Vizsgáld meg a bizonyítékokat

KÉPZELD EL, hogy egy távoli, lakatlan szigeten éppen a tengerparton barangolsz, amikor meglátsz egy nagy követ, melybe bele van vésve, hogy „John 1800”. Mivel a sziget mindentől messze van, és nem laknak rajta, vajon úgy következtetsz, hogy ezek a jelek a szél és a víz eróziós munkájának a nyomai? Hát persze, hogy nem! Arra gondolsz – és teljes joggal –, hogy a felirat valakinek a keze műve. Miért ez jut eszedbe? Egyrészt azért, mert a természetben nem fordul elő betűk és számok jól kivehető sorozata. Másrészt, a felirat értelmes információt hordoz – még ha idegen nyelven is –, ami pedig intelligens forrást feltételez.

A mindennapi életben sokféle formában kódolt információval találkozunk: ilyen például a Braille-írás, az ábécé betűi, a különböző ábrák, a hangjegyek, az élőszó, a kézjelek, a rádiójelek és a számítógépes programok, melyek kettes számrendszerben íródnak, csak a nullát és az egyet használva. Az információhordozó eszköz gyakorlatilag bármi lehet, a fénytől a rádióhullámokon át a papírig és a tintáig. Az az egy biztos, hogy az emberek az értelmes információt mindig intelligens elméhez kötik – kivéve, ha az információ az élő sejtben található. Az evolucionisták szerint ez az információ csak úgy létrejött, magától íródott. De valóban így történt? Vizsgáljuk meg a bizonyítékokat.

Íródhat-e magától összetett információ?

Testünknek csaknem az összes élő sejtjében, a biztonságot nyújtó sejtmagban van egy bámulatos kód, melyet a dezoxiribonukleinsav, azaz a DNS hordoz. Ez egy hosszú, kettős láncból álló molekula, mely leginkább egy csavart formájú létrára hasonlít. A DNS olyan, mint egy recept vagy program, mely a sejtjeink billióinak a képződését, növekedését, fenntartását és sokszorozódását irányítja. A DNS alapelemeit nukleotidoknak nevezik, melyeket az A, C, G és T betűkkel jelölnek, attól függően, hogy milyen szerves bázisokat tartalmaznak. * Akárcsak az ábécé betűi, ez a négy karakter is sokféleképpen kapcsolódhat egymáshoz, így „mondatokat”, vagyis olyan utasításokat alkot, melyek a sejten belüli másolást és egyéb folyamatokat irányítják.

A DNS-ben tárolt információk összességét genomnak nevezik. A DNS-ben levő betűkapcsolatok némelyike csak rád jellemző, hiszen az öröklött tulajdonságaidat jelentő információt  hordozza – ilyen a szemed vagy a bőröd színe, az orrod formája és így tovább. A genom egyszerűen fogalmazva egy óriási könyvtárhoz hasonlítható, melyben a tested minden egyes részletéhez megvan a recept, a végeredmény pedig te vagy.

Mégis mekkora ez a „könyvtár”? Hozzávetőleg 3 milliárd „betűből”, azaz nukleotidból (bázisból) áll. Ha ezt papírra vetnénk, a Humán Genom Program szerint 200 kötetnyi, egyenként 1000 oldalas telefonkönyvet töltene meg.

Mindez egy érdekes imát juttathat eszünkbe, melyet háromezer évvel ezelőtt jegyeztek le a Bibliában. Az egyik részlete a Zsoltárok 139:16-ban található, és így szól: „Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe”. A zsoltáríró persze nem a tudomány oldaláról közelítette meg a kérdést, egyszerű szavaival mégis ámulatba ejtően pontos képet közvetített Isten félelmetes bölcsességéről és hatalmáról. Ezzel ellentétben más ősi, vallásos írásokat áthatják a téveszmék és a babonák.

Ki állította össze a „könyvtár” anyagát?

Ha a józan ész azt mondatja velünk, hogy a „John 1800” felirat csakis egy intelligens elmétől származhat, nem kellene ugyanennek érvényesnek lennie a DNS-ben levő, mérhetetlenül bonyolultabb és sokatmondóbb információra is? Végtére is az információ az információ, bárhol található, és bármi legyen is a közvetítő eszköz. Donald E. Johnson, aki számítógépes és információs tudós, azt mondta, hogy a kémia és a fizika törvényei képtelenek létrehozni összetett információt vagy az ilyen információ feldolgozására alkalmas rendszereket. És logikus, hogy minél összetettebb egy információhalmaz, annál nagyobb intelligenciára volt szükség a megírásához. Azt, hogy „John 1800”, egy kisgyerek is le tudja írni, de az élet kódja csak egy emberfeletti intelligenciájú elmétől származhat. Ráadásul minden egyes új felfedezéssel kiderül, hogy „a biológia nagyságrendekkel bonyolultabb”, mint addig gondoltuk, ahogy a Nature folyóirat fogalmaz.

Aki a DNS-ben található összetett információhalmaz létét vak, irányítatlan folyamatoknak tulajdonítja, az szembemegy mind a józan ésszel, mind a tapasztalattal. Hite csupán vakhit. *

Az evolucionisták, mivel mindenáron ki akarják zárni Isten létezését, néha olyan következtetésekre jutnak, melyekről később kiderül, hogy tévesek. Vegyük például azt az elképzelést, hogy  a genomunk 98 százaléka „hulladék”, vagyis egy olyan receptekkel teli könyvtár, melyek felesleges szavak milliárdjait tartalmazzák.

