?” (Ézsaiás 48:17, 18). Ha hisz ebben, akkor magyarázd el neki, hogy a boldogsága ér annyit, hogy megóvja (Galácia 5:1).

Ha ezt mondja: „Ez a ti vallásotok, nem az enyém.”

Ne így válaszolj: „Igen, ez a mi vallásunk, te pedig a mi gyerekünk vagy, és abban hiszel, amit mi mondunk.”

Inkább így közelítsd meg: „Ez elég határozott kijelentés. De ha az én hitemet elveted, biztosan van valami helyette, amiben hiszel. Mi lenne az? Szerinted milyen viselkedési normát kellene követni?”

Miért jó, ha kérdéseket teszel fel? Azért, mert így hozzásegíted, hogy megvizsgálja a gondolatait. Talán meglepődve jön rá, hogy ugyanabban hisz, amiben te is, és igazából valami teljesen más aggasztja.

Lehet, hogy nem tudja, hogyan magyarázza el másoknak, hogy miben hisz (Kolosszé 4:6; 1Péter 3:15). Vagy esetleg tetszik neki valaki, aki nincs egy hiten vele. Próbáld megkeresni a gond gyökerét, és segíts a gyermekednek, hogy ő is meglássa. Minél többet használja az érzékelőképességét, annál felkészültebb lesz a felnőttkorra.

2. FELNŐTTEK TÁRSASÁGA

Bizonyos kultúrákban alig vagy egyáltalán nem fedezhető fel az a „forrongás”, mely némelyik pszichológus szerint a tizenéves kor elkerülhetetlen velejárója. A kutatók azt tapasztalták, hogy ezekben a társadalmakban a fiatalok korán beolvadnak a felnőttek világába. Felnőttekkel dolgoznak, felnőttekkel töltik a szabad idejüket, és felnőttekhez illő kötelezettségeik vannak. Nem is léteznek olyan kifejezések, mint „a fiatalok világa”, „fiatalkori bűnözés”, sőt még az sem, hogy „serdülőkor”.

Ezzel ellentétben a fiatalok számos országban túlzsúfolt iskolákba kényszerülnek, ahol csupán a velük egykorúak jelentik a társaságot. Amikor hazamennek, üres a ház: a szüleik dolgoznak. A rokonok messze laknak. Ezért a tizenévesek leginkább más fiatalokkal töltik az idejüket. * Tudod, miért veszélyes ez? Nemcsak azért, mert rossz társaságba keveredhetnek. A kutatók azt tapasztalták, hogy még példamutató fiatalok is hajlanak a felelőtlen viselkedésre, ha elszigetelődnek a felnőttek világától.

Az ókori Izrael olyan társadalom volt, ahol a fiatalok nem szigetelődtek el a felnőttektől. * A Bibliában olvashatunk például Uzziásról, aki még húszéves sem volt, amikor Júda királya lett. Mi segített neki, hogy ellássa ezt a felelősségteljes feladatot? Kétségkívül egy felnőttnek, Zakariásnak a befolyása – legalábbis részben. A Biblia ezt írja róla: „az igaz Isten félelmére oktatta őt” (2Krónikák 26:5).

Van a gyermekednek egy vagy több felnőtt bizalmasa, akinek az értékrendje megegyezik a tiéddel? Ne légy féltékeny, ha idősebbekkel barátkozik, mert jó hatással lehetnek rá. Segíthetnek neki, hogy helyesen cselekedjen. Egy bibliai példabeszéd szerint az, „aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz” (Példabeszédek 13:20).

3. FELELŐSSÉGÉRZET

Egyes országokban a törvény tiltja, hogy a fiatalok hetente bizonyos óránál többet dolgozzanak, vagy hogy bizonyos típusú munkákat végezzenek. Ezeket a korlátozásokat azért vezették be, hogy megóvják a gyermekeket a veszélyes munkakörülményektől, melyeket a XVIII. és XIX. században végbement ipari forradalom hozott magával.

Jóllehet a gyermekmunkára vonatkozó törvények megvédik a fiatalokat a veszélytől és a bántalmazástól, egyes szakemberek szerint éppen ezek miatt nem tanulnak meg felelősséget vállalni. Egy könyv azt írja, hogy ennek hatására sok tizenévesben kialakult „az a modortalan szemléletmód, hogy nekik járnak azok a dolgok, melyeket kapnak, és nem kell megdolgozniuk értük” (Escaping the Endless Adolescence). A szerzők szerint ez a fajta gondolkodásmód „természetesnek vehető egy olyan világban, mely sokkal inkább a fiatalok szórakoztatását tartja szem előtt, semmint azt, hogy elvárjon tőlük valamit”.

