El akarták zárni Isten Szavát a tömegek elől

AZ IDŐK folyamán többen szerették volna lefordítani a Bibliát a köznép nyelvére, ugyanis kevesen tudtak a Biblia eredeti nyelvein, héberül vagy görögül. A legtöbbünk ma sem értené meg Isten Szavát, ha csak ezeknek a nyelveknek az ősi változatán lehetne hozzáférni.

Közel 300 évvel azelőtt, hogy Jézus a földön élt, a Héber Iratokat elkezdték görögre fordítani. Az elkészült fordítást a görög Septuaginta néven ismerjük. Mintegy 700 évvel később Jeromos elkészítette híres fordítását, a Vulgatát. A Héber és a Görög Iratokat latinra, a Római Birodalomban akkoriban beszélt nyelvre ültette át.

Később a latint egyre kevésbé használták a mindennapi érintkezésben. Ezt a nyelvet csak a művelt emberek beszélték, és a katolikus egyház semmiképpen sem akarta, hogy a Biblia más nyelvekre is le legyen fordítva. A vallási vezetők azt állították, hogy csakis a héber, a görög és a latin méltó arra, hogy a Biblia nyelve legyen. *

Egyházszakadás és bibliafordítás

Cirill és Metód szaloniki hittérítők, akik a bizánci keleti egyházat képviselték, az i. sz. kilencedik században a szláv nyelvű liturgia  bevezetését szorgalmazták. Az volt a céljuk, hogy a Kelet-Európában élő szlávok, akik nem beszéltek sem görögül, sem latinul, az anyanyelvükön tanulhassanak Istenről.

Ezek a hittérítők azonban a német papok heves ellenállásába ütköztek, akik a latin nyelvhez való ragaszkodásukkal igyekeztek gátat vetni a bizánci kereszténység egyre növekvő befolyásának. A politika szemmel láthatóan jobban érdekelte őket, mint az emberek vallásos oktatása. A kereszténység nyugati és keleti ága közötti fokozódó feszültség 1054-ben végül a római katolicizmus és a keleti ortodox egyház szétválásához vezetett.

Harc a Biblia fordítása ellen

A római katolikus egyház idővel szent nyelvnek kezdte tekinteni a latint. Ezért, amikor II. Vratiszláv cseh herceg 1079-ben engedélyt kért, hogy szláv nyelven tarthassák az istentiszteleteket, VII. Gergely pápa ezt írta neki: „Semmiképpen sem adhatunk erre engedélyt.” Mivel indokolta a válaszát?

„Azok számára, akik gondosan vizsgálják a kérdést – magyarázta –, világos, hogy Istennek nem ok nélkül tetszett, hogy a Szentírás bizonyos részeit homályban tartsa, mert ha minden ember számára egyszerűen érthető lenne, közönségessé válna, sőt esetleg lenéznék, vagy félművelt emberek félreértelmeznék, és ez tévedéshez vezetne.”

Az egyszerű emberek nemigen tudtak hozzáférni a Bibliához, és ennek így is kellett maradnia ahhoz, hogy a papság megőrizhesse hatalmát a tömegek felett. Nem akarták, hogy a köznép olyasmibe ártsa magát, amit a saját hatáskörükbe tartozónak véltek.

III. Ince pápa 1199-ben olyan „eretnekekről” írt, akik lefordították a Bibliát franciára, és vették a bátorságot, hogy megvitassák maguk között. A pápa Jézus következő szavait alkalmazta rájuk: „Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé” (Máté 7:6). Hogy miért ne? Ahogy írta, azért, „hogy egyetlen egyszerű, tanulatlan ember se kutakodjon a Szentírás magasztos szövegében, és ne prédikálja azt másoknak”. Akik szembeszegültek a pápa rendeletével, azokat gyakran kiszolgáltatták az inkvizítoroknak, és kínvallatásnak vetették alá. És ha valaki így sem tért jobb belátásra, azt élve elégették.

