Mit mondanak más szülők?

A kamaszévek sok szülőnek feladják a leckét. Hogyan segíthetsz a gyermekednek ebben a korban, mely neki éppolyan zavaros lehet, mint neked? Figyeld meg, mit mondanak erről más szülők, akik a világ különböző részein élnek.

VÁLTOZÁSOK

„A fiam, amikor még kicsi volt, mindig szót fogadott. De ahogy kamaszodott, úgy tűnt, már nem bízik meg bennem feltétel nélkül. Nemcsak azt kérdőjelezte meg, amit mondtam, hanem abban is kifogást talált, ahogyan mondtam” (Frank, Kanada).

„A fiam már nem beszél annyit, mint korábban. Magától nem mondja el, min járnak a gondolatai, csak ha megkérdezem. Nem könnyű szóra bírni. Válaszol ő, csak nem azonnal” (Francis, Ausztrália).

„Nagyon fontos a türelem. Időnként legszívesebben jól letolnánk a gyermekeinket, de mindig az a jobbik megoldás, ha lehiggadunk, és elbeszélgetünk velük” (Felicia, Egyesült Államok).

KOMMUNIKÁCIÓ

„A tizenéves lányom néha heves védekezésbe kezd, és azt hiszi, hogy ellene vagyok. Emlékeztetnem kell rá, hogy szeretem, és hogy szeretném, ha sikeres lenne” (Lisa, Egyesült Államok).

„Kisebb korukban a gyermekeim megnyíltak előttem. Könnyen beleláttam a gondolataikba. Most törekednem kell rá, hogy megértő legyek velük, és kifejezzem, hogy tisztelem őket mint önálló egyéneket. Csak így hajlandók beavatni az érzéseikbe” (Nanhi, Korea).

„Nem elég megtiltani ezt vagy azt a tizenéveseknek. Érvelni kell nekik, és tartalmas beszélgetéseket kell folytatni velük, ha el akarjuk érni a szívüket. Ha szeretnénk, hogy őszinték legyenek, meg kell őket hallgatnunk, még akkor is, ha olyasmit mondanak, amit legszívesebben meg se hallanánk” (Dalila, Brazília).

„Ha helyre kell igazítanom a lányomat, igyekszem négyszemközt beszélni vele, nem mások előtt” (Edna, Nigéria).

„Előfordul, hogy miközben beszélgetek a fiammal, elvonják a figyelmemet az otthoni tennivalóim. Észreveszi, hogy nem koncentrálok, és azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy nem sokat beszélget velem. Jobban kell figyelnem rá, amikor beszélgetünk, hogy később is őszinte legyen velem” (Miriam, Mexikó).

 ÖNÁLLÓSÁG

„Mindig félve engedtem meg dolgokat a tizenéves gyermekeimnek, és ez bizony okozott némi feszültséget. De miután őszintén elmondtam, mitől tartok, ők meg kifejtették, hogy miért vágynak nagyobb szabadságra, sikerült megegyeznünk. Így az általam szabott, ésszerű korlátokon belül nagyobb lett a mozgásterük” (Edwin, Ghána).

„A fiam szeretett volna egy motort. Annyira elleneztem az ötletét, hogy egyszerűen leszidtam, és felsoroltam mindent, ami a motorvásárlás ellen szól, anélkül hogy meghallgattam volna az érveit. Ettől begurult, és még határozottabban azon volt, hogy szerezzen egy motort. Arra gondoltam, hogy megpróbálom másképpen megközelíteni a helyzetet. Mondtam neki, hogy gondolja át újra többféle szempontból, vegye fontolóra a veszélyeket, a kiadásokat, valamint a jogosítvány megszerzésével és megtartásával járó kötelezettségeket. Azt is javasoltam, hogy kérjen tanácsot érett keresztényektől a gyülekezetben. Rájöttem, hogy a basáskodás helyett jobb, ha arra ösztönzöm a fiamat, hogy őszintén beszéljen a vágyairól. Így el tudtam érni a szívét” (Hjejong, Korea).

„Szabtunk bizonyos korlátokat, de fokozatosan egyre nagyobb mozgásteret adtunk a gyermekeinknek. Minél ügyesebben éltek a lehetőségeikkel, annál nagyobb szabadságot kaptak. Módot adtunk nekik arra, hogy kiérdemeljék az önállóságot, és rámutattunk, hogy mi is azt szeretnénk, ha egyre szabadabbak lennének; de nem haboztunk megbüntetni őket, ha visszaéltek a bizalmunkkal” (Dorothée, Franciaország).

