Egy mély gondolkodású törzsfőnök

● Te mit szeretnél, hogyan emlékezzen rád az utókor? Mire fognak gondolni az emberek, ha eszükbe jutsz? Mivel sokan szeretnének valami örökséget hátrahagyni, arra vágynak, hogy a tudomány, a politika, a sport vagy a művészetek kimagasló személyiségei legyenek. De mit szólnál hozzá, ha azok miatt a kérdések miatt emlékeznének rád, melyeket feltettél?

Ötszáz évvel ezelőtt egy Közép-Amerikában élő férfi sok gondolatébresztő kérdést tett fel. Ő nem más volt, mint Nicarao, egy indián törzsfőnök. Nagy valószínűséggel róla lett elnevezve Nicaragua. Az ő nevével azonosították azt a törzset, melyhez tartozott, a földet, ahol éltek, és a nagy tavukat.

Nicarao népe a Csendes-óceán és a hatalmas Nicaragua-tó közötti keskeny földterületen élt. Nem sokkal azután, hogy Kolumbusz felfedezte az Újvilágot, a spanyolok kezdték bejárni azt a vidéket. Gil González Dávila kapitány a csapataival délről, a most Costa Ricaként ismert terület felől lépett be Nicarao földjére 1523-ban.

Képzelhetjük, milyen izgatottak lehettek a felfedezők, amint ismeretlen területekre jutottak el. Mennyire örülhettek, amikor találkoztak Nicarao törzsfőnökkel! A helyiek a máig is híres nicaraguai vendégszeretettel fogadták a spanyolokat, és ajándékokat adtak nekik, köztük sok aranyat is.

Nicarao szeretett volna választ kapni olyan kérdésekre, melyek már régóta foglalkoztatták, és a spanyolok látogatása kapcsán még több kérdés merült fel benne. A feljegyzések szerint ilyen kérdéseket tett fel González kapitánynak:

Hallott ön egy nagy özönvízről, amely minden embert és állatot elpusztított? Fog Isten újra vízözönt hozni a földre? Mi történik velünk, ha meghalunk? Hogyan mozog a nap, a hold és a csillagok? Hogyan vannak felfüggesztve az égben? Milyen messze vannak? Mikor fog kihunyni a fényük? Honnan jön a szél? Mitől van meleg vagy éppen hideg? Mitől van egyszer világos, egyszer sötét? Miért változik a nappalok hosszúsága?

Nem vitás, hogy Nicaraót nagyon érdekelték a természeti jelenségek. A kérdései sok mindent feltárnak arról, hogy miben hitt. Szavaiból az is kitűnik, hogy olyan dolgok foglalkoztatták, melyek ma is sok embert érdekelnek. Az, hogy Nicarao és a népe egy nagy özönvízről beszélt, a Biblia beszámolójára emlékeztet minket (1Mózes 7:17–19).

Bár a kultúrát, melyben Nicarao élt, spiritizmus és rituális emberáldozatok jellemezték, törődött azzal, hogy hogyan viselkednek a népéhez tartozók, és milyen életet élnek. A kérdései arról tanúskodnak, hogy az embernek van lelkiismerete. Pál apostol ezzel kapcsolatban a következőket írta: „a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és saját gondolataik egymás között vádolják vagy éppen mentegetik őket” (Róma 2:14, 15).

Azon a helyen, ahol feltehetően Nicarao törzsfőnök először találkozott a spanyolokkal, szobrot állítottak neki. A kíváncsisága, mely arra indította, hogy mélyen elgondolkodjon az életről és az őt körülvevő világról, követendő példa számunkra (Róma 1:20).

[Térkép a 21. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Nicaragua

DÉL-AMERIKA

ATLANTI-ÓCEÁN