Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az örökzöld fák tisztelete a keresztény kor előtt

Az örökzöld fák tisztelete a keresztény kor előtt

Az örökzöld fák tisztelete a keresztény kor előtt

AZ ÖRÖKZÖLD karácsonyfa a világ számos részén jól ismert kelléke az ünnepeknek, és népszerű kereskedelmi cikk is. A fa vallásos eredete réges-régre nyúlik vissza.

Erre Svédország nyugati partjainál, Bohuslän megyében és a közelében fekvő norvégiai Østfold tartományban is találhatunk bizonyítékot. Ezen a vidéken több mint 75 000 sziklarajzra bukkantak mintegy 5000 helyen. A régészek szerint az ábrázolások többsége i. e. 1800 és 500 között keletkezett. *

Ezek a figyelemre méltó rajzok betekintést nyújtanak azoknak az embereknek a hiedelemvilágába, akik jóval a názáreti Jézus megszületése előtt éltek. Egyes kutatók szerint például a mai Svédország és Norvégia területén hajdanán az örökzöld fákat, például a lucfenyőt, szent jelképként tisztelték.

Vajon miért véstek lucfenyőket a sziklába ezek a távoli, északi partvidéken lakó emberek? Némelyik tudós feltételezi, hogy részben azért, mert a keresztény kor előtti időkben, amikor a rajzok készültek, arrafelé nyilvánvalóan ritkaságszámba mentek ezek a fák. Érthető, hogy egy olyan fát, mely akkor is zöld volt, azaz „élő” maradt, amikor a többi fa a hideg időben látszólag meghalt, egy fajta titokzatosság lengett körül.

A fák a világ számos kultúrájában az élet, a túlélés és a halhatatlanság jelképei. Ez is magyarázatot adhat arra, hogy miért véstek sziklába Bohuslän és Østfold környékén olyan ábrákat, melyek egyértelműen az örökzöld lucfenyőt idézik, holott ez a fafaj csak évszázadokkal később terjedt el ezen a vidéken.

Egy könyv, mely a svéd Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának gondozásában jelent meg, ezt írja: „A sziklarajzokon látható faábrázolások azt bizonyítják, hogy a dél-skandináviai régió már a bronzkorban egy nagyobb vallási és kulturális rendszer részét képezte, mely egész Európát és Ázsia nagy részét behálózta. A vallást és a kozmológiát olyan emberekhez igazították, akik földművelésből és állattenyésztésből éltek. Lényegében ugyanazokat az isteneket imádták, persze más-más neveken” (Rock Carvings in the Borderlands).

A Bohusläni Múzeum kiadványa még kijelenti: „Az alkotók nem a mindennapi életet akarták megörökíteni. Úgy gondoljuk, hogy a rajzaik az istenekhez intézett imák, könyörgések lehettek . . . A hiedelemviláguk középpontjában az élet örök körforgása, a termékenység, a halál és az újjászületés állt” (The Rock Carving Tour).

A szimbolikus műalkotásoknak erről a páratlan gyűjteményéről, mely jóval azelőtt született, hogy az írás megjelent Észak-Európában, egy svéd enciklopédia megjegyzi: „A szexuális jellegű ábrák sokaságából arra következtethetünk, hogy a termékenységkultusz igen fontos szerepet töltött be a bronzkori emberek vallásában északon” (Nationalencyklopedin).

Kétségtelen, hogy az örökzöld fákkal kapcsolatos szokások a világ sok részén elterjedtek és elfogadottá váltak. A Britannica Hungarica a „karácsonyfa” címszó alatt kijelenti: „A pogány európaiak között elterjedt a fák tisztelete, és ez a hagyomány a keresztény hit felvétele után is tovább élt.” Az ehhez kapcsolódó különböző szertartások és szokások között volt az is, hogy „fát állítottak fel a házban vagy a bejáratnál a téli napfordulókor”.

Az örökzöld fa újabb kori népszerűségét nagyban elősegítette, hogy a brit királyi család 1841-ben egy feldíszített lucfenyővel ünnepelte a karácsonyt. Ma a világon mindenütt állítanak karácsonyfát, és úgy tűnik, továbbra is milliószámra fogynak majd az élő vagy mű karácsonyfák. Mindeközben a skandináviai sziklarajzok szó szerint kőbe vésve tanúsítják a maguk csendes módján, hogy a karácsonyfa nem keresztény eredetű.

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. A bohusläni sziklarajzok egy része rajta van az UNESCO Világörökség-listáján.

[Oldalidézet a 12. oldalon]

A sziklarajzok arra engednek következtetni, hogy az örökzöld fák pogány imádata Krisztus ideje előtt is szokás volt

[Képek a 13. oldalon]

Fákat ábrázoló sziklarajzok a svédországi 1. Torsbóban, 2. Backában és 3. Lökebergben

[Forrásjelzés]

Courtesy Stiftelsen för dokumentation av Bohusläns hällristningar