„Soha nem engedtem az elveimből, de ha a gyermekeim szót fogadtak, bizonyos engedményeket kész voltam tenni. Alkalomadtán például megengedtem nekik, hogy tovább maradjanak ki. Ám ha többször is később jöttek haza a megbeszéltnél, számolniuk kellett a következményekkel” (Ilhjun, Korea).

„Minél engedelmesebb és megbízhatóbb egy alkalmazott, annál több megértésre számíthat a főnökétől. Ugyanígy a fiunk is tapasztalja, hogy minél engedelmesebb és megbízhatóbb az általunk megállapított korlátokon belül, annál több önállóságot vív ki magának lépésről lépésre. Tudja, hogy akárcsak egy alkalmazott, akinek számolnia kell a következményekkel, ha nem teljesíti a kötelességét, ő is elveszítheti az önállóságát, ha nem él vele felelősségteljesen” (Ramón, Mexikó).

[Oldalidézet a 22. oldalon]

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6, Újfordítású revideált Biblia)

 [Kiemelt rész/​képek a 23. oldalon]

ÉLETBŐL VETT TÖRTÉNETEK

„Fantasztikus élmény tizenéves gyermekeket nevelni”

Joseph: A két nagyobb lányunk tizenéves, és a tapasztalataim szerint fontos meghallgatni őket, és figyelembe venni a véleményüket. Ha őszintén beismerem a hibáimat, és tisztelettel beszélek velük, az előmozdítja a jó gondolatcserét. Szerintem fantasztikus élmény tizenéves gyermekeket nevelni, hála az útmutatásnak, melyet Isten Szavából, a Bibliából kapunk.

Lisa: Amikor a legnagyobb lányunk kamaszodni kezdett, még inkább szüksége volt rám. Emlékszem, hogy sok időt töltöttem azzal, hogy meghallgassam, beszélgessek vele és biztassam. A férjemmel arra ösztönözzük a lányainkat, hogy nyugodtan tárják fel az érzéseiket, tiszteletben fogjuk azokat tartani. Szeretném megvalósítani a Jakab 1:19-ben olvasható bölcs tanácsot, hogy legyünk gyorsak a hallásra, és lassúak a szólásra.

Victoria: Anya a legjobb barátnőm. Nem láttam még nála aranyosabb és törődőbb embert – és ő mindenkivel ilyen, méghozzá szívből. Soha nem cserélném el.

Olivia: Apa törődik az emberekkel és nagylelkű. Még akkor is ad másoknak, ha nekünk sincs túl sok. Tud komoly lenni, de nagyon vicces is. Nagyon jó apuka, és örülök, hogy az ő lánya lehetek!

„Nem érünk rá unatkozni!”

Sonny: Ha a lányaimnak valami gondjuk van, leülünk, és megbeszéljük velük. Mindig őszinték vagyunk egymáshoz, és a bibliai alapelvek irányítják a döntéseinket. Ynezzel arra is próbálunk figyelni, hogy a lányoknak legyen jó társaságuk. A mi barátaink az ő barátaik is, és fordítva.

Ynez: Sok mindent csinálunk együtt mint család. Jehova Tanúi lévén elfoglaltságot ad a szolgálat, a személyes és a családi bibliatanulmányozás és az önkéntes munka: katasztrófák utáni segélyakciókban és Királyság-termek építésében is részt veszünk. Ezek mellett egészséges módon ki is kapcsolódunk. Nem érünk rá unatkozni!

Kellsie: Apa szívesen meghallgat minket, és minden nagyobb döntés előtt beszél az egész családdal. Anyára pedig mindig számíthatok, ha segítségre van szükségem, vagy ha egyszerűen csak beszélgetni szeretnék.

Samantha: Anyukám – sokszor talán nem is tudatosan – érezteti velem, hogy szeret, és hogy különleges és fontos vagyok neki. Meghallgat. Törődik velem. Semmiért sem cserélném el a barátságunkat.

[Képek]

A Camera család: Joseph, Lisa, Victoria, Olivia és Isabella

A Zapata család: Kellsie, Ynez, Sonny és Samantha

[Kép a 22. oldalon]

A szülők biztosíthatnak némi önállóságot, mindamellett ésszerű korlátokat szabnak