Csakugyan „hulladék”?

A biológusok sokáig úgy gondolták, hogy a DNS a fehérjék előállításához szükséges recept, és ezen kívül semmi másra nem jó. Idővel azonban kiderült, hogy a genomnak csupán körülbelül a 2 százaléka áll a fehérjékre vonatkozó kódokból. De akkor vajon mi a szerepe a DNS többi 98 százalékának? A DNS-nek ezt a talányos részét „nyomban evolúciós hulladékká nyilvánították”, jegyezte meg John S. Mattick molekuláris biológus professzor, a Queenslandi Egyetem munkatársa (Brisbane, Ausztrália).

A „hulladék DNS” kifejezést Susumu Ohno szóalkotásának tartják. Ez az evolucionista tudós az „Olyan sok a »hulladék« DNS a genomunkban” című írásában kijelentette, hogy a maradék DNS-szakaszok „a természet sikertelen kísérleteinek a maradványai. A föld teli van a kihalt fajok ősmaradványaival, így nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a genomunk is teli van kihalt gének maradványaival.”

Milyen hatással volt a genetika kutatására ez az elképzelés? Wojciech Makalowski molekuláris biológus szerint „az ismert kutatókat visszariasztotta attól, hogy a nem kódoló [hulladék] DNS-t tanulmányozzák”. Ennek ellenére volt néhány tudós, aki „kockáztatva, hogy gúnyolódás tárgya lesz, felderítette a nem igazán népszerű területeket. Nekik köszönhetően a hulladék DNS-ről alkotott kép . . . az 1990-es évek elején változni kezdett.” Wojciech Makalowski hozzáteszi még, hogy a biológusok ma már „genomikai kincsnek” tartják azt, amit valamikor hulladéknak neveztek.

John S. Mattick szerint a hulladék DNS-ről szóló elmélet klasszikus példa arra, amikor a tudományos hagyomány „háttérbe szorítja a tények objektív elemzését”. „Arra, hogy nem ismertük fel ennek a téves gondolkodásmódnak a jelentőségét, valószínűleg úgy fogunk emlékezni, mint a molekuláris biológia történetének egyik legnagyobb melléfogására” – mondja. Kétségtelen, hogy a tudomány világában a bizonyítékok alapján kell meghatározni, hogy mi az igazság, nem pedig a népszerű nézetek alapján. Nos, mit mutatnak a nemrég napvilágra került bizonyítékok a „hulladék” DNS szerepét illetően?

Mire jó a „hulladék”?

Egy autógyárban gépek gyártják az alkatrészeket. Hasonlítsuk ezeket az alkatrészeket a sejtben lévő fehérjékhez. A gyárban szükség van olyan eszközökre és rendszerekre, amelyek összeszerelik az alkatrészeket, és olyanokra is, amelyek a szerelősoron folyó munkát irányítják, azaz szabályozzák. Ugyanez a sejten belüli tevékenységekről is elmondható. A tudósok szerint ebben kap szerepet a „hulladék” DNS, melynek nagy része tartalmazza a szabályozó RNS (ribonukleinsav) nevű összetett molekulák egy osztályának a receptjét. Ezek nélkülözhetetlenek a sejt fejlődéséhez, éréséhez és működéséhez. * „Ezeknek a különleges szabályozóknak már a puszta léte is arra mutat, hogy a legalapvetőbb dolgokról is . . . hihetetlenül kezdetleges elképzeléseink vannak” – jelenti ki Joshua Plotkin matematikai biológus a Nature folyóiratban.

Egy jól működő gyárban hatékony kommunikációs rendszerekre is szükség van. Ez a sejt esetében is igaz. Tony Pawson, a Torontói Egyetem sejtbiológusa így magyarázza ezt: „A sejtekben az információ nem különálló utakon, hanem összetett hálózatokon keresztül áramlik”, így az egész folyamat „jóval bonyolultabb”, mint korábban gondoltuk. A Princetoni Egyetem egyik genetikusa, Leonid Kruglyak pedig kijelentette, hogy „a sejten belüli és a sejtek közötti tevékenységeket irányító folyamatok és elvek jó része még mindig rejtély”.

A sejttel kapcsolatos minden egyes újabb felfedezéssel egyre nagyobb rendre és összetettségre derül fény. Akkor miért ragaszkodnak mégis oly sokan ahhoz az elképzeléshez, hogy az élet és az ember által ismert legbonyolultabb információs rendszer véletlen evolúciós folyamatok műve?

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

MILYEN HOSSZÚ A DNS?

Ha kiegyenesítenénk egy DNS-molekulát, mintegy 2 méter hosszú lenne. Ha a testünkben levő több billió sejt mindegyikéből kivennénk a DNS-t, és mindet egymás után tennénk, a molekulák együttes hossza egyes becslések szerint akkora lenne, mint a Nap és a Föld távolságának csaknem a 1340-szerese. Fénysebességgel körülbelül 185 órába telne megtenni ezt a távolságot.