A Biblia birtoklása és olvasása körüli hosszas küzdelem során gyakran hivatkoztak Ince pápa levelére, megtiltva a Biblia használatát és más nyelvekre történő lefordítását. A rendelete nyomán elégették a köznép nyelvére lefordított Bibliákat, sőt bizonyos esetekben azok tulajdonosait is. Az elkövetkező évszázadok során a katolikus Európa püspökei és uralkodói mindent megtettek, hogy érvényt szerezzenek a III. Ince pápa által kimondott tilalomnak.

 A katolikus elöljárók tisztában voltak vele, hogy a tanításaik nagy része nem a Biblián, hanem az egyházi hagyományon alapul. Kétségtelenül ezért sem akarták, hogy a híveik hozzáférjenek a Bibliához, hiszen ha olvashatták volna, rájönnek, hogy az egyház tanai ellentmondanak a Szentírásnak.

A reformáció hatása

A reformáció átrajzolta Európa vallási térképét. Luther Márton tulajdonképpen azért próbálta megreformálni a katolikus egyházat, és végül azért szakított vele 1521-ben, mert sok mindent megértett a Szentírásból. A végleges szakítás után Luther, aki tehetséges fordító volt, azon dolgozott, hogy a köznép számára is elérhetővé tegye a Bibliát.

Luther német fordítása és annak széles körű terjesztése nem kerülte el a római katolikus egyház figyelmét. Úgy érezték, egy általuk elfogadott fordítással kell ellensúlyozni Luther Bibliáját. Rövid időn belül két ilyen német fordítás is megjelent. De aztán kevesebb mint 25 évvel később, 1546-ban a tridenti zsinat egyházi engedélyhez kötötte a vallásos művek, beleértve a bibliafordítások kiadását.

A zsinat úgy határozott, „hogy ezentúl a Szentírást . . . a lehető leghibátlanabbul nyomtassák ki, és senkinek ne legyen szabad kinyomtatni, vagy kinyomtattatni egyetlen szent dolgokról szóló könyvet sem a szerző neve nélkül, és ne legyen szabad eladni azokat, vagy akár csak magánál tartani, hacsak [a helyi püspök] előbb meg nem vizsgálta és jóvá nem hagyta”.

IV. Pál pápa 1559-ben kiadta az első indexet, vagyis a római katolikus egyház által tiltott könyvek listáját. Eszerint tilos volt angol, francia, holland, német, olasz, spanyol és néhány latin nyelvű bibliafordítást birtokolni. Aki olvasni akarta a Bibliát, annak írásbeli engedélyt kellett szereznie a püspököktől vagy az inkvizítoroktól, csakhogy ezzel kitette magát annak a veszélynek, hogy eretnekséggel vádolják meg.

Mindaz, aki a saját nyelvén merészelt Bibliát birtokolni vagy terjeszteni, a katolikus egyház haragjával került szembe. Sokakat letartóztattak, máglyán elégettek, tűz fölé kikötve kínoztak, életfogytiglani börtönbüntetésre vagy gályarabságra ítéltek. Az elkobzott Bibliákat elégették. Megjegyzendő, hogy katolikus papok még a XX. században is koboztak és égettek el Bibliákat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a protestáns egyházak a Biblia hű barátainak és védelmezőinek bizonyultak. A XVIII. és XIX. században protestáns teológusok olyan  tanulmányozási módszereket dolgoztak ki, melyek történetkritika néven váltak ismertté. Időközben sokan olyan tanításokat fogadtak el, melyek azon a darwini elméleten alapulnak, hogy az élet nem teremtés eredménye, hanem véletlenül jött létre és fejlődött tovább.

Számos teológus, sőt pap is azt tanította, hogy a Biblia főként legendák és mítoszok gyűjteménye. Emiatt gyakran hallani manapság, hogy protestáns lelkészek és híveik is tagadják a Biblia történelmi hitelességét.

