Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A havasi kürt – Amikor megszólal egy fa

A havasi kürt – Amikor megszólal egy fa

A havasi kürt – Amikor megszólal egy fa

A SVÁJCI Alpokban már évszázadok óta kommunikálnak egy különleges eszközzel, a havasi kürttel, más néven alpesi kürttel. Elsőre talán nem tűnik praktikusnak ez a hangszer, hiszen van, amelyik kétszer akkora, mint az, aki megszólaltatja. Ennek ellenére kézben is hordozható. Némelyik fajtáját szét lehet szedni, így elfér egy dobozban. A havasi kürt hangja akár 10 kilométerre is elhallatszik a hegyes-völgyes Alpokban.

Hogyan készül?

Mivel hagyományosan lucfenyőből készül, nem csoda, hogy a gyönyörű svájci Alpokban van az otthona. A meredek hegyoldalakon növő lucfenyőknek általában van egy görbület a törzsük alján.

A havasi kürt készítője először is óvatosan kettévágja a kiválasztott faanyagot, és a két felét speciális vésőkkel kivájja. Ez a folyamat akár 80 munkaórát is igénybe vehet! A hangszerkészítő ezután teljesen simára csiszolja a belső felületet, majd összeragasztja a fa két felét, és nyírfakéreggel szorosan körültekeri a tölcsért. Szerel rá egy fából készült kis lábat, amelyen a kürt támaszkodik használat közben. Végül, miután ráerősítette a megfelelő fúvókát, és festéssel vagy faragással kidíszítette a tölcsért, bevonja a hangszert egy védő lakkréteggel.

Mire használták?

A svájci pásztorok nemzedékeken át arra használták a havasi kürtöt, hogy a magasabban fekvő rétekről jelezzék a völgyben tartózkodó családjuknak, hogy minden rendben. De elsősorban a teheneiket hívták ezzel a hangszerrel, hogy megfejhessék őket, úgy gondolták ugyanis, hogy a havasi kürt kellemes hangja megnyugtatja az állatokat fejés közben.

Télen, amikor a tehenek a völgyben épült istállókban voltak, sok pásztor a városban játszott a havasi kürtön, és a kapott adományokkal egészítette ki a jövedelmét. Hajdanán arra is volt példa, hogy a férfiakat a havasi kürt hangjával toborozták a harcra.

Hogyan kell megszólaltatni?

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy könnyű játszani a havasi kürtön, hiszen nincsenek rajta sem lyukak, sem billentyűk, sem szelepek. A nehézség abból adódik, hogy a zenésznek az ajka mozgatásával kell szabályoznia a kürtbe jutó levegő mennyiségét, hogy az a kívánt hangot adja ki.

A havasi kürt mindössze 12 természetes hangot képes kiadni. Noha nem lehet mindenféle dallamot lejátszani rajta, külön havasi kürtre is írnak darabokat, és egy ügyes zenész csodálatos melódiákat képes kicsalni belőle.

Híres zeneszerzők műveiben is felbukkan a havasi kürt hangja. Wolfgang Amadeus Mozart édesapja, Leopold Mozart például a „Sinfonia Pastorella” című művét zenekarra és corno pastoritióra, a havasi kürt egyik változatára írta. Brahms a svájci havasi kürt hangját fuvolákkal és kürtökkel utánozta, Beethoven pedig a Pastoral szimfóniájában szintén utánozta a havasi kürtöt, hogy felidézze a pásztorélet hangulatát.

A havasi kürtöt először 1527-ben említik St. Urban kolostorának pénzügyi feljegyzéseiben. Ma, csaknem 500 évvel később a havasi kürt szelíd hangját még mindig hallani a fenséges svájci Alpok rétjein.

[Kép a 15. oldalon]

A havasi kürtöt szét lehet szedni, így kézben is hordozható