A Biblia viszont ír olyan fiatalokról, akik súlyos felelősséget hordoztak. Timóteusz például feltehetően még tizenéves volt, amikor megismerte Pál apostolt, aki később jelentős befolyást gyakorolt az életére. Pál így buzdította Timóteuszt: „éleszd föl, mint valami tüzet, az Isten [benned levő] ajándékát”, vagyis arra buzdította, hogy szívvel-lélekkel végezze a rá bízott munkát (2Timóteusz 1:6). Timóteusz a tízes évei végén vagy a húszas évei elején járt, amikor elment otthonról, hogy Pál apostollal utazzon, és segítsen neki gyülekezeteket alapítani, és erősíteni a testvéreket. Miután úgy tíz évig együtt dolgoztak, Pál elmondhatta Timóteuszról a Filippiben élő keresztényeknek: „senki másom nincs, aki olyan lelkületű volna, mint ő, és aki igazán törődne a titeket érintő dolgokkal” (Filippi 2:20).

A tizenévesek gyakran szívesen vállalnak felelősséget, különösen akkor, ha érzik, hogy értelmes munkáról van szó. Ez nemcsak azért hasznos, mert segít megbízható felnőtté válniuk, hanem azért is, mert a legjobbat hozza ki belőlük.

Alkalmazkodj az új „klímához”

Ahogy a cikk elején említettük, ha kamaszkorú gyermeked van, biztosan érzed, hogy más „klíma” vesz körül, mint akár néhány évvel ezelőtt. De ne aggódj, képes vagy alkalmazkodni, mint ahogy a gyermeked más életszakaszaiban is tetted.

Lásd meg a gyermeked kamaszéveiben a lehetőséget arra, hogy 1. segíts neki fejleszteni az erkölcsi érzékét, 2. gondoskodj felnőtt társaságról, és 3. felelősségérzetet nevelj bele. Így felkészíted a felnőttkorra.

[Lábjegyzetek]

^ 17. bek. Egy könyv találóan „egyetlen hosszú búcsúnak” nevezi a kamaszkort. Erről a témáról bővebben olvashatsz Az Őrtorony 2009. május 1-jei számának a 10–12. oldalán; Jehova Tanúi kiadványa.

^ 38. bek. A tizenévesek igényeihez szabott szórakozási lehetőségek arra épülnek, hogy a fiatalok szeretnek a barátaikkal lenni, és így azt az elképzelést erősítik, hogy a fiataloknak megvan a maguk külön világa, melyet a felnőttek nem érthetnek, és amelyben nincs is keresnivalójuk.

^ 39. bek. A Bibliában nem fordul elő a „kamasz” és a „tizenéves” szó. Úgy tűnik, Isten népe körében mind a keresztény kor előtt, mind a keresztény időszakban az volt a szokás, hogy a fiatalok korábban beilleszkedtek a felnőttek világába, mint manapság számos kultúrában.

[Kiemelt rész/​kép a 20. oldalon]

„JOBB SZÜLŐKET NEM IS KÍVÁNHATNÉK”

Jehova Tanúi a szavaikkal és a példájukkal arra tanítják a gyermekeiket, hogy a bibliai alapelvekkel összhangban éljenek (Efézus 6:4). De nem kényszerítik őket erre. Felismerik, hogy amikor már elég nagyok lesznek a gyermekeik, maguknak kell eldönteniük, hogy milyen értékrendet fognak követni.

A 18 éves Aislyn átvette a szülei értékrendjét. „Nemcsak a hét egyik napján gyakorlom a vallásomat – mondja. – Az egész életemet áthatja, minden tettemet és döntésemet: például azt, hogy kikkel barátkozom, mit tanulok, és mit olvasok.”

Aislyn nagyra értékeli, hogy keresztényi nevelést kapott. „Jobb szülőket nem is kívánhatnék. Szerencsés vagyok, hogy belém ültették a vágyat, hogy Jehova Tanúja legyek, és az is maradjak. A szüleim jó befolyása egy életen át elkísér majd.”

[Kép a 17. oldalon]

Hallgasd meg a tizenéves gyermekedet

[Kép a 18. oldalon]

Egy felnőtt barát jó hatással lehet a gyermekedre

[Kép a 19. oldalon]

Az értelmes munka segít a tizenéveseknek, hogy megbízható felnőtté váljanak