Lehet, hogy magad is találkoztál már azzal a szemléletmóddal, mely kétségbe vonja a Biblia hitelességét, és talán meglep, hogy az elmúlt évszázadok folyamán mennyien próbálták megsemmisíteni ezt a könyvet. Ámde a próbálkozások kudarcba fulladtak. A Biblia fennmaradt!

Hogyan maradhatott fenn?

Igaz, sokan szerették a Bibliát, és készek voltak az életüket is áldozni azért, hogy megvédjék, a fennmaradását mégis egy olyan erőnek köszönheti, mely hatalmasabb, mint az emberi szeretet. Ez az erő Isten szelleme, amely által annak idején Isten ihletést adott a Biblia megírására is (Ézsaiás 40:8; 1Péter 1:25).

Ha olvassuk a Bibliát, és alkalmazzuk a tanításait, az jó hatással lehet az életünkre, az egészségünkre és a családi kapcsolatainkra. Istennek az az akarata, hogy a Biblia fennmaradjon, és a lehető legtöbb nyelvre lefordítsák, hogy mindenkinek legyen lehetősége megszeretni és szolgálni őt, végül pedig élvezni a tőle jövő, örökké tartó áldásokat. Igazából mind ezt szeretnénk.

Jézus az égi Atyjához imádkozva ezt mondta: „a te szavad igazság” (János 17:17). A Szentírás, melyet Jézus is olvasott és tanított, az a könyv, amelynek lapjain Isten választ ad az őszinte emberekben felmerülő kérdésekre.

Mindenkit szeretettel buzdítunk, hogy tudjon meg többet arról, hogy mit üzen Isten az emberiségnek a Biblia által. Jehova Tanúi, akik elviszik ezt a folyóiratot az embereknek, örömmel segítenek ebben. *

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Az egyszerű emberek nemigen tudtak hozzáférni a Bibliához, így a papság megőrizhette hatalmát a tömegek felett

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Akik vették a bátorságot, hogy Bibliát birtokoljanak vagy terjesszenek, azokat máglyán elégették, vagy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

A BIBLIA VÁLASZT AD

A Teremtő azt szeretné, ha tudnánk a választ ezekre az alapvető kérdésekre:

● Miért vagyunk itt?

● Miért van annyi szenvedés?

● Hol vannak a halottak?

● Merre tart az emberiség?

A Biblia, amellett hogy válaszol ezekre a kérdésekre, gyakorlatias tanácsokat ad arra is, hogyan lehetünk igazán boldogok.

[Táblázat/​képek a 6–7. oldalon]

TÁMADÁSOK A BIBLIA ELLEN

i. sz. 636 körül

Sevillai Izidor azt állítja, hogy a héber, a görög és a latin szent nyelvek, és csak ezek méltók a Szent Bibliához

1079

VII. Gergely pápa megtagadja Vratiszláv kérését, hogy szláv nyelven tarthassák az istentiszteleteket, mert szerinte a Bibliát nem szabad hozzáférhetővé tenni „félművelt emberek” számára

1199

III. Ince pápa eretneknek bélyegzi azokat, akik veszik a bátorságot, hogy lefordítsák és megvitassák a Bibliát. Akik szembeszegülnek a rendeletével, azokat gyakran megkínozzák és megölik

1546

A tridenti zsinat határozata a katolikus egyház engedélyéhez köti a bibliafordítások nyomtatását

1559

IV. Pál pápa megtiltja, hogy bárkinek a beszélt nyelvek valamelyikén legyen Bibliája. Az ilyen bibliafordításokat elkobozzák és tűzre vetik, és velük együtt sokszor a tulajdonosaikat is elégetik

[Forrásjelzések]

VII. Gergely pápa: © Scala/​White Images/​Art Resource, NY; III. Ince pápa: © Scala/​Art Resource, NY; tridenti zsinat: © Scala/​White Images/​Art Resource, NY; IV. Pál pápa: © The Print Collector, Great Britain/​HIP/​Art Resource, NY

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

From Foxe’s Book of